(09.29)

~Zsófi

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Totál kómás fejjel nyomtam ki az ébresztőt utána kikeltem az ágyból. A szekrényemhez vettem az irányt, majd kivettem belőle a mai ruhámat. Gyorsan felöltöztem, lealapozóztam a nyakamon a lila foltokat utána lementem reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva.
- Neked is.
- Zsófi, annyira szeretlek! - nézett rám mosolyogva Beni.
- Beteg vagy?
- Hülye!
- Jól van visszatért - nyugodtan meg.
- Haha... tudsz segíteni?
- Attól függ miben - ültem le mellé.
- Van egy ismerősöm akinek bejön egy csaj, de fél neki megmondani... szerinted mit csináljon, hogy a tudtára adja?
- Álljon elé és mondja a szemébe.
- És ha visszahúzódó a srác?
- Akkor küldjön neki szerelmes leveleket.
- Zsó, ez nem a középkor, hogy szerelmes leveleket írkáljunk - oltott le Beni.
- Akkor nem tudom. Kérdezd meg apától. Elvégre ők is szerencsétlenkedtek anyával anno - nevettem el magam.
- Igazad van. Kösz - állt fel és elment. Ekkor jött le Lara is.
- Alone?
- Igen - nevettem el magam ismét. Lara leült mellém és együtt reggeliztünk. Reggeli után elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk, majd kint megláttam a fiúkat. Egyenesen feléjük mentünk.
- Sziasztok - köszöntünk.
- Hali - köszöntek. Mély levegőt vettem és Olihoz fordultam.
- Beszélnünk kell.
- Nahát mostmár beszélsz velem?
- Tegnap is akartam.
- Én meg nem - nézett jéghideg tekintettel a szemembe.
- Oli kérlek, hallgass meg - kérleltem, mire mélyet sóhajtott.
- Mondd.
- Négyszemközt nem lehetne?
- De - ment arrébb én meg követtem. Mikor már kellő távolságra voltunk a többiektől nekikezdtem a bocsánatkéréshez. Olivér csendben hallgatott. Egyszer sem szakított félbe, csak hallgatott.
- És nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád - fejeztem be.
- Hát ez nekem inkább gyónásnak tűnt, mintsem bocsánatkérésnek.
- Pedig én bocsánatkérésnek szántam.
- Hát kicsit összejött. Nézd tegnap én kicsit ki voltam rád bukva, de... megbocsájtok - mosolyodott el, mire én a nyakába ugrottam örömömben.
- Éljen Zsólivér! - kurjantott Ottó.
- Nem járunk! - kiabáltuk vissza egyszerre, majd elnevettük magunkat. Csengetéskor bementünk a suliba és rögtön a terembe mentünk. Nyelvtannal kezdtük a napot, ahol Dió hármasra felelt. Nyelvtan után mentünk dupla tesire átöltözni.
- Annyira sajnállak, Zsófi - nézett rám tetetett sajnálattal Daniella.
- Miért is? - vontam fel kérdőn a fél szemöldökömet.
- Amiért dobtak téged. Pont a gimi egyik leghelyesebb sráca - húzta tovább az agyam.
- Miről beszélsz? - kapta fel a fejét Flóra is.
- Ó, hát Zsófi nem mondta? Végülis megértem, mert én is szégyellném, ha azért dobtak volna engem, mert szar vagyok az ágyban - vigyorodott el ördögien, majd Kittivel együtt kicsörtetett az öltözőből. Összetörten ültem a padon.
- Megtépem azt a ribit - sziszegte dühösen Flóra.
- Ne is hallgass rá! Mi tudjuk, hogy nem így történt - próbált nyugtatni Lara, de nálam ekkor tört el a mécses.
- Vigyázz - suttogta Hanna, majd arrébb tolta Larát és elvette a kezem az arcomtól. Ekkor olyan történt amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni.
- Szedd össze magad! Töröld le a könnyeidet és mutasd meg nekik, hogy te egy igenis erős lány vagy, Zsófia! - fogta meg a vállam.
- Ne hívj Zsófiának - kértem.
- Legyen ez a legnagyobb problémád! Gyerünk tedd amit mondtam és emelt fővel lépd át azt a nyavalyás küszöböt! - emelte fel a hangját, mire berohantam a mosdóba. Megmostam az arcomat és, ahogy Hanna mondta emelt fővel mentem órára. Az óra első felében suli köröket futottunk, majd bemelígettünk. A második részében pedig kidobóztunk. Dupla tesi után jött egy francia. Egész órán fordítottunk, majd óra végén odamentem Cortezhez.
- Sajnálom igazad volt Martinnal kapcsolatban - néztem rá.
- Semmi baj. Az emberek mások hibájából is tanulnak, de a legtöbbet a saját hibájukból képesek tanulni - mosolygott rám kedvesen.
- Akkor nem haragszol?
- Nem, de ígérd meg, hogy legközelebb hallgatsz ránk.
- Megígérem - mosolyogtam rá, majd kimentem a teremből. Átmentünk a saját termünkbe föcire. Felmayer tanár úr dogát íratott velünk. Volt amit tudtam, volt amit nem. Legalább görbüljön. A szünetben épp Larával beszélgettünk, amikor egy nem kívánt személy jött felénk.
- Zsófi minden oké? - fürkészett aggódva Lara.
- Itt van a kedvenc ikerpárosom - vigyorgott Martin. Teljesen le voltam sokkolódva tőle.
- Húzz innen Martin! - szólt rá Lara.
- De nagy a szája valakinek. Zsófika tanulhatnál a tesódtól - kacsintott rám.
- Takarodj már, Martin! - üvöltött rá Lara, mire a hangzavarra pár fiú kijött az osztályunkból.

~Olivér

Martin az ikrekkel beszélt, amikor Lara üvölteni kezdett vele. Ebből tudtam, hogy cselekednünk kell.
- Ricsi, hozzátok be Zsófit - indultam feléjük. Ricsi, Alex, Ottó és Dió jöttek velem. Ricsi megfogta Zsófit és óvatosan bekísérte a terembe.
- Na megjött a szőke herceg - forgatta meg a szemeit gúnyosan.
- Fogd be és hagyd békén a lányokat!
- Különben mi lesz? Megversz amiért elvettem a csajodat?
- Nem a barátnőm! - neki ugrottam volna, de a fiúk lefogtak.
- Persze persze én is ezt mondanám - röhögött fel, majd elment.
- Miről beszélt? - kérdezte Lara.
- Miért hiszi mindenki azt, hogy tetszik nekem Zsófi?! - indultam be a terembe.

~Zsófi

- Hahó, föld hívja Zsófit! - legyezte a kezét az arcom előtt Peti.
- Mi van vele? - kérdezte Alex.
- Mióta behoztam így mered maga elé. Rohadt creepy - borzongott meg Ricsi.
- Zsófi? - állt elém Oli. Pislogtam egyet.
- Minden rendben? - kérdezte óvatosan. Lassan megráztam a fejem.
- Mi a baj? Elmondod? - nézett mélyen a szemembe.
- Dikk, mint valami suttogó. Zsófi suttogó! - vihogott Lóri és Peti, mire Ricsi nyakon csapta őket.
- Nem igaz - suttogtam.
- Mi nem igaz? - simította meg a kezem lágyan. Ekkor Lara odahajolt Oli füléhez és suttogva elmondta neki.
- Képes volt erre?!
- Ne csinálj semmit - kérte Lara.
- Hjó - sóhajtotta Oli. Ekkor csengettek. A matek gyorsan elment, ahogy a fizika is. A nap végén Larával ketten mentünk haza. Otthon köszöntünk apának.
- Milyen napotok volt? - kérdezte apa.
- Elment - feleltem, majd felmentem a szobába. Bent leültem a gépem elé és elkezdtem írni a leckémet. Amikor befejeztem Lara jött be az ajtón.
- Szia - mosolygott.
- Szia.
- Nincs kedved elmenni valahova?
- De szívesen - vidultam fel.
- Akkor készülődj - kacsintott és kiment.

- Hova megyünk? - kérdeztem Larától.
- Majd meglátod - felelte titokzatosan apa. Csendben ültünk hátul Larával. Amikor az autó megállt rögtön kipattantam az autóból és elakadt a lélegzetem.
- Na, emlékszel még erre a helyre, Zsófi? - kérdezte apa és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Hogy is felejthettem volna el - néztem körbe, majd egy ismerős alak jött ki.
- Nahát, kit látnak szemeim. Csak nem a kis lila szemű kedvencem? - kérdezte széles mosollyal, mire én odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Mennyit változtál négy év alatt! Sokkal szebb lettél - engedett el, hogy jobban megnézzen.
- Ne feledd, hogy a lányomról beszélsz, Nick - szólt rá apa. Nick teljes nevén Nyári Dominik régóta dolgozik a lovardában. Utoljára 11 éves koromban voltam itt utána valahogy már nem volt kedvem jönni.
- Igen, uram - nevette el magát Nick, majd meglátta Larát is.
- És te ki vagy? - kérdezte az ikremtől.
- Pataki Lara. Zsófi ikre - felelte, mire Nick a tekintetét kapkodta köztünk.
- Mondjuk, van hasonlóság. Csak a szemetek más - vakargatta az állát.
- Így legalább nem keverjük őket össze - nevetett apa.
- Valaki nagyon hiányolt téged - suttogta a fülembe Nick.
- Kicsoda? - kérdeztem, de széttárta a karját és beindult az istállókhoz. Larával utána mentünk. Olyan jó volt újra a lovak közt lenni. Nick az egyik box előtt várt minket. Odamentem és leolvastam az ajtón szereplő nevet. Mistral.
- Bemehetek hozzá?
- Csak rád vár - mosolygott és kinyitotta nekem a box ajtaját. Bementem és megláttam az én gyönyörű szép lovamat. Barna szőre csillogott a fényben.
- Szia, drágaságom! - léptem felé lassan és megsimogattam a homlokát, majd lassan átöleltem. Éreztem, ahogy a lábával átölelt engem. Nevetve néztem fel Mistralra.

~Lara

- És, te ültél már lovon? - kérdezte Nick.
- Amikor kicsi voltam akkor a dédszüleim birtokán lévő pónin ültem.
- Áh, Peti bácsi és Zsuzsi néni kedves kis birtoka - mosolygott, mire én értetlenül néztem rá.
- Honnan tudtad?
- Nyaranta náluk dolgozom, mert táboroztatással kezdtek el foglalkozni. Igaz, Zsófi?
- Igen! - jött bentről a válasz.
- Hé, Nick! Kivihetem Mistralt? - dugta ki a fejét Zsófi.
- Persze, de légy óvatos.
- Nyugi, mindig az vagyok - nevetett és visszament a lóhoz.
- Akkor gyere keresünk neked egy lovat - indult el Nick. Követtem őt. Célegyenesen ment az egyik boxhoz, majd megállt előtte.
- Zafír a legkezesebb ló az egész lovardában. Rajta szoktak gyakorolni a kezdők - paskolta meg a fekete ló oldalát.
- Gyönyörű - suttogtam.
- Igen az - mosolygott, majd megfogta a kezem és lassan Zafír orrához vezette.
- Majd gyertek - hallottuk Zsófi hangját mikor kivezette a lovát.
- Oké - néztem utána.
- Segítek felnyergelni - ment be a boxba Nick.
- Köszi - feleltem zavartan.

~Zsófi

- Csak szépen, Mistral - suttogtam neki, majd lassan elindultunk. Először lassan ügettünk utána fokozatosan gyorsítottunk. A szemem sarkából láttam, hogy Nick a másik pályán futószáron tanítja Larát lovagolni. Mosolyogva néztem őket. Tovább vágtattunk Mistrallal. Szabadnak éreztem magam. Imádok lovagolni, mert mindig megnyugtat és most nekem pontosan erre volt szükségem. Nyugalomra.

Két órával később megjött értünk apa.
- Na milyen volt?
- Nagyon jó! - vágtam rá kapásból.
- Jó volt és Nick tanítgatott engem, habár egyszer majdnem leestem - kémlelte a földet.
- Azért az túlzás, mert csak megbillentél egy kicsit - mosolygott rá Nick.
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Ha gondoljátok máskor is elhozlak titeket, de most menjünk haza. Mindent köszönök, Nick.
- Ugyan nincs mit köszönnie.
- Hát jó. Gyertek lányok - indult a kocsi felé apa. Még láttam, hogy Lara visszanézett rá. Majd otthon szépen kifaggatom. Otthon anya azzal fogadott minket, hogy kész a vacsi. Gyorsan kezet mostunk utána leültünk enni. Elmeséltük anyuéknak, hogy milyen napunk volt (a Martinos balhét direkt kerültük) utána meg a lovardáról áradoztunk.
- Akkor jól éreztétek magatokat.
- Igen - mosolyogtunk. Vacsora után elmentünk fürdeni utána meg a szobában ülve beszélgettünk.
- Milyen volt lovagolni? - kérdeztem Larától aki épp almalevet ivott.
- Jó - felelte, majd újra belekortyolt az italába.
- És Nick? - vigyorogtam mire rám köpte az üdítőt.
- Mivan?
- Én is ezt kérdezem.
- Nincs vele semmi!
- Nekem nem úgy tűnt - néztem rá, mire a tesókám elpirult.
- Ááá, neked bejön!! - visítottam, mire rám ugrott.
- Csöndesebben! - pisztegett.
- De igaz?
- Egy kicsit, de ne mondd el neki, légyszi!
- Lakat a számon - vigyorogtam rá. Ezután még beszélgettünk utána lefeküdtünk aludni. Hihetetlen, hogy bejön neki Nick.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.