(09.15)

~Zsófi

A hétvégi iker programot Larával attól még megtartottuk. Sokat beszélgettünk és kerültük a Martinos témát. Gondolom nem akarta, hogy megint összevesszünk. Ja és a hétvégén Lara végleg odaköltözött hozzánk és apáék átkeresztetették Pálffy-ról Patakira. Jó sok papírmunka volt és lesz is ezzel.
Reggel miután felkeltem a szekrényemhez csoszogtam kivenni a mai ruhámat ami egy fekete csipkés szegélyű has pólóból és egy szaggatott fekete farmerból állt. A pólóra még felkaptam egy bő szürke patentos pulcsit és egy magasított sarkú cipőt vettem még fel. A hajamat felkötöttem és kivételesen tettem fel egy kis sminket is ami egy vörös rúzsból, szempillaspirálból és egy aranyszínű szemhéjpúderből állt. Elégedett voltam a látvánnyal (ami nálam nagyon ritka) és reggeli nélkül mentem ki a házból. Martin ámulva nézett engem.
- De csinos vagy - mondta miután megcsókolt.
- Köszi - villantottam rá egy szédítő mosolyt.
- Mintha kicseréltek volna, baby - karolta át a derekamat.
- Nem cseréltek ki, csak... stílust váltottam - ekkor eszembe jutott, hogy Lara ezt mondta még a múlthéten.
- Ami nekem nagyon is bejön - puszilta meg a fejem búbját, majd ezután elővett egy doboz cigit.
- Kérsz? - nyújtotta felém.
- Milyen?
- Eredeti ukrán cigi. Erdei gyümölcsös és rohadt jó. Vegyél egyet - nyújtotta felém, mire kivettem egyet. Meggyújtotta nekem is és beleszívtam. Tényleg jó volt. Még a suli előtt sikerült elszívnunk. Mindketten mentünk volna be, de Oli megragadta a karomat és visszarántott.
- Hogy nézel ki? - nézett végig rajtam.
- Hát így!
- Ne szórakozz Zsófi! Te nem ilyen vagy! - rázta meg a vállam gyengébben.
- Zsófi, hallod amit mondok? Válaszolj már! - kérte, de nem feleltem. Rosszul voltam. Nagyon rosszul.

~Olivér

- Zsófi! Hallasz?! - kérdeztem, de nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és levegő után kapkodott. Utoljára kiskorában láttam ezt nála. Gyorsan felkaptam és berohantam a suli épületébe. Mindenki értetlenül nézett ránk, de nem foglalkoztam velük. Egyenesen az orvosiba rohantam.

- Mindjárt jobban leszel - mosolygott rá a suli doki.
- Mitől lett megint allergiás rohamod?
- Erdei gyümölcsös teát ittam és talán volt benne eper is - suttogta Zsófi.
- Legközelebb legyél óvatosabb!
- Rendben. Már jobban vagyok - szállt le az asztalról. Mindketten elköszöntünk és mentünk órára.
- Tényleg teát ittál?
- Mondom, hogy igen!
- Aggódok érted.
- Nem kell aggódnod értem - rázta meg a fejét. A terembe belépve elnézést kértünk Antai-Kelemenné tanárnőtől és leültünk a helyünkre. A szünetben Zsófi kiment a teremből sóhajtva néztem utána.
- Baj van? - kérdezte Alex.
- Önfejű.
- Zsófi?
- Ki más? Mióta Martinnal jár teljesen máshogy viselkedik.
- A szerelem elvakítja. Valahogyan rá kell ébreszteni rá, hogy ő nem hozzá való!
- Ez rendben van, de hogyan?
- Legyen annyi elég, hogy megoldom - kacsintott majd kiment a teremből.

~Zsófi

- Basszus akkor lehet, hogy miattam jött elő az allergiás rohamod?? - rémült meg Martin, de én azonnal nyugtattam.
- Nem miattad, ne aggódj!
- De én adtam neked erdei gyümölcsöset.
- De nem lett komolyabb bajom - pusziltam meg. Délután egy őrült ötletem támadt.
- Nem tudod hol lehetne hennát csináltatni? - kérdeztem Martintól. Kicsit meglepődött a kérdésemen.
- A keresztanyám csinál hennát - válaszolt végül mosolyogva. Elmentünk a keresztanyukájához és Martin bemutatott neki.
- Örülök, hogy megismertelek. Milyen hennát szeretnél?
- Valami ilyesmire gondoltam - mutattam az egyik képre.
- Rendben. Martin kint várd meg a barátnődet - küldte ki a fiút, mire ő kiment. Mikor kettesben maradtunk belenézett a szemembe.
- Az eddigi barátnői közül talán te vagy a legszebb - mosolygott rám kedvesen.
- Igen?
- Ühüm. Martint valahogy elkerüli a szerelem, mert akivel egyszer összejön maximum egy hónap után szakít vele. Sajnálom szegényt.
- Én más vagyok. Én tényleg szeretem őt - feleltem komolyan.
- Látszik is rajtad, hogy te más vagy - kezdte csinálni a hennámat és miközben azon dolgozott egész jól elbeszélgettünk. Több dolgot tudtam meg Martinról. Pl imád focizni, szeret a barátaival lógni és nagyon figyelmes másokkal. A kutyájával is nagyon sokat foglalkozik. Mosolyogva hallgattam a keresztanyukáját. Mikor befejezte ámulva néztem a kezemet.
- Remélem tetszik.
- Ez eszméletlen! Köszönöm! Mennyibe kerül?
- Ugyan, nem kell fizetned érte. Úgy is hobbiból szoktam csak hennát csinálni.
- Akkor nagyon szépen köszönöm - álltam fel a székről és kimentem. Miután elköszöntünk elmentünk tőle.
- Milyen kínos sztorikat mesélt neked rólam?
- Semmilyeneket, de megismerhetnéd a nagynéném fiát.
- Miért?
- Ő is szeret focizni... meg én is - mosolyogtam fel rá.
- Nem is hangzik olyan rosszul. Jó, pénteken ráérne?
- Megkérdezem tőle.
- Okés - csókolt meg.

Otthon megpróbáltam észrevétlenül felmenni, de meghallottam anya hangját.
- Merre jártál?
- Az egyik lánnyal mentem el a plázába.
- Kivel?
- Klárival - kamuztam.
- Mi az a kezeden? Mondd, hogy nem tetoválás!
- Csak henna - erre anya kicsit megnyugodott, majd odajött hozzám és megnézte a kezemet.
- Nagyon szép lett.
- Köszi, megyek tanulni - mentem fel a szobámba, nehogy tovább faggasson. Lefotóztam a kezemet és feltettem instára. Habár ebből akkora botrány lett...

- Ki az a Martin?! És miért törölted amit írtam annak a gyereknek?? És mégis, hogy képzelted azt, hogy az engedélyünk nélkül csinálsz tetkót?! - rontott be a szobámba apa idegesen.
- Ez csak henna!
- Ne érdekel! Ki az a gyerek?!
- Martinnak hívják...
- Erre rájöttem magamtól is, de kicsoda és miért írta azt, hogy „hercegnőm”?? - kérdezte, de nem feleltem.
- Zsófia, válaszolj már! - üvöltött dühösen.
- Nem fogom elmondani! Had legyenek már nekem is titkaim! - álltam szembe vele.
- Akkor gondolom nem zavarna, ha megkérdezném tőle privátban.
- Nem - próbáltam kifejezéstelenül mondani, pedig rettegtem attól a gondolattól, hogy apa ráírna Martinra.
- Biztos?
- Ha nem hiszel nekem akkor tedd meg - néztem mélyen a szemébe.
- Jó - elővette a telefonját és elkezdett pötyögni rajta, de közben a reakciómat is figyelte. Baromi nehéz volt tartani magamat ahhoz, hogy ne kapjam ki a kezéből a telefont, de végül is megérte.
- Hagyom a francba inkább - tette el a telefonját, majd kiment a szobámból. Amint becsukódott az ajtó a megkönnyebbültségtől a földön kötöttem ki.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a gyatra rész!

By: M.