(08.29)

~Zsófi

Be kell mutatkozni egy naplónak egyáltalán? Nem tudom még nem volt naplóm így megteszem. A nevem Pataki Zsófia, és 15 éves vagyok. Hosszú szőke hajam és lila szemeim vannak. Nem, nem kontaktlencsék miatt lilák, hanem egy betegség miatt. Alexandria's genesis. A szüleim azt mesélték, hogy szép kék szemekkel születtem, de fél éves koromban kezdtek el belilulni, és egyéves koromra lett végleges lila. Ennyit a szemeimről. Szeretek táncolni és focizni. A táncolás iránti szeretetemet mindkét szülőmtől örököltem, míg a foci szeretetet aputól. Van egy öcsém akit Beninek hívnak és 13 éves, már nincs háziállatom (tavaly halt meg Benji) és jól tanulok. Anya szülőin van, apa pedig... apa pedig egy éve elment Hollywood-ba a munkája miatt. Apa világhírű koreográfus, és egy új filmhez kell a táncosokkal begyakorolnia a koreográfiát. Anya pedig énektanár a volt sulimban. Ennyit a családomról.
- Zsófi, megjöttem! - hallottam anyu hangját lentről. Rögtön lerohantam hozzá.
- Szia, anyu! Az mi? - néztem egy dobozt.
- Az iskolai dolgaid. Egyen ünneplő, tesiruha, tollak, kitűző, passtartó, lefűzők és a házirend - sorolta anya.
- Uh - reagáltam a házirend vastagságára.
- Az. Holnap lesz a gólyatábor. Az osztályfőnököd nagyon kedves, és egy lány is ott volt az anyukájával lehet, hogy még a végén barátnők lesztek - és csak mondta, és mondta. Pislogás nélkül hallgattam a szóáradatot. Mikor befejezte akkor pislogtam párat.
- Sose hallottalak ennyit beszélni - mondtam. Ezen elnevette magát.
- Felviszem a dobozt - emeltem fel, és felindultam vele. A szobámban letettem a fal mellé a dobozt, majd felnyitottam a laptopom tetejét. Beléptem messengerre, és volt egy új üzenetem.

Mesi: Szia, hercegnő! Izgulsz a suli miatt?

Mosolyogva olvastam el az üzenetet. Rögtön visszaírtam.

Me: Szia! Csak egy kicsit izgulok. Holnap lesz a gólyatábor... inkább attól tartok

Pár perc múlva jött a válasz.

Mesi: Ne izgulj! Biztos jó fejek lesznek☺ csak annyit kell tenned, hogy önmagadat adod... és azért vedd le majd a napszemüveget☺

Me: Rendben nem ígérek semmit, de köszönöm!

Mesi: Ugyan, a nagynénéd vagyok!! Ez a dolgom☺ Meg az apádat néha seggbe rúgni 😅😂

Me: 😂😂😂😂

Mesi: Ne haragudj, de Klau bepiszkolta magát... Majd később beszélünk, szia hercegnő!

Me: Oké, szia!

Kiléptem a chatből, majd megláttam egy nevet amitől elvigyorodtam. Rögtön hívtam. Harmadik csörgésre fogadta a hívásomat.
- Szia, Zsozsó! - köszönt mosolyogva apu. Csak ő hív Zsozsónak.
- Szia, apu! Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Jól, csak hiányoztok. Annyira sajnálom, hogy nem kísérhetlek el az első napodon a suliba.
- Nem baj, majd talán máskor - mosolyodtam el szomorúan. Apa megrázta a fejét.
- Esküszöm, hogy kárpótolni foglak valahogy. Ha kell beöltözök pókembernek és úgy fogok táncolni egy forgalmas plázában - jelentette ki mire én felnevettem. Mosolyogva figyelt engem.
- És ti, hogy vagytok? - érdeklődött felőlünk.
- Anya olyan fél órája jött meg a szülőiről, én meg délelőtt dekázgattam egy kicsit aztán bejöttem a szobámba gitározgatni - osztottam meg vele.
- Nagyon helyes. Már féltem, hogy egész nyáron a szobádban gubbasztottál.
- Miért gubbasztottam volna? Néha átmentem Nóriékhoz, és Szabival fociztam, vagy Lénát vártam meg a Színművészeti előtt onnan meg elmentünk fagyizni, vagy Mesinek segítettem Klaura vigyázni. Esetleg Benivel fociztunk - soroltam a nyári elfoglaltságaimat.
- Jó, rendben értem roppant elfoglalt voltál - nevetett fel apu.
- Pontosan! - mosolyogtam. Ekkor valaki benyitott apa szobájába.
- Mark, be kell menned a stúdióba - hallottam egy férfi hangot. Apa nagyot sóhajtott.
- Jó, megyek - szólt a férfinek, majd felém fordult.
- Sajnálom, kincsem. Majd később beszélünk, jó?
- Rendben, szia apu - köszöntem el tőle, majd bontottam a videóhívást. Végig dőltem az ágyamon. Ekkor kopogtak. Felálltam, és kinyitottam az ajtót.
- Pizza lesz vacsira, rendben?
- Oké - feleltem kissé letörten.
- Minden rendben van kincsem? - kérdezte anya.
- Igen, csak az előbb beszéltem apuval.
- Hogy van?
- Jól, csak sajnálja, hogy nem kísérhet el az első napomon a suliba - feleltem.
- Megértem - ölelt át anya. Miután elengedett egy puszit adott a homlokomra.
- Milyet kérsz? - utalt a pizzára.
- Sonkás gombásat kérek - eresztettem meg egy mosolyt. Mosolyogva bólintott, és elment. Visszamentem a szobámba még egy kicsit gitározni. A gitár még apué volt régebben, de négy éve a születésnapomra odaadta nekem. A zenélésből a messengerem pittyegése rázott vissza. Letettem gitárt, és megnéztem ki írt.

Kocsis Lóránt bevett a(z) "9.b rulz" nevű csoportba.

Lóri: Halihó, emberek!

Bogi: Sziasztok!

Peti: Hi!

Me: Sziasztok👋

Bogi: Úúú, de jó napszemcsid van!!

Me: Köszi

Lóri: Na, a csajok egymásra találtak XD

Alex: Tulajdonképpen miért vagy minden képeden napszemüvegben, Zsófi?

Erre nem tudtam mit reagálni. Megnézte a képeimet??

Me: Hát, öhm... Csak mert van egy ilyen betegségem

Alex: Bocsi, nem akartam belemászni

Me: Semmi gond :) mennem kell, sziasztok!

Mosolyogva léptem ki messengerről. Lementem a konyhába anyuhoz.
- Beni?
- Az egyik barátjánál van. Ennyire felvidít a pizza? - kérdezte anya.
- Bevettek az osztálycsoportba messengeren, és egész jófejek - haraptam a pizzámba.
- Ennek örülök, kincsem - mosolygott anyu. Vacsi után villámgyorsan lefürödtem utána bepakoltam a holnapi gólyatáborra. Mikor kész lettem lefeküdtem aludni.

(08.30)

~Zsófi

Reggel az ébresztőm előtt keltem. Kikeltem az ágyból, és a szekrényemhez mentem. Kivettem egy piros pólót és egy farmert. Felöltöztem, felfogtam a hajamat, feltettem a napszemüvegemet a fejemre utána felvettem a fekete puma cipőmet. Fogtam a sporttáskámat, és lementem a konyhába. Anyu épp reggelit csinált nekünk.
- Jó reggelt, kincsem - mosolygott rám.
- Neked is. Mi a reggeli?
- Szendvics - tett elém egy tányérral. Gyorsan megettem utána az ajtóhoz mentem. Anyu elmosogatott utána elindultunk a suliba. Már egy páran ott voltak.
- Ne legyen rajtad végig a napszemüveg - kérte anya.
- Jó - sóhajtottam. Odamentünk az oszihoz.
- Jó reggelt, Haller András vagyok és te gondolom Zsófi - nézett rám a tanár úr.
- Igen - bólintottam bizonytalanul.
- Az ott a te osztályod - mutatott a látszólag nyugis társaságra. Elköszöntem anyától utána odamentem hozzájuk.
- Sziasztok - köszöntem halkan.
- Szia, Zsófi! - köszöntek kedvesen.
- Nagyon gáz? - kérdezte a szőkés barna hajú srác, vagyis Alex.
- Micsoda?
- A betegséged - pontosított, mire a fekete hajú, zöld szemű fiú oldalba bökte.
- Ilyet nem illik kérdezni - korholta le.
- Bocsi - nézett rám bűnbánóan.
- Semmi baj - mosolyogtam ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Kit látnak szemeim? Csak nem a kis lilahercegnő? - hátrafordultam, és megláttam Olit. Rögtön odafutottam hozzá, hogy megöleljem.
- Nini, már a napszemüveg a divat? - mosolygott Oli, teljes nevén Nagy Olivér. Még régen egy suliba jártunk, csak átíratták egy másik suliba.
- Halkabban! Nem akarom, hogy megtudják - néztem hátra félve.
- De, lilu! Egyszer megkell tudniuk!
- Tudom, de még nem akarom.
- Ahj, oké - sóhajtott beleegyezően.
- Köszi! - öleltem meg vidáman. Miután elengedtem átkarolta a vállamat, és úgy mentünk vissza a többiekhez.
- Mivan Oli, van egy rajongód? - vigyorgott a tejföl szőke Robi.
- Csitu van, Dió - röhögött fel Oli.
- Dió? - kérdeztem értetlenül.
- Diószegi Róbert személyesen - hajolt meg színpadiasan Robi. Ekkor valaki leszedte a fejemről a napszemüvegemet, mire én eltakartam a szemeimet.
- Adjátok vissza, légyszi! - kértem eltakart szemmel.
- Hé, te add vissza neki - hallottam Alex hangját.
- Miért mi lesz? - kérdezte... Bálint. Anya és apa rosszakaróinak a közös gyereke aki az én életemet keserítette meg a suliban.
- Bálint, kérlek add vissza! - kértem én is.
- Akkor nézz rám - hallottam a hangján, hogy önelégülten mosolygott.
- Azt lesheted!
- Akkor nincs biztonságot nyújtó szemüveg - húzta tovább az agyamat. Mély levegőt vettem, és lehunytam a szemeimet, majd elvettem a kezemet.
- Nyisd ki szépen - gügyögött. Morogva tettem amit kért. Igyekeztem nem a többiekre nézni.
- Szexi kontaktlencse - mosolygott mire felképeltem, és kivettem a kezéből a szemüvegemet.
- Nem kontaktlencse! - fordítottam neki hátat. Oli mosolyogva húzott magához.
- Ez már régen kijárt neki - mosolygott.
- Micsoda kontaktlencse? Miről beszélt? Mivan a szemeddel? - záporoztak felém a kérdések. A válaszolástól Haller mentett meg.
- Gyerekek, szálljatok fel a buszra - jött hozzánk az osztályfőnök. Sóhajtva mentem fel. Eredetileg Oli mellé ültem volna, de ő már Robi mellett ült. Egy lány mellett volt már csak hely.
- Szia, Lázár Bogi vagyok - mosolygott kedvesen Bogi.
- Szia, Pataki Zsófi vagyok - viszonoztam a mosolyt.
- Menő a napszemcsid.
- Köszi - az egész utat végig beszélgettük. Mikor megérkeztünk a Balatonra Haller szétosztotta a szobákat. Hármasával voltak a szobák. A lányok együtt voltak. A másik lányt Hannának hívják. Miután lepakoltuk a cuccainkat kimentünk a partra az ismerkedős játék miatt. A szabály egyszerű volt. Mindenki kérdezhetett valakitől valamit. Először Haller kérdezett Robitól.
- Van valami hobbid?
- Néha szoktam focizni - ez ment végig, míg Oli kérdezett Alextől.
- Sportolsz?
- Igen, bmx-ezek - válaszolt.
- Zsófi, mi van a szemeddel? - kérdezte tőlem. Olival egymásra néztünk. Aprót bólintott. Sóhajtottam, majd levettem a napszemüveget. Többen megdöbbentek.
- Lilák a szemeim. Ezt a betegséget Alexandria's genesis-nek hívják. Nem fertőző, és nincs semmilyen következményre a látásomra tekintve - magyaráztam.
- Azta, tök jól néz ki - szólalt meg először Karesz.
- Köszi - mosolyodtam el. Az ismerkedős játék végén bementünk a szobánkba átöltözni fürdőruhára.
- Szerintem ezt vedd fel - mutatott a türkiz kék bikinimre Bogi.
- Oké - fogadtam meg a tanácsát. Átöltöztem utána kimentünk a partra. A fiúk többsége a vízben ökörködtek, de voltak akik a parton fociztak. Szívem szerint beálltam volna hozzájuk, de inkább mégse mentem oda.
- Lányok! Jöttök úszni? - kérdezte Alex a vízből.
- Megyünk! - válaszolt helyettem Bogi. Megfogta a karomat, és elkezdett a víz felé rángatni. Követtem, de a part szélén megálltam. Bogi beleugrott, majd felrúgta magát.
- Nem jössz? - nézett rám Bogi.
- Köszi, de inkább kihagynám - ráztam meg a fejem.
- Na, gyere már be - kérte Ricsi.
- Nem szeretnék - léptem egyet hátra. Olivér értetlenül nézett rám. Ő nem tudta, hogy mi történt akkor, amiért már nem szeretek a mélyebb vizekben lenni.
- Ne kéresd magad, hercegnő - kurjantotta Ottó. Nem feleltem, csak hátráltam... volna, ha valaki nem kapott volna fel, és ugrott volna be velem a mélyebb részre. Nem tudtam időben befogni az orrom...

~Olivér

Zsófi nem jött fel. Vettem egy nagy levegőt, és lementem érte. Felhúztam a felszínre, és kihúztam a partra. Lefektettem a földre, majd szívmasszázst végeztem rajta. A többiek mind körénk gyűltek. Kb harmadjára csináltam amikor felköhögte a Balaton vízét.
- Jól vagy, Zsófi? - kérdezte Dió.
- Nehm, kis híjján megfulladtam... megint - az utolsó szót suttogta.
- Mi az, hogy megint? - néztem rá értetlenül.
- Nem lényeg - állt volna fel, de megtántorodott.
- De nagyon is lényeg. Mondd el, kérlek - néztem a lila szemeibe.

~Zsófi

- Négy éve apuékkal eljöttünk a Balcsira. Béreltünk egy vízibiciklit, és elmentünk a tó közepére. Minden rendben volt eddig, de amikor már a bólyáknál voltunk akkor viharriadó volt. Visszafordultunk, de olyan erős volt a szél, a Balaton meg úgy hullámzott, hogy kiestem a vízibicikliből. Apa utánam ugrott. A vízimentőknek kellett szólni, hogy jöjjenek értünk, mert baj van. Azt mondták anyuéknak, hogy ha később hívták volna őket akkor talán kevesebb esélyem lett volna arra, hogy most itt legyek. Azóta félek a mély víztől - fejeztem be a történetet.
- Miért nem mondtad el nekem? - kérdezte Oli.
- Szerinted, hogy nézett volna ki az, ha öt év után rád írtam volna, „Szia majdnem vízbefulladtam, amúgy veled mizu?" - néztem Olivérre. Nem mondott semmit.
- Na ezért nem mondtam el - indultam be a szobánkba.
- Sajnálom, Zsófi - jött utánam Bogi.
- Nem a te hibád. Inkább az enyém. Általában bajt hozok magamra és másra is. Anya ezt "Pataki-átoknak" hívja - mutattam idézőjeleket a levegőbe.
- Akkor te még nem hallottál a Lázár-támadásról - nevette el magát.
- Az milyen?
- Az ikertesómmal állandóan öljük egymást. Két perccel vagyok nála idősebb.
- Őt, hogy hívják?
- Tomi.
- Aha és ő miért nem ebbe az osztályba került?
- Nem tudom. Neked van tesód?
- Egy öcsém van - feleltem.
- Részvétem - nevetett fel.

Este a tábortűznél ültünk és Alex gitározott. Mosolyogva hallgattuk őt.
- You're my wonderwall - énekelte mosolyogva miközben lopva felénk nézett. Jól éreztem magam velük. Jófejek egytől egyig mindannyian. Miután elfáradtunk bementünk aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a kezdés.

By: M.