A Tanács terem egy hatalmas kastélyban kapott helyet egy olyan kis szigeten, amit egy ország sem hódított meg. Nem tartozott sehova, viszont Aori, Trempi és Rindelézia a szomszédságában helyezkedett el, így a legidálisabb volt olyan titkos találkák összehozatalára, amiket itt tartottak. Kémek nem térhettek be a szigetre, mert csak három kikötője volt, amit minden nap és este az országok kijelölt bizalmasai őriztek.

Az épületből kilépve, minden tanácstag mellé odaállt a testőre, amikor az autókhoz értek. Borto egy gyönyörű nő erejét élvezhette. Hiába. A nő legyőzhetetlen volt, mind szépségben, mind erőben és tudásban. Mert, ha ezeket a képességeket együtt használta, ellenfelei sosem győztek.

-Hogy ment? –kérdezte, mintha egyenrangúak lettek volna, pedig Borto jóval felette állt rangban.

–Micsoda puhány bagázs! Be vannak sz'rva. Mit ide stratégia, ész, ha a kölyök nem bír majd magával. –elgondolkodott. –Feladatot kapsz, Mira. Tapadj rá a kölyökre! Bármilyen eszközt használhatsz. Akármi kell hozzá, megadom. Figyeld meg, hogy mit csinál! Azt akarom, hogy mindennap jelentsd, hogy hogy fejlődik, hogy változik. Amint úgy látod, hogy veszélyt jelent ránk nézve, öld meg! Ez parancs!

A nő gonoszul elmosolyodott, majd mélyen meghajolt. –Igenis, Parancsnok. –azzal egy szemvillanás alatt eltűnt.

***

Net haza érve, felment egyenes a szobájába, kinyitotta az ablakot, majd a táskája után, ledobta magát az ágyra. Még mindig a mai nap történésein gondolkodott. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből. Mélyen belül érezte már egy ideje, hogy valami nem stimmel vele. Kezdett megváltozni valami, de ezt próbálta elrejteni. Próbált úgy tenni, mintha az egész nem történne meg vele, de le nem tagadhatta. Rémálmok is gyötrik, amik miatt régóta nem aludt rendesen. Rettentően fáradt és ez úgy tűnik, hogy egyre csak rosszabb lesz.

Eddig minden rossz álma arról szólt, hogy hirtelen megjelenik előtte valami iszonyatos teremtmény. A szeme zölden izzik. A fogai hegyesek. A teste szőrös. Le se tagadhatja, hogy az álmaiban egy farkas jelenik meg. Valamiért mérges rá az állat, de nem tudja miért. Az sem derül ki, hogy mit akar tőle. Csak a rettegést érzi. Fél, pedig az egyszer se bántotta.

Aztán a zöld szemű farkas eltűnik, majd sok vörös szem szegeződik rá. Minden sötét. Nem látja, hogy milyen alakok tartoznak a vörös szemekhez. Majd egyszer csak rosszul lesz. Irtózatos bűz árad a szemek felől. Fuldoklik, összeesik, majd meghal.

Ma is ilyen rosszul lét fogta el. Vajon mit akar ez jelenteni?

A tél átjárta a ház minden szegletét. Net nem akarta bekapcsolni a fűtést. Úgy érezte, hogy most így kellemesen érzi magát. Mintha a hideg a véréig hatolna és egy cseppig mind megfagyasztaná. A hűvös szellőt, amit a nyitott ablak engedett befelé, a fiú varázslatosnak érezte. A végtagjai megborzongtak és csiklandozták a bőrét.

Az a végzetes nap is ilyen volt. Milyen kínkeserves nap. Talán a hideg teszi a dolgát és itt elalszik. Örökre. Miért is ne?! Talán eljön a megváltás. Itt nyugszik. Meg se mozdul. A vére lecsillapszik, és így nincs, ami felhevítse. El fog aludni. Nem élhet tovább ilyen bűntudattal. Komoly bűn van a rovásán, amivel nem lehet együtt élni. Eddig senki nem hagyta meghalni, de most nincs más. Csak ő, meg a tél.

-Hogy tudsz ilyen hidegben aludni? –hallatszott egy lány hangja. Hirtelen felült az ágyban és abba az irányba nézett, amerről a szavak jöttek, majd döbbenten látta, hogy az ablakpárkányon áll. Nem mozdult, csak a hideg, kék szemeivel nézte a fiút. Hirtelen, éj fekete haj takarta el a hűvös szemet, majd megint előszökkent, amint a szellő kifújta az arcából. A fehér bőre enyhén beleolvadt a rikító tájba. Mire Net észbe kapott, hogy a lányt bámulja, az már leugrott a párkányról és a fiú elé állt felszegett állal. –Nehéz elhinni, hogy te benned van a Farkasvér. Hogy te vagy a Tízedik Bölcs.

-Ugye? Én is ezt mondom!

-Azért ennyire nem kell örülni. -azzal odalépett az ágyon ülő Nethez és egy szemvillanás alatt megragadta a bal karját és megforgatva az ágyra teperte Netet, aki most már hason feküdt. Döbbenten tapasztalta, hogy igen erős az idegen.

-Mi a... -csak ennyi jött ki a meglepett fiú torkán, ugyanis a lány már addigra felhúzta a hátán az inget.

-Nos, bizonyítást nyert, hogy te vagy az. Nem vonhatom kétségbe. -jelentette ki hűvös hangon.

-És ezért kellett ilyen durván csinálnod? Miért nem kértél meg, hogy mutassam meg? -kérdezte miközben rendbe hozta az ingét és dühödten felállt.

-Megtetted volna?

-Nem én! -vágta rá azonnal.

-Akkor nem értem a kérdést?!

-Mit akarsz tőlem és ki vagy te pontosan? -ejtette Net a témát.

-A testőröd vagyok. Kira Endolin.

-Nekem nem kell testőr, de ezt már a profnak is mondtam.

-Ha nem akarsz testőrt, akkor mit szólnál egy baráthoz?

-Csak azért kérdezed, hogy így mellettem lehess és testőrködhess.

-Na és? Attól még, hogy a testőröd leszek, lehetek a barátod. Úgy hallottam, hogy nincs túl sok, pedig mennyien szeretnének azok lenni. Megkérdezhetem, hogy miért utasítod el őket?

-Nem utasítom el őket. -jegyezte meg szinte suttogva miközben szemét lesütötte. -Ők taszítanak maguktól.

-Bővebben?

-Nem érdekes. Tényleg a barátom akarsz lenni? Semmi több? -és mélyen a lány szemébe nézett.

-Igen. Bajod van vele? Vagy, csak nem...? -és takarta el a karjaival a testét, amennyire csak lehetett.

-Ugyan, dehogy! -mélyet sóhajtott. -Gondolom, amúgy sincs más választásom. Akkor... -nyújtotta felé a kezét. -...legyünk barátok. -a lány pedig megfogta és mégrázták.

-Akkor öltözz valami kényelmesebb öltözetbe és pakolj be néhány cuccot!

-Minek is? -nézett döbbenten.

-Mivel rád talált egy vámpír, itt nem vagy biztonságban. Ezért még ma el kell tűnnöd innen.

Net nem hitt a fülének. Nem elég, hogy ma iszonyatosan rosszul volt, hogy ma kellett megtudnia ki is ő valójában, erre jön egy idegen lány és csak úgy bejelenti, hogy lépnek.

-Nem megyek.

-Nincs választásod. Ha nem jössz, erővel rángatlak.

-Hogy akarsz erővel rángatni? –Kirának több se kellett. Az ajtóhoz sétált, kinyitotta, majd füttyentett egyet és két hatalmas, fehér farkaskutya termett a szobában. Az állatok fehér fogai ijesztően meredtek a fiú felé. Net egy lépést hátrált, míg a két farkas előre lépett. Fenyegető testtartásuk és borzongató aurájuk azt mondták, hogy csak a végső parancsot várják és készek a nyakának esni. Net végét jelentette az ellentmondás, amit jelenleg a lány nem tűrhetett és bár nem volt ellenére a halál, azért még sem ilyet szánt magának.

-Rendben. Veled megyek. –adta be a derekát.

-Helyes. Maru! Masamune! Pihenj! – a két farkas leült és csaholva, mint aki jól végezte dolgát nézték a lányt, akitől a dicséretet várták. –Jól van fiúk! Büszke vagyok rátok. –és megsimogatta a fejüket. –Akkor menjünk! -azzal Kira kiugrott az ablakon, míg az állatok a nyitott ajtón távoztak. Net összepakolt és úgy döntött, hogy ő a lépcsőt választja, hiszen szülei úgy sincsenek még itthon, hogy feltűnjön nekik, hogy lelép. És ekkor jutott eszébe, hogy üzenetet kéne hagyni nekik. A konyhába ment és írt egy cetlit, amit a hűtőre tűzött.

A lány a kapuban várta, majd azonnal útnak indult amikor meglátta kilépni az ajtón. A fiú pedig követte. A két farkas jobban élvezték Net közelségét, mint Kiráét, mert folyamatosan közre fogta a két kutya. Vagy lehet, hogy azt hiszik innen szökik vissza? De hát tudatában volt annak, hogy a farkasok gyorsabbak az embereknél.

Hát persze, hiszen állításuk szerint ő meg nem ember, hanem vérfarkas, vagy Farkasvérű. Akármi is legyen, lehet, hogy lenne esélye a két állat ellen? Vajon kipróbálja? Inkább úgy döntött ma engedelmeskedik. Elege volt és fáradt. És mint kiderült a halál sem akarja őt. Egyedül arra kell, hogy valami fontos szerepet betöltsön egy évszázadok óta tartó csatába. Micsoda jövő!

***