Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog, ha igen és várod a következő részt, akkor nyomj rá csillagra! 😁

Jó olvasást! 🐺

🤟🏻rocker 🤟🏻

/~~~~~~/

- Mégis mi a francot képzeltél?! Normálisak vagytok?! - kiabált suttogva Aaron másnap Ashley-vel a suli egyik szertárjában.

- Tudom, de...

- Semmi de! Mi van, ha nem érek oda időben? Ha az a szarházi rátok támad? Teljesen megőrültetek?! Mégis mi a francnak mentetek oda? - faggadta idegesen Aaron.

Ashley szóhoz sem tudott jutni, nagyon bántotta az ami éjjel történt. Az pedig még jobban, hogy hazutott a családjának. Aaron valósággal tombolt, mikor másnap Ashley beért a suliba (természetesen külön mentek) és azonnal elrángatta az egyik takaritó szertárba.

- Peyton csak körül akart nézni. Mondtam neki, hogy nem jó ötlet és maradjunk inkább otthon, de nem hallgatott rám - felelte lesütött szemmel Ashley, majd leült egy vödörre és az kezébe temedte az arcát.

- Remélem Peyton nem látott meg minket farkas alakban. Édes istenem! - túrt a hajába idegesen Aaron.

Ekkor kinyílt a szertár ajtaja és Scott Alan lépett be rajta szépen komótosan, majd bezárta maga mögött. Aaron azonnal húga elé állt, miközben morgott az erkező fiúra.

- Nyugalom! Nem békében jöttem! - emelte magasra a karjait Scott, jelezve, hogy nem akar balhét.

- Ahogy tegnap este is? - morogta Aaron idegesen.

- Haver, nyugi. Pont a tegnap este miatt jöttem - felelte Scott, majd Ashley-re nézett. - Bocs, amiért begijesztettelek titeket. Csak azt akartam, hogy tűnjetek a házamból, remélem a barátnőd jól van.

- Ashley is jól van. Kösz, hogy kérdezed! - vágta rá Aaron gúnyosan.

- Rajta nem láttam halál félelmet, szóval... - végig se tudta mondani, Aaron már mozdult is és a pólójánál fogva emelte a falhoz Scott-ot, akinek élesen megvillant a szeme.

- Elég legyen már! - kiabálta el magát Ashley, majd lerángatta bátyját a vörös fiúról. - Higgadjatok le! Most!

Vágni lehetett a feszültséget a kis szobában. Ha Aaron és Scott most egymásnak esik, az ég világon nem lesz olyan kifogás, amivel meg tudnák majd magyarázni az esetleges verekedést. A lány szigorúan nézett a két fiúra. Morogtak egy ideig, aztán elhallgattak és csak dühösen meredtek egymásra. Ashley elfogadta Scott bocsánat kérését és kirángatta Aaron-t a folyosóra. Mindketten zavartak és idegesek voltak. Nem szóltak senkihez, pedig sokan köszöntek nekik a folyosón. Csak sietősen szelték a folyosókat, majd elbújtak az emeletre vezető lépcső alatt.

- Nyugi! Csak próbált kedves lenni - vonta meg a vállát Ashley.

- Te bekajáltad, amit mondott? - meredt rá Aaron elkerekedett szemekkel. - Ne legyél már ennyire hülye, Ashley! Az egész srác egy nagy kamu, érted?

- Nem kajáltam be, csak... - próbálkozott Ashley, de bátyja leintette.

- Ide figyelj! Magasról teszek arra mit mond ez a Scott gyerek. Nem fogadom el a bocsánat kérését. De ha még egyszer megtámad téged, vagy a barátnődet...Garantálom, hogy a föld alatt végzi! - Aaron mélyen a szemébe nézett. - Te pedig legyél eszednél! - azzal a fiú megfordult és elment.

Mindezek után Ashley már nem tudott koncentrálni az órákon. Folyton testvére szavai visszhangoztak a fejében. Szerette volna elfelejteni az elmúlt éjszaka eseményeit, de Peyton folyton emlékeztette rá. Annak ellenére, hogy a lány halálosan megrémült a szörnyetegtől (ő nevezte el így), korán reggel már azt magyarázta Ashley-nek, hogy vissza kell menniük, mert még nem végzett a kutatással és ő lesz az, aki majd kézre keríti azt...Kerül, amibe kerül!

Ashley-nek már fájt a feje, mikor kicsengettek az utolsó órájáról. Az iskola előtt megvárta bátyját, majd elköszönve Peyton-tól hazaindultak. Aaron egész nap nem szólt hozzá, amit teljesen megértett, mégis bántotta egy kicsit.

/~~~~~~/

Mikor a testvérpár hazaért, szüleik azonnal beszélni akartak velük. Ashley előre érezte, hogy ez egy komoly beszélgetés lesz és bajban vannak. De vajon ők honnan szereztek tudomást a tegnap estéről? Biztosan Aaron mesélt mondta el nekik - gondolta magában a lány és megpróbált lenyugodni egy kicsit, így amikor beléptek a házba, azonnal le kellett ülniük a nappaliban.

- Gyerek... - kezdett bele Andrew, de Ashley megelőzte.

- Az én hibám volt! Nem kellett volna engem, hogy odamenjünk. Vissza kellett volna tartanom, de...én is kíváncsi voltam, mi van ott! - hadarta el egy szuszra, majd lesütötte a szemét.

Egy pillanatra beállt a csend. Mindeki kissé lefagyva nézett Ashley-re, aki lehajtotta a fejét. Nem mert a szemükbe nézni, félt a csalódástól, mert tényleg tiltakozhatot volna jobban barátnőjének. Otthon maradhattak volna egész éjjel, és akkor nem történt volna meg a baj.

- Kincsem! - fogta meg a kezét Karen. - Nem a te hibád volt...

- Csak részben - vonta meg a vállát Aaron, mire szülei éles pillantására elhallgatott.

- Figyelj. Ott voltál Peyton-nal, vigyáztál rá. Ha nem lettél volna ott, azaz Alan gyerek valószínűleg megölte volna! - sóhajtott Andrew.

- De egy hétig szobafogságban vagy, amiért hazudtál - jelentette ki Karen komoly arccal, aztán kicsit ellágyult a tekintete és megölelte a lányát. - Örülök, hogy nem esett bajotok.

- Hé! A hős nem kap semmit?! - kérdezte felháborodottan Aaron, mire apjuk elnevette magát.

- De kapsz... egy nagy taslit, mert Peyton majdnem meglátott! - felelte, majd azzal a lendülettel tarkón legyintette fiát. - De viccet félretéve. Mit találtatok abban a házban? - kérdezte Ashley-től.

- Halott állatok csontjait, hálózsákot, párnát meg ilyesmiket - vont vállat a lány.

- Szóval, most ott lakik - bólintott. - Mesélt valamit a családjáról?

- Én csak annyit tudok, hogy elszökött a szüleitől, akik valahol északon élnek. Mást nem, mivel nem vagyunk jóban - felelte Aaron.

- Értem. Holnap, amig suliban vagytok körbenézek ott! - szögezte le Andrew, majd felállt és átment a konyhába. Karen egy puszit nyomodt Ashley homlokára, majd követte férjét.

- Mikor köptél be anyuéknak? - fordult bátyja felé hirtelen Ashley.

- Ebédszünetben. Bocs, de muszáj volt - húzta el a száját.

- Nem is lennénk testvérek, ha nem köpnénk be egymást mindenért! - forgatta meg a szemét, és elmosolyodott. - Kösz, hogy megmentettél.

Megölelte bátyját, aztán meg se várva válaszát, felment a szobájába, hogy elkészüljön holnapra. Üzent Peyton-nak is, aki miatt folyamatosan rezgett a mobilja, hogy szobafogságban van. Néhány perccel később pedig már hívasban beszelgettek.