~2~
Sziasztok! Itt is a második rész! Remélem tetszeni fog.
Ha igen, nyomjatok rá egy csillagot, vagy kommenteljetek!
Jó olvasást!🐺
🤘🏻rocker🤘🏻
/~~~~~~/
- Akkor szünetben találkozunk - köszönt el Aaron a húgától, mikor beértek az iskolába és elindult az első emeletre.
Mivel a Brooksfield High az egyetlen iskola a városban, ezért szinte minden iskolás gyerek odajárt. Ennek érdekében elég nagyra épült, mellé csináltak egy nagy focipályát, és egy külön épületet, amiben szintén tantermek voltak. A tanároknak bizony nehéz a dolguk ennyi gyerekkel, ezért próbálnak felvenni minél több embert a tanári állások betöltésére. Az iskolának mindemellett sok támogatása is van. A városbeliek és a polgármester is, mind támogatják az intézményt, hogy minél több iskolán kívüli programmal tudjanak kedvezni a diákoknak. Ilyennek például a tanulmányi kirándulások, szerencsére elég nagy az érdeklődő kör, mivel ezek elég érdekesek szoktak lenni.
Ashley először a szekrényéhez ment, hogy kivegye a könyveit az első órára, majd az osztályába ment. Út közben összefutott legjobb barátnőjével Peyton Muro-val, aki külsőleg teljesen az ellentéte. Peyton-nak hó fehér haja és kék szeme volt, valamint ő japán származású. A két lány története eleinte nehézkesen indult, de végül belátták, hogy együtt sokkal jobban boldogulnak a mindennapokban...veszekedéssel kezdődött és nevetéssel ért véget. Ők ketten az osztály úgynevezett különcei. Peyton-t jobban izgatják a különféle furcsaságok, mint például a szellemek vagy az erdei "rémek", ahogy ő nevezi azokat az állatokat, amik éjjelente az erdőben cirkálnak a város körül. Barátnőjét, Ashley-t viszont már nem érdeklik annyira az ehhez kapcsolatos dolgok, de mivel legjobb barátnője rendszeresen megy "felderítő kalandra" az erdőbe, ezért kénytelen vele menni, hogy megvédje...valahogy.
A japán származású lány ugyanis semmit nem tud a Montgomery család titkáról. Pedig aztán Ashley és ő legjobb barátnők, akik elvileg mindent megosztanak egymással. Ashley számára minden alkalommal egyre nehezebb ez a titkolózás. Kérdéses, meddig fogja bírni...
A barátnők már éppen indultak volna be az osztályba, mikor Ashley hirtelen megtorpant. Farkas érzékeinek köszönhetően a szaglása jóval erősebb volt, mint az átlagembereké, ezért is tudott megérezni egy idegen szagot. Egy olyan idegenét, aki olyan, mint ő. Mintha minden lelassult volna maga körül, s csak az ismeretlen szagra tudott koncentrálni.
- Ash! - jelent meg egy kéz az arca előtt. - Hahó!
- Tessék? Bocsánat, nem figyeltem! - rázta meg a fejét Ashley, és barátnőjére nézett.
- Észrevettem - nevetett fel a lány, majd belekarolt és elrángatta az osztályukig.
Ashley kicsit még mindig kába volt, s rengeteg kérdés futott át az agyán, míg elértek a teremig, ahova aztán belépve kénytelen volt megfeledkezni az ismeretlen farkasvérűről egy ideig.
- Mit csinálsz ma este? - nézett rá Peyton.
- Hát, gondolom tanulok - vonta meg vállát Ashley.
- Szuper! Akkor eljössz velem az elhagyatott házba, ami a város mellett áll! - örült meg Peyton, mintha meg sem hallotta volna Ashley válaszát.
- Van más választásom? - nézett rá szenvedve a lány, mire barátnője felnevetett.
- Nincs! - felelte végül.
- Csodás - forgatta meg a szemét Ashley, majd felpattant a helyéről, mert a magyar tanáruk lépett a terembe (csengetéssel egy időben) hangosan becsapva maga mögött az ajtót.
/~~~~~~/
Eközben Aaron az emeleten ült éppen matekon. Nagyon ideges volt, mivel nem csak húga, de ő is megérezte az idegent, aki minden bizonnyal behatolt a területükre... és ez nagyon bosszantotta.
Csengetés után nem sokkal a matek tanár helyett, az osztályfőnökük Mr. Howard jött be, nyomában egy új diákkal. Az osztály nyomban elcsendesedett és kíváncsian tekintettek új osztálytársukra. Aaron ökölbe szorította a kezét és minden erejével azon volt, hogy ne támadjon rá.
- Jé, itt egy piroska! - szólalt meg egy fiú a terem sarkában, mire mindenki elröhögte magát.
- Csendet kérek! - nézett rájuk rosszallóan Mr. Howard. - Köszönöm! Szóval, ő itt Scott Alan, az új osztálytársatok. Mr. Alan, mutatkozzon be, kérem!
Scott Alan, egy magas, izmos, valamint barnás-vöröses hajú és zöldszemű fiú volt. Furcsa mód nem volt zavarban új osztálya előtt, hanem teljesen komoran, kifejezéstelen arccal nézett mindenkire. Aaron összevont szemöldökkel figyelte minden mozdulatát. Scott unottan nézett a mellette álló férfira, majd megköszörülte a torkát, s a diáktársaira fordította tekintetét.
- Öhm, Scott Alan vagyok, és Pennsylvania-ból jöttem. Hát, ennyi - pillantott vissza a tanárra, aki bólintva jelezte, hogy helyet foglalhat. Azzal Scott megindult az egyetlen szabad pad felé, ami Aaron mellett volt és ledobta magát oda.
Miután Mr. Howard és a matek tanár helyet cseréltek a teremben, ténylegesen elkezdődött az óra. Egyik alkalommal, mikor a tanár épp háttal volt az osztálynak, Aaron idegesen odahajolt Scott-hoz.
- Mit keresel itt? Ez a családom területe!
A vörös fiú egy ideig csak nézett, értelmezte a hallottakat. Aztán rájött, hogy Aaron tudja mi ő, majd furcsa módon elmosolyodott.
- Tudod, magasról tojok rá, hogy a területeteken vagyok-e vagy sem! Ahogy a korcs családodra is! - sziszegte a fogai közt Scott.
Aaron-t egy hajszál választotta el, attól, hogy nekimenjen a fiúnak. Érezte, hogy egyre dühösebb lesz, és ha nem nyugszik le átváltozik mindenki előtt. Vett egy mély levegőt, majd lenézett a kezére. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy időben észhez tért. Ha egy farkasvérűnél egyszer elkezdődik az átváltozás már nem lehet megállítani...azt pedig végképp nem akarta, hogy itt mindenki előtt változzon át.
- Mr. Montgomery! - szólította meg a tanár Aaron-t, aki ijedten felkapta a fejét. - Szeretne felelni?
- Nem, tanár úr! - rázta meg a fejét.
- Akkor maradjon csendben és ne zavarja az órámat! - mordult rá, mire Aaron behúzta a nyakát és az óra további részében csak oldalról pillantott Scott-ra nem épp kedvesen.
Mikor megszólalt a csengő, Aaron elsőként pattant fel a helyéről és hagyta el az osztályt. Egyenesen húgához ment, akire a szekrényeknél talált rá. Látta rajta, hogy ő is nagyon ideges.
- Beszélnünk kell. Most! - jelentette ki a fiú, majd meg sem várva Ashley válaszát, karon ragadta és elhúzta egy olyan helyre, ahol senki nem hallja és látja őket.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro