Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

~2~

Sziasztok! Itt is a második rész! Remélem tetszeni fog.
Ha igen, nyomjatok rá egy csillagot, vagy kommenteljetek!

Jó olvasást!🐺

🤘🏻rocker🤘🏻

/~~~~~~/

- Akkor szünetben találkozunk - köszönt el Aaron a húgától, mikor beértek az iskolába és elindult az első emeletre.

Mivel a Brooksfield High az egyetlen iskola a városban, ezért szinte minden iskolás gyerek odajárt. Ennek érdekében elég nagyra épült, mellé csináltak egy nagy focipályát, és egy külön épületet, amiben szintén tantermek voltak. A tanároknak bizony nehéz a dolguk ennyi gyerekkel, ezért próbálnak felvenni minél több embert a tanári állások betöltésére. Az iskolának mindemellett sok támogatása is van. A városbeliek és a polgármester is, mind támogatják az intézményt, hogy minél több iskolán kívüli programmal tudjanak kedvezni a diákoknak. Ilyennek például a tanulmányi kirándulások, szerencsére elég nagy az érdeklődő kör, mivel ezek elég érdekesek szoktak lenni.

Ashley először a szekrényéhez ment, hogy kivegye a könyveit az első órára, majd az osztályába ment. Út közben összefutott legjobb barátnőjével Peyton Muro-val, aki külsőleg teljesen az ellentéte. Peyton-nak hó fehér haja és kék szeme volt, valamint ő japán származású. A két lány története eleinte nehézkesen indult, de végül belátták, hogy együtt sokkal jobban boldogulnak a mindennapokban...veszekedéssel kezdődött és nevetéssel ért véget. Ők ketten az osztály úgynevezett különcei. Peyton-t jobban izgatják a különféle furcsaságok, mint például a szellemek vagy az erdei "rémek", ahogy ő nevezi azokat az állatokat, amik éjjelente az erdőben cirkálnak a város körül. Barátnőjét, Ashley-t viszont már nem érdeklik annyira az ehhez kapcsolatos dolgok, de mivel legjobb barátnője rendszeresen megy "felderítő kalandra" az erdőbe, ezért kénytelen vele menni, hogy megvédje...valahogy.

A japán származású lány ugyanis semmit nem tud a Montgomery család titkáról. Pedig aztán Ashley és ő legjobb barátnők, akik elvileg mindent megosztanak egymással. Ashley számára minden alkalommal egyre nehezebb ez a titkolózás. Kérdéses, meddig fogja bírni...

A barátnők már éppen indultak volna be az osztályba, mikor Ashley hirtelen megtorpant. Farkas érzékeinek köszönhetően a szaglása jóval erősebb volt, mint az átlagembereké, ezért is tudott megérezni egy idegen szagot. Egy olyan idegenét, aki olyan, mint ő. Mintha minden lelassult volna maga körül, s csak az ismeretlen szagra tudott koncentrálni.

- Ash! - jelent meg egy kéz az arca előtt. - Hahó!

- Tessék? Bocsánat, nem figyeltem! - rázta meg a fejét Ashley, és barátnőjére nézett.

- Észrevettem - nevetett fel a lány, majd belekarolt és elrángatta az osztályukig.

Ashley kicsit még mindig kába volt, s rengeteg kérdés futott át az agyán, míg elértek a teremig, ahova aztán belépve kénytelen volt megfeledkezni az ismeretlen farkasvérűről egy ideig.

- Mit csinálsz ma este? - nézett rá Peyton.

- Hát, gondolom tanulok - vonta meg vállát Ashley.

- Szuper! Akkor eljössz velem az elhagyatott házba, ami a város mellett áll! - örült meg Peyton, mintha meg sem hallotta volna Ashley válaszát.

- Van más választásom? - nézett rá szenvedve a lány, mire barátnője felnevetett.

- Nincs! - felelte végül.

- Csodás - forgatta meg a szemét Ashley, majd felpattant a helyéről, mert a magyar tanáruk lépett a terembe (csengetéssel egy időben) hangosan becsapva maga mögött az ajtót.

/~~~~~~/

Eközben Aaron az emeleten ült éppen matekon. Nagyon ideges volt, mivel nem csak húga, de ő is megérezte az idegent, aki minden bizonnyal behatolt a területükre... és ez nagyon bosszantotta.

Csengetés után nem sokkal a matek tanár helyett, az osztályfőnökük Mr. Howard jött be, nyomában egy új diákkal. Az osztály nyomban elcsendesedett és kíváncsian tekintettek új osztálytársukra. Aaron ökölbe szorította a kezét és minden erejével azon volt, hogy ne támadjon rá.

- Jé, itt egy piroska! - szólalt meg egy fiú a terem sarkában, mire mindenki elröhögte magát.

- Csendet kérek! - nézett rájuk rosszallóan Mr. Howard. - Köszönöm! Szóval, ő itt Scott Alan, az új osztálytársatok. Mr. Alan, mutatkozzon be, kérem!

Scott Alan, egy magas, izmos, valamint barnás-vöröses hajú és zöldszemű fiú volt. Furcsa mód nem volt zavarban új osztálya előtt, hanem teljesen komoran, kifejezéstelen arccal nézett mindenkire. Aaron összevont szemöldökkel figyelte minden mozdulatát. Scott unottan nézett a mellette álló férfira, majd megköszörülte a torkát, s a diáktársaira fordította tekintetét.

- Öhm, Scott Alan vagyok, és Pennsylvania-ból jöttem. Hát, ennyi - pillantott vissza a tanárra, aki bólintva jelezte, hogy helyet foglalhat. Azzal Scott megindult az egyetlen szabad pad felé, ami Aaron mellett volt és ledobta magát oda.

Miután Mr. Howard és a matek tanár helyet cseréltek a teremben, ténylegesen elkezdődött az óra. Egyik alkalommal, mikor a tanár épp háttal volt az osztálynak, Aaron idegesen odahajolt Scott-hoz.

- Mit keresel itt? Ez a családom területe!

A vörös fiú egy ideig csak nézett, értelmezte a hallottakat. Aztán rájött, hogy Aaron tudja mi ő, majd furcsa módon elmosolyodott.

- Tudod, magasról tojok rá, hogy a területeteken vagyok-e vagy sem! Ahogy a korcs családodra is! - sziszegte a fogai közt Scott.

Aaron-t egy hajszál választotta el, attól, hogy nekimenjen a fiúnak. Érezte, hogy egyre dühösebb lesz, és ha nem nyugszik le átváltozik mindenki előtt. Vett egy mély levegőt, majd lenézett a kezére. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy időben észhez tért. Ha egy farkasvérűnél egyszer elkezdődik az átváltozás már nem lehet megállítani...azt pedig végképp nem akarta, hogy itt mindenki előtt változzon át.

- Mr. Montgomery! - szólította meg a tanár Aaron-t, aki ijedten felkapta a fejét. - Szeretne felelni?

- Nem, tanár úr! - rázta meg a fejét.

- Akkor maradjon csendben és ne zavarja az órámat! - mordult rá, mire Aaron behúzta a nyakát és az óra további részében csak oldalról pillantott Scott-ra nem épp kedvesen.

Mikor megszólalt a csengő, Aaron elsőként pattant fel a helyéről és hagyta el az osztályt. Egyenesen húgához ment, akire a szekrényeknél talált rá. Látta rajta, hogy ő is nagyon ideges.

- Beszélnünk kell. Most! - jelentette ki a fiú, majd meg sem várva Ashley válaszát, karon ragadta és elhúzta egy olyan helyre, ahol senki nem hallja és látja őket.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro