Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet. Sajnálom, hogy megint ilyen sokára hoztam, de van, amikor nem jön ihlet! :( Próbálok ezen majd változtazni!

Na de, remélem tetszetni fog ez a fejezet, ha igen, azt jelezd valahogy. Előre is köszönöm, hogy elolvasod!❤

Ó! És mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok!

Legyen csodás napotok!

🐺Jó olvasást!🐺

🤘🏻rocker🤘🏻

/~~~~~~/

Ashley a Halloween-t követő hétfői napon szomorúan ébredt. Miután Scott haza ment, a lány az egész hétvégét a szobájában töltötte, a telefonját pedig kikapcsolva tartotta, hogy még véletlenül se érje el senki. Nem tudta tagadni mennyire szíven ütötte az az egyetlen mondat, miszerint Scott semmit nem akar tőle. Ez érthető, hisz minden lánynak rosszul esik, ha a fiú akit kedvel ezt mondja neki. Családja két éjszaka után már kezdett gyanakodni a lányra, mivel a hétvégén csak a konyhába és a fürdőbe ment ki. De úgy vannak vele, majd ha szeretne beszélni, akkor beszél. 

A lány morogva kinyomta az ébresztőjét és kikelt az ágyból. Egyáltalán nem volt kedve bemenni az iskolába, de legfőképpen Scott-al nem akart találkozni. Komótosan felöltözött, majd a táskájával együtt lement a konyhába családjához. Anyja a tűzhelynél sürgött-forgott, apja pedig az asztalnál ülve olvasta az újságot. A címlapon a Halloween estéjén készült képek virítottak, legfelül Ashley-ék csapata, mivel ők gyűjtötték a legtöbb édességet. Középen ő, egyik oldalán Aaron, ő mellette Matt, a másik oldalt pedig Scott és Peyton állt. Ashley gyomra görcsbe rándult, amint meglátta a képet és inkább fejét lehajtva ült le apjával szemben. 

- Jó reggelt! - motyogta az orra alatt. 

- Jó reggelt, kicsim! Hogy aludtál? - kérdezte Karen, s mosolyogva letette lánya elé a goffrit, tejszínhabbal és csokiszósszal. A kedvenc reggelijét.

- Elment! És ti? - mosolyogni akart, de vicsorgás lett belőle. 

- Jól - Andrew furán nézett lányára, majd Karen-re pillantott, de az asszony megvonta a vállát. Fogalmuk sem volt, mi baja van Ashley-nek.

Néhány perccel később megjelent Aaron, aki boldogan látott neki a goffrinak, s közben fél szemét húgán tartotta. Nem tetszett neki, hogy szomorúnak látja. Rögtön Scott-ra gondolt, és nyomban dühös lett a fiúra, akit világosan figyelmeztetett, mit tesz, ha a húga közelébe megy. A két tini reggeli után együtt indultak el iskolába, azonban már a bejárati ajtóban megakadtak. 

- Jézusom, csajszi! - ugrott Ashley nyakába Peyton, ahogy kiléptek a házból. A lány olyan nagy hévvel csapódott neki, hogy majdnem felborultak. - Azt hittem elragadott a szörny! Egész hétvégén hívtalak, miért nem vetted fel?!

- Nyugi, jól vagyok! Csak egyedül akartam lenni! - felelte Ashley mosolyogva, de az le is hervadt az arcáról, amint meglátta Scott-ot, aki kicsit távolabb ált tőlük. 

- De miért? Mi történt? - kérdezgette Peyton. 

- Engem meg se ölelsz? - pillantott le Ashley-re a vörös fiú. 

Ashley viszont szó nélkül megragadta barátnője karját, s Scott-ot kikerülve indultak el. Út közben Peyton folyamatosan Ashley hogyléte felől érdeklődött, de a lány mondta, hogy majd a suliban elmond mindent, s ezután végre témát válthattak. Peyton elmesélte, milyen unalmas családi vacsorán vett részt a hétvégén, és milyen kár, hogy ő nem volt ott. 

Mögöttük nem sokkal Aaron és Scott lépkedett, lemaradva a lányoktól. Scott nem értette mi baja van Ashley-nek, magában merengve sétált. Aaron pedig alig várta az alkalmat, amikor kettesbe lehet a vörössel, és kifaggassa. Ki akarja deríteni mi történt, mert nagyon aggódik a húgáért.

/~~~~~~/

Az iskolába belépve a négyes szétvált. A két lány a földszinten elfordult jobbra, s a termük felé vették az irány, a fiúk pedig az emeletre mentek a saját termükbe. Aaron-t és Scott-ot tapsolva fogadták az osztálytársaik, majd Matt lepacsizott legjobb barátjával. Mivel ők gyűjtötték a legtöbb édességet, mind elismerően tekintettek rájuk. 

- Jól van, oké! Köszönjük, köszönjük! - csendesítette le osztálytársaikat Matt, akik mosolyogva elnémultak. - Nálam maradt még rengeteg édesség, mi lenne, ha együtt pusztítanánk el? - kérdezte kitárt karokkal, mire az osztály még nagyobb üdvrivalgásban tört ki. 

Aaron mosolygott, de szemét végig a vörös fiún tartotta. Scott egy ideig ült a helyén, majd hirtelen felpattant és az ajtó felé vette az irányt. A nagy ünneplésben csak Aaron-nak tűnt fel cselekedete, s rögtön utána iramodott.

- Haver! Most meg hová mész? - kiáltott Matt barátja után, aki vissza se nézve kirontott a folyosóra. 

Scott után iramodott. A fiú vörös haját könnyen kiszúrta az iskola forgatagában, s nem sokkal később utol is érte és berántotta az egyik takarító szertárba. Scott neki esett a szemben lévő polcnak, Aaron pedig ekkor zárta be az ajtót és a fiú felé fordult. 

- Mi a szart csinálsz? - kérdezte Scott idegesen. Arca halván rózsaszínes színre váltott mérgében. Aaron ellenben teljesen nyugodtan állt vele szemben. 

- Most szépen elmondod mivel bántottad meg a húgomat! - jelentette ki és összefonta maga előtt karjait. Scott elkerekedett szemekkel nézett rá. 

- Én semmit se csináltam! De képzeld csak, én is ki akarom deríteni mi baja van! 

- Nem, mi? Akkor magyarázd meg, miért pont azután zárkózott be a szobájába, miután te elmentél tőlünk? Hm? - Aaron összehúzott szemmel méregette Scott-ot. Éles hallásával meghallgatta a szívverését, de semmi jelét nem hallotta, hogy hazudott volna, ennek ellenére igenis dühös volt rá.

Scott szeme sárgára váltott, nyakán az erek feketére színeződtek. - Megmondtam...Nem csináltam semmit! 

- Scott, nyugodj le! - fogta meg a vállát Aaron.

- Nyugodjak le? Engem is érdekel mi baja van Ashley-nek, világos? - emelte fel a hangját a vörös fiú.

- Mint a nap, csak nyugodj le! Nehogy átváltozz itt nekem! Hallod?! - próbálta nyugtatgatni Scott-ot, de valójában magát is próbálta lenyugtatni. Nem számított rá, hogy ez lesz belőle. 

Scott lerogyott a földre, felhúzta a térdét és szorosan átkarolta, fejét ráhajtotta, majd előre hátra dülöngélni kezdett. Aaron lefagyott, nem tudta mit kéne tennie, nem emlékezett mit mondott neki legutóbb Ashley, rá lenne szükség, de nem biztos benne, hogy időben odaérne. Aaron idegesen letérdelt Scott mellé és megfogta a vállát, hogy rá nézzen. 

- Scott, hallasz? Emlékezz mit mondott Ashley! - szólt rá halkan, de Scott nem figyelt rá.

- Kérlek ne! Ne hagyd, hogy megtörténjen ismét! Nem akarom! - úgy ismételgette magát, mintha transzba esett volna. Egyre csak mondta és mondta. Aaron megprobálta magára irányítani a figylemét, de minden alkalommal sikertelnül járt. 

Egyszer csak Scott fel emlete a fejét, s Aaron szemébe nézett. A vörös fiú szemei még mindig sárgán világítottak, s mellette könnyezett is, arca teljesen piros volt. - Hol van Ash? - kérdezte halkan a lány bátyját, aki megelégelte tehetetlenségét és írt egy SMS-t a húgának.

Aaron: Azonnal told fel a segged az emeleti szertárba!

Ashley: Minek?

Aaron: Csak gyere már! Scott megint kiborult! Igyekezz! - azzal eltette a telefonját, s reménykedett benne, hogy Ashley sietni fog. 

- Nyugalom haver! Ash mindjárt jön! - mondta Scott-nak, de ő csak dülöngélt előre-hátra. 

Jó ég! Mi történhetett ezzel a sráccal?