13 évvel ezelőtt:

- Rosie, valamit el kell mondanom,
  kezdte anya könnyes szemmekel

- Mi az ? kérdeztem félve

- Apa eltünt, mondta sirva a
  nővérem

- Nem igaz, csak hazudtok !
kiabáltam sírva, majd befutottam az erdőbe, pár óra mulva léptek zaja ütötte meg a fülem

- Nem akarok senkivel beszélni, mondtam duzzogva

- Rosie, én vagyok az, mondta egy
  ismerős kisfiús hang

- Jason, szaladtam oda hozzá és
  megöleltem

- Hallottam a híreket, mondta
  szomorúan

- Igérd meg nekem, hogy te mindig
  itt leszel mellettem, néztem rá
reménykedve

- Mindig itt leszek neked, adok neked valamit az örökbarátság jeléül, majd előhúzott a zsebéből egy ezüstszínű karláncot

- Mind a kettőnknek bele van írva,
a nevünk  kezdőbetűje, mondta majd felrakta a csuklómra

- Jason ugye eljössz a 6-ik 
  születésnapomra, néztem rá
  reménykedve

- Persze hogy elmegyek, nem is
felejtettem el, mondta mosolyogva

- Te vagy a legjobb barátom, mondtam, majd megöleltem

- Soha nem hagylak el, mondta
  majd visszaölelt,

1 héttel később:

-Anya, biztos eljön Jason?
kérdeztem

- Persze kicsim, mindjárt itt lesz
  mosolygott biztatóan

- Rosie, láttam ahogy Jason és a családja bepakolt az autóba, majd elhajtanak, mondta Dakota

- Nem, ez nem igaz, mondtam majd futottam Jasonék háza felé

- Jason ! Jason ! kiabáltam sírva a nevét az üres házba, azt mondta hogy eljön a születésnapomra, azt mondta hogy mindig velem lesz, de
hazudott, átvert, csak 6 éves voltam
de a két legfontossab ember
ki lépett az életemből, Jason nem lett más a szemembe mint egy hazug, nem volt több mint egy

Hazug.