A nevem (Név) Nanase, és van egy bátyám Haruka. Fekete hosszú hajam van és kék szemem. Kedvenc színem a (K/sz), és a kedvenc állatom a (K/á). Most éppen nem vagyok suliba mert én elutazom a nagyszüleinkhez. Egy fontos ügy miatt. Hogy mi az?
A mi családunk összeállítás szempontjából igen összetett és sokszínű. Kezdjük a fajtákkal. A nagymamám egy amerikai farkas a férje a nagypapám egy japán farkas. A másik nagymamám egy japán vadász és a másik papám szintén vadász, és amerikai;- Anyukám nevelő anyukája. Még is olyan mint az igazi mert amikor anyukám kicsi volt, az igazi anyukája ott hagyta a nagypapával és anyu is egy vadász. Apa egy farkas anyukája kék szemeit örökölte és az apja japán, fekete haját. Én és a bátyám peddig keverékek vagyunk. A bátyámnak nincs fegyvere, mert nem vadász viszont tud farkas is lenni és félig ember, félig farkas és rendelkezik a vadászok egyik képességével; születésétől fogva jó fegyver forgató. Én egy vadász vagyok, viszont én is tudok félig farkas, félig ember; és van fegyverem is meg persze képességeim, és olyan gyors vagyok mint egy farkas.
Meg a személyiség is sok színű, de az már lényegtelen.
Viszon elkanyarodtunk a témától! Azért utazok a nagyszüleimhez Amerikába, hogy megkapjam a családi örökségem. Hogy mi az? Fogalmam sincs.

A repülő ablakán kinézve kémleltem a felhőket. Arra gondoltam, hogy ha megvan az örökségem akkor megtudom, hogy anya; apa és Haru mit örököltek.
Leszálláskor kissé álmis fejjel nézhettem a nagyszüleimre, mert rögtön betuszkoltak a kocsiba és parancsba kaptam, hogy aludjak hiszen legalább még négy óra az út.
Elő kaptam a telefonom és megnéztem, hogy mennyi az idő. Mosolyogva konstatáltam, hogy bizony lassan este és mire oda érünk a nagyszüleimhez, addigra már 11 óra lesz.

Egy órával a megérkezésünk előtt felébredtem. Kint már korom sötét uralkodott, de a nagy város fényei megvilágították az estét.
Hangulatos volt, ahogy a magasba tornyuló házak és bevásárló központok fényei cikáznak. A kézen fogva sétáló párok peddig csak még szebbé tesznek mindent.

-És te (Név)-chan? Hogy állsz a szerelemhez? - nézett rám a nagyim a szemellenző tükréből.

-Ezt Harutól is megkérdezted nagyi? - kuncogtam. - Hm... Még várom az igazit. Harunak most van barátnője, és képzeljétek! Méf ismeritek is! - ültem a középső üllésre és előrébb hajoltam.

-Valóban (Név)-chan? - kérdezte nagypapa.

-Igen! - vágytam rá.

-Csak nem az az aranyos Gou-chan az?! - fordult felém a nagyim.

-De! Igen! - bológattam.

-Valahol mindig is selytettem! - mosolyodott el nagypapa a bajusza alatt. - Akkor segített neki az öröksége.

-És mi van Rin-sannal? - érdeklődött a nagyim. - Még mindig Ausztráliában van? Esetleg nem tartjátok a kapcsolatot?

-Nem. - sóhajtottam. - Tartani tartjuk elméletileg a kapcsolatot, de nem beszéltünk nagyon régóta. Az ellenfél iskolába jár. Inkább a kollégiumban tölti az idejét mint otthon. Gou ezért is lakik velem és Haruval. - misolyogtam szomorúan és hátra döltem.

-Sajnálom drágám. - szomorodott el a nagyi. - De ott van Makoto. Ő nagyon aranyos fiú, biztos aranyosak lennétek.

-Drágám! - szólt rá nagypapa.

-Édesem! - folytatta a nagyi.

Fejcsóválva vettem elő a füllhalgatom, és elinditottam valami zenét. Mély levegőt vettem mikor beugrott egy emlék Rinnel.
Kicsik voltunk, és a tenger parton sétáltunk és az utolsó napunk töltöttük együtt.

-(Név)-Cha! Én mindig szeretni foglak! - fordított magával szembe.

-Én is Rin-San! - magához ölelt és egy lágy puszit nyomott ajkaimra.

Az volt életem első szájra puszija, és nagyon izgatott lettem tőle és könnyeim is megeredtek. Ő peddig nevetett. Nevetve ölelt magához lágy puszikkal elhalmozva. Farkas fülei és farkincája peddig az izgalom jelét mutatta.
Életem egyik legboldogabb emléke. Azóta nem is igen beszéltem vele. De én még mindig szeretem őt!

A komornyik átvette a bőröndöm és felvitte a szobámba. Mi a konyhába mentünk, hogy megvacsorázzunk.
Az asztalon minden féle finomság volt. Hús, sütemény, gyümölcsök és zöldségek.
Egy kevés ételt szedtem a tányéromra, mert vigyázok az alakomra, hiszen egy pom-pom lány nem lehet dagadt!
A finom vacsora után át mentünk a könyvtárba. Az asztalon három darab doboz hevert. Két nagyobb és egy kisebb. Nagyim a kisebb dobozt felvette az asztalról és hozzám sétált.

-Ez itt a tiéd, bontsd ki! - adta a kezembe a dobozt.

Lassan kioldottam a vörös kis masnit és levettem a doboz tetejét. Egy kis üvegcse volt benne és egy láncra volt fűzve. Vörös rózsa volt a közebében, egyszerűen gyönyörű!

-Minden nap megmutat valamit amire a szíved kiváncsi! - megsimogatta az arcomat. - Csak hunyd le a szemed és kontentrálj arra amit a szíved akkar!

Követtem a nagyim utasításait, és végül egy hatalmas fénysugár után egy gyönyörű bálteremben találtam magam. Minden volt ott; ember, vadász és farkas. Mindenkin elegáns ruha volt és álarc. Megkerestem magam, és egy vörös báli ruhában táncoltam egy fiúval. Vörös haja jobb oldalra volt fésülve és alul rövidebbre lett vágva. Vörös szemei ismerősek voltak és a zene végén... A zene végény ajkaimra hajolt.
Újra nagy fényesség vett körül és a nagyszüleim könyvtárában találtam magam. A nagyim izgatottan nézett rám és én peddig azon gondolkodtam ki lehetett az a fiú.

-Mit láttál drágám?! - ugrált körbe a nagyi.

-Um... Eto... - elpirult arcal néztem a nagypapára. - Van még valami, vagy mehetek aludni?

-Nem. Még az én ajándékom, és a közös ajándékunk hátra van! - mosolygott rám. - Tessék ez az enyém.

Egy nagy dobozt adott a kezembe. Kibontottam és egy vörös ruha volt benne, egy vörös kesztyűvel és vörös combzoknival és nagyon szép, csipkés alsóneművel és egy rövidnadrággal.
Megöleltem a nagyszüleimet végül ők egymásra nézve bolíntottak.
Át nyujtották a másik dobozt abban peddig egy ezüst golyós, táras pisztoly volt. Gyönyörű rózsás mintával.

Elköszöntem tölük és elindultam az emeletre a szobámba. A külön fürdőszobámban megzuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. Feltettem töltőre a telefonom és beírtam a Wi-Fi jelszavát.
Megnéztem, hogy ki elérhető. Az első ami szemet szúrt az Rin volt. Az utolsó elköszönés ott volt kiírva. A másik Gou volt, Makoto, Nagisa, Chleo a cserediák, Kaito... Végül Gounak írtam.

(Cuki becenév):
Hello Go!😊

Go-chu:
Szia (Cuki becenév)!😄
Mizu?

(Cuki becenév):
Semmi, még egy hetet maradok.
Veletek?

Go-chu:
Szupi! Csak egy hét!
Velünk nincs semmi. Haru és a
többiek várnak vissza.

(Cuki becenév):
Nekem is hiányoztok!
Viszont én megyek. Holnap majd
többet beszélünk. Hello!😊

Go-chu:
Szia (Cuki becenév)!😊

Még gondolkodtam, hogy írok Rinnek, de nem tartottam való szinűnek, hogy válaszól. Hiszen nagyon régota nem beszéltünk és ki tudja, mi van vele?
Lehet, hogy van barátnője, esetleg nem ér rá és csak így hagyta a telefont. Végül mély levegőt vettem és írni kezdtem.

❤Angyalka❤:
Hello Rin.

❤🐾Farkas🐾❤:
Oh, szia (Név)!
Régen beszéltünk, hogy vagy?

❤Angyalka❤:
Köszi, jól. Bár... Mindegy.
Hadjuk!
Veled mi van?

❤🐾Farkas🐾❤:
Velem? Igazán nincs semmi.
Hallottad, hogy a két iskola
sport versenyt rendez?
Utánna peddig, a két iskolából
lesz egy nagy. Kollégiummal meg
mindennel.

❤Angyalka❤:
Nem tudtam. Legalább találkozni
fogunk! Olyan rég láttalak.
Még kicsi voltál!
Aranyos!❤ És mindig megvédtél.
Vajon most is így lenne?

❤🐾Farkas🐾❤:
Igen. Még most is megvédelek!
Igen. Régen találkoztunk.
Igen. Te is nagyon cuki voltál!❤
Viszont én megyek, hamarabb
bemegyek az öltözőbe, hogy a
lányok ne találjanak meg.
Hello Angyalka!❤

❤Angyalka❤:
Szia Rin!❤

Mosolyogva tettem le a telefont. Végül is nem változott semmi amig nem beszéltünk. Úgyan olyan aranyosan köszönt ahogyan szokott.
Mintha minden nap beszélnénk. Bár úgy lenne.

Elinditottam valami filmet a telefonomon és kitámasztottam, hogy lássam a kijelzőt, majd az oldalamra fordultam és elnyomott az álom.