Sajnálom, hogy ennyit kihagytam és, hogy ez a fejezet sem lett valami jó, azért remélem tetszik és jó olvasást kívánok!

Madame Cvikker enyhén szólva nem örült annak, hogy olyan hirtelen rontottunk be a könyvtárba. Mérgesen pisszegett le minket, majd visszatért a kezében tartott könyvhöz. Bementem a polcok közé és keresgélni kezdtem.

- Tudod, hogy ki írta?- kérdeztem a mellettem toporgó Nevillet, aki csak a fejét rázta.

- Mondjuk, biztos nem itt lesz, de ha mégis, akkor a gyógyításról szóló könyvek között lesz!- jelentettem ki magabiztosan. Mint kiderült a könyv nincs itt más viszont igen. Egy cetli volt két könyv közé szorítva.

- Doctor. Connor Cancer: A varázsgyógyítás története kivette: Tom Rowle Denem 1971. – olvasta fel Neville én pedig elsápadtam.

- Harry azt mondta, hogy Tom Denem volt a fiatal Tudjukki.

- Akkor erről ennyit. – sóhatott szomorúan társam. – Nem hiszem, hogy Tudjukki csak úgy odaadná nekünk.

- Nem hinném, hogy még nála van. Először: nincs teste szóval semmiképpen sem lehet nála. Kettő: mindig elrejtette a zsákmányát. Mivel ilyenkor még fiatal volt, a Roxfortban rejthette el a könyvet. – mondtam, mire felragyogott az arca.

- Akkor kezdjünk kutatni!- jelentette ki én pedig elvigyorodtam.

- Ez tuti szabálytalan lesz, de, ha megtaláljuk, sok embert meg tudunk menteni!

- Igen, de hol kezdjük?- bizonytalanodott el.

- Kezdjük a mardekáros klubhelységben. Zambini szerint van ott egy könyvespolc. – ajánlottam fel.

- Mi nem mehetünk be oda. – emlékeztetett Neville.

- Ha egy mardekáros diák engedélyt ad rá, akkor igen. – mondtam és elindultunk a mardekás klubhelysége felé. Mivel Zambini és én jóban vagyunk jártam már bent és ezzel nem leptem meg a mardekárosokat. Jó, persze puffogtak, hogy „egy sárvérűnek itt nincs keresnivalója", de nem hatottak meg.

- Szia, Zambini!- köszöntem a fiúnak, aki a folyosón közeledett felénk.

- Szia, Mary! Mi járatban?- kérdezte vigyorogva a fiú.

- Mondtad, hogy van itt egy könyves szekrény. Megnézhetjük? Kéne egy könyv Piton órájára.

- Persze, gyertek csak!- invitált be minket. Miután elmotyogta a jelszót, amit egyikünk sem értett, elénk tárult a Mardekár-ház zöld-ezüst klubhelysége. A kandallóban ridegen lobogó zöld tűztől kirázott a hideg, de észrevettem a könyvespolcot. Odamentem és az ABC sorrendbe rendezett könyvek között kutatva megtaláltam a a C betűt. Még egy cetli. Király! Gyorsan kivettem a könyvek közül még egy „Bájitaltan és egyéb főzetek" című könyvet, beletettem a cetlit és visszasétáltam a többiekhez, akik az ajtóban várták, hogy megkeressem a könyvet. Neville feszengve nézte az őt figyelő mardekárosokat, akik összesúgtak és gúnyosan nevettek. Én, mint aki észre sem vett semmit indulni készültem.

- Hé, Gordon!- kiáltott utánam valaki. Nem akartam megfordulni, de tudtam, hogy innen most nem menekülök.

- Mit akarsz, Malfoy?- fordultam unottan a srác felé.

- Mit keresel a klubhelységünkben, sárvérű és minek hoztad magaddal Longbottomot?- tért a lényegre.

- Semmi közöd hozzá, aranyvér!- mondtam gúnyosan. – De ne félj nem zavarunk tovább!

- Mi van a kezedben?- kérdezte végigmérve a könyvet.

- Ez itt. Ez. Egy. Könyv. – tagoltam, mintha egy ötévesnek beszélnék. – Tudod halott fa. Amire tinta segítségével írnak. Azt tudod mi az írás, ugye?- kérdeztem, mire pár mardekáros gúnyosan felnevetett.

- Ha ezt apám megtudja...

- Akkor mi lesz? Én is kapok egy új seprűt és cserébe hagynom kell, hogy beszólogass? Sajnálom, de ez nálam nem válik be!- vontam vállat majd megragadva Nevillet kivonszoltam a klubhelységből.

- Megtaláltad?- kérdezte felfelé tartva a Griffendél-toronyba.

- Igen!- vigyorogtam. – És még Malfoyt is leégettem! Teljes siker!

- Szép volt!- pacsizott le velem vigyorogva. Mikor sikeresen beértünk a klubhelységbe gyorsan félreültünk és megnéztük a lapot.

- Hol az ősi szörny él,
Hol Mardekár szent lénye elér,
Ott találsz új nyomot,
Hogy megtaláld az igazságot!
Aláírás: T. R. D.

- T. R. D.?- kérdezte Neville. – Tom Denem monogrammot használt?

- Mit használt Tom Denem?- jött oda hozzánk Ginny.

- Semmit!- jelentettük ki egyszerre. Ez elég gyanúsra sikeredett, mert Ginny elég ferde szemmel nézett rám.

- Figyeljetek, ha valamit tudni akartok róla, tőlem megkérdezhetitek, mikor megszállt elég sok mindent megtudtam róla!- jelentette ki, mintha teljesen természetes lenne, hogy Voldemort fiatal énje embereket száll meg.

- Rendben. – szólalt meg Neville. Átadtam Ginnynek a lapot, aki átfutotta a szemével. Mikor végzett elfehéredett és idegesen az ajkába harapott.

- Az ősi lény a baziliszkusz. – mondta. – Aki a Titkok Kamrájában él és bármit is kerestek a kamrában lesz hozzá a következő nyomotok. De mondjátok csak, mit is kerestek?

- Egy könyvet. – válaszoltam. – Hogy megmentsük Neville szüleit...

- És még sok más embert. – fejezte be helyettem Neville. – Tudsz segíteni nekünk?

- Benne vagyok!- mosolyodott el Ginny. – Mondjatok el mindent, amit csak tudtok!- huppant le mellénk a szőnyegre. Miután elmeséltük azt a vajmi keveset, amit megtudtunk bólintott.

- Akkor holnap elmegyünk a kamrába, de szükségünk lesz Harryre, mert más nem tud párszaszóul, a kamrát meg csak így tudjuk kinyitni. – mondta álmodozva fordítva a fiú felé a fejét. Az éppen varázslósakkozott Ronnal és valamin nagyon nevetett, miközben Hermione hevesen gesztikulálva magyarázott nekik valami majomról.

- Nem mondhatod el senkinek!- szóltam rá, mire bólintott. – Megesküszöl, hogy metartod a tikunk?

- Megesküszöm, de ha nem szólunk Harrynek, hogy megyünk be?- kérdezte értetlenül.

- Harry beszél álmában. – jelentette ki Neville, mire Ginnyvel értetlenül néztünk rá. – Le tudom utánozni, hogy hogyan szokott beszélni párszaszóul. – itt sziszegett valamit, de nem értettem.

- Ez mit jelent?- kérdeztem döbbenten.

- Nem tudom, de Harry mostanság sokszor sziszegi ezt álmában. – vonta meg a vállát.

- Akkor rendben. Holnap elmegyünk a kamrába!- jelentettem ki, mire két társam bólintott egyet.

- Megtaláljuk azt a könyvet!- lelkesedett Ginny és mindhárman felmentünk aludni. A lépcső felfelé, azonban eszembe jutott valami. Visszamentem a klubhelységbe, ahol már csak Harry, Ron és Hermione voltak.

- Harry, - szólítottam meg a fiút, mikor az rám nézett folytattam. – elkérhetem a köpenyed és a tekergők térképét?

- Persze!- mosolyodott el. – Lehozom őket!

- Minek kellenek neked azok?- kérdezte gyanakodva Hermione.

- Szeretnék megtudni néhány dolgot és nem akarom, hogy zavarjanak. – vontam vállat, mintha nem lenne semmi fontos a dologban. Pedig igenis volt. Először is az, hogy megtudjam, mit keres Mordon minden este a Tiltott Rengeteg mellett. A másik pedig az, hogy biztonságban leereszkedjünk a Titkok Kamrájába.

- Tessék!- adta a kezembe a kért tárgyakat Harry.

- Köszönöm, ha minden jól megy, a hétvége folyamán visszaadom!- ígértem mosolyogva, majd felmentem a szobámba. Mint minden éjjel ma is kimentem az erkélyre.

- Most megtudom, mit titkol, professzor!- motyogtam és megvártam, míg Hermione felér, majd mikor az említett elaludt, felvettem animágusi formám, ami egy sarki róka és a Tiltott Rengeteg felé vettem az irányt...