WONHO

Gyorsan megettem a rament, amit Hunnie készített, majd kimentem a kanapéra, hogy ott várhassam meg, míg haza nem ér. Tappancs a beagle kiskutyám ott szundított. Óvatosan mögé feküdtem és magamhoz szorítottam, így aludtam el én is.

Nem tudom hány óra lehetett, de Hunnie ébreszgetett fel. Kinyitottam a szemem és erős napsütés világított be az ablakon. A kezemet a szememhez kaptam és nyöszörögni kezdtem.

-Minek ébresztettél fel Hunnie?- kérdeztem, miközben próbáltam fel kelni.

-Azért mert megyünk dolgozni, szóval kapkod magad és öltözz fel. Reggelizni meg ráérsz az étteremben is.- elnevette magát, majd elment. Úgy tettem, ahogy Hunnie mondta és felöltöztem. Készen vártam a bejárati ajtónál. Pár perc múlva megjelent egy menő ruhában. Egy farmer gatyát, fehér pólót és egy fekete cipőt vett fel. A haját felkötötte és a kezében egy gördeszkát tartott.

-Ez minek?- intettem a fejemmel a deszkára.

-Hogy lehadjalak.- gonoszul elröhögte magát én pedig mosolyogva megráztam a fejemet. Kimentünk a lakásból, bezártam az ajtót. Hunnie ráállt a deszkára és máris elhagyott. Nevetve futottam utána, hogy én előzzem meg. De hát, mint mindig nem sikerült, ugyanis megérkeztünk az étteremhez. Nevetve berohantunk, mire mindenki rosszalóan nézett ránk. Erre halkan kuncogni kezdtünk, majd odamentünk az értetlen Minhyukhoz.

-Ti mégis mit csináltatok?- nevetve megráztam a fejem, majd Minhyuk nyakába ugrottam. Viszonozta az ölelésemet, de pár perc múlva elszakadtunk egymástól.

-Hiányoztam?- kérdeztem meglökve a vállát mosolyogva.

-Nem.- felelte komolyan, de tudtam, hogy nagyon is hiányolt.

-Akkor jó.

-Skacok, mindjárt jövök csak be kell mennem az irodába odaadni a deszkámat.- azzal el is tűnt Hunnie a látókörünkből. Én gyorsan beszaladtam az öltözőbe átvenni a ruhámat, majd Minhyuk mellé állva néztem a vendégeket. Fél óra múlva meg szólalt a csengő az ajtó felett. Belépett ő. Egy hosszú fekete kabát volt rajta, ami ki volt gombolva, így láthattam a fekete pulcsiját. Ugyan olyan színű nadrága volt, mint a többi ruháján és a cipője is olyan volt. Egy kicsit körbe nézett asztal foglalás gyanánt, majd bent a sarokban foglalt helyet, ami a kedvenc helyem. Levette a kabátját és a széktáblájára akasztotta. Minhyuk hirtelen meglökte a vállamat és, mikor ránéztem a fiú felé intett.

-Szolgáld ki te én addig a most érkezett családot fogom.- megpaskolta a hátamat, majd elment a felvenni a rendelésüket. Lehunytam a szememet, majd mély levegőt vettem és a fiú felé mentem.

HUNNIE

Fel sétáltam a lépcsőn majd még egy kicsit baktatva elértem a kis folyosó végére azaz a főnök irodája elé. Mély levegőt vettem és benyitottam.

-Figyelj, Jooheon nem nagyon bírom, ha két fiú együtt van, de...- megfordult és rám nézett. Egy nagyot nyeltem és nem tudtam levenni róla a szemem, annyira helyes volt. Hirtelen Jooheon odarohant hozzám és megölelt.

-Szia.- köszöntött én pedig biccentettem egyet felé.

-Visszahoztam a deszkádat, amit nálam hagytál.- a kezébe nyomtam a deszkát.

-Oh, köszönöm pedig esküdni mertem volna, hogy a kezemben volt.- halkan elnevettem magam.

-Mit csináltál a deszkámmal?- kérdezte kíváncsian.

-Én ugyan semmit.- megráztam a fejem ártatlanul mosolyogva.

-Majd kiderítem mit műveltél.

-Okés, nekem mennem kell, sziasztok.- meghajoltam és kirohantam miközben egy utolsó pillantás vetettem Jooheon melletti srácra, majd kimentem.

SHOWNU

Ma apa megkért, hogy menjek be helyette az étterembe. Így hát bementem hisz ha már apám nem lesz nekem kell át vennem a főnöki szerepet. Mikor beléptem az étterem ajtaján köszöntem az ott dolgozoknak. Nem igazán ismertem őket igaz egyikük ismerős aztán, hogy honnan fogalmam nincs. Felmentem az irodába, elfoglaltam a bőr boritású forgósszéket majd elmélkedtem. Eszembe jutott az öcsém Jooheon és akkor eszembe jutott, hogy pár napja láttam egy fiúval a parkba összebújva. Meg kell vele beszélnem ezt.. mindenképp. Mindha csak varázslatot csináltam volna bolondos testvérem rontott be az ajtón. Mikor meglátott pivit meghökkent.

- Bátyó hát te mit keresel itt?

- Apa megkért, hogy vegyem át mára az éttermet. Na és te mijáratban vagy?

- Öö hát erre jártam aztán gondoltam benézek apuhoz. Na de akkor megyek is.

- Hé még ne menj!- meg kell kérdeznem a parkban látottakról.

- Miért valami baj van?

-Beszélni szeretnék veled...

- Mit csináltam?- gondolkozott el. Na akkor most vagy soha.

- Oo hát semmi különöset csak kérdezni szeretnék?

- Oh akkor jó. Mire vagy kiváncsi?

- Mond öcsipók neked most van barátnőd?-mikor meghallotta becenevét elmosolyodott de mikor feltettem a kérdést hirtelen ledermedt és elsápadt.

- N-nem nincsen.- mondta nagyon visszafogodtan ami nem igazán az ő stílusa. Vettem egy nagy levegőt.

- Na és öhm barátod?- közelebb mentem hozzá, hogy ne legyen olyan visszahúzodó.

- Bátyó ezt meg honnan gondolod?-kérdezte teljesen felháborodottan ám mégis úgy mintha most egy óriási titokra jöttem volna rá.

- Tudod öcsi én láttalak pár napja a parkban egy fiúval összeölelkezve.- nem szólt semmit így folytattam.

-Figyelj Jooheon nem nagyon bírom ha két fiú együtt van de...- ekkor hallottam ahogy Jooheon kifújja a levegőt így megfordultam. Egy nagyon szép lány jött be a szobába és egyenesen rám nézett. Bevallom én sem tudtam levenni róla a szemem. Ekkor tesóm odarohant hozzá és megölelte a lányt és még egy sziával köszöntve. Biccentett neki egyet.
Beszéltek de én nem hallottam mert egyszerűen nem tudtam elnézni róla azt hiszem teljesen beleszerettem. Aztán egyszer csak megszólalt, hogy mennie kell és egy utolsó pillantást vetve rám kirohant. Meg kell tudnom ki ő és legfőképp kell nekem. Na de észbe kaptam mert öcsikém kiakart slisszolni.

- Ne menj kérlek.- nagyot sóhajtott majd rám nézett az előbbi boldogság már nem látszott az arcán.

- Mit akarsz mondani? Utálsz mert beleszerettem egy fiúba??- meglepődtem milyen bátor lett.

- Nem azt akartam mondani, hogy igaz nem kedvelem mikor két fiú alkot egy párt DE mivel te a testvérem vagy és nagyon szeretlek ezért nem érdekel milyen nemhez vonzódsz te akkor is az egyetlen testvérem maradsz és kész.- nagyon meglepődött majd komor arca felderült és hozzám szaladva szorosan megölelt.

- Oh el sem tudod hinni mennyire megkönnyebültem. Köszönöm köszönöm és köszöm te vagy a legjobb bátyám.

- Hát ez nem nehéz tekintve, hogy én vagyok az egyetlen is.- mondtam mire ő felnevetett.

- Ez most lényegtelen viszont apuéknak ne mond még el kérlek rendben?

- Rendben majd ha jónak látod elmondod, én melletted állok.- újra magához ölelt.

- Nagyon köszönöm bátyó.

- Na de térjünk át valami még fontosabbra.- tányér nagyságuak lettek a szemei és azt sugallták, hogy " mit tud még rólam ez az ember??"

- Mi a neve annak a lánynak aki az előbb itt volt? Hány éves? Van barátja? Mert ha igen elásom ja és szerinted tetszem neki??- Jooheonból kitört a nevetés.

- Nyugi nyugi mindent elmondok...

Nos átléptük az 1000 szót ugyanis 1047 szavas lett😁😁😍
R

eméljük tetszett❤❤

Bye
Wonkyun🐻🐰