KIHYUN

Lassan dörzsöltem meg a szememet, álmosan. Csámpásan körül néztem majd észleltem, hogy Minhyuk és Jooheon nincsenek itt viszont az előttem lévő asztalon egy cetli hevert. Azt írta elmentek de hagyott kaját. Ennek örülök is mert elég éhes vagyok. Felkeltem a kanapéról majd gyorsan ettem, finom volt de mivel nem voltam a legboldogabban így nem igazán tudtam értékelni. Szomorúan sétáltam fel a szobámba, hogy átöltözzek...fiú ruhába. Annyira hozzászoktam a lányos ruhákhoz, hogy fura volt a nememhez kötödő ruhákat hordjak. Besétáltam a fürdőbe, majd a tükörbe néztem. A hajam igaz csak a kulccsontomig ér de akkor is hosszú. Mit csináljak vele? Vágassam le? Meg egyáltalán mit kezdjek magammal? Sóhajtottam egyet, majd egy táskát keresve belepakoltam a fiús ruháimat. Kikéne dobnom az összes ruhámat és helyette újakat vennem, plusz fodrászhoz is kéne mennem. Bezártam a szobám ajtaját, majd lementem a nappaliba. Szomorúan mégis vidáman, néztem ott körül, majd az asztalra tévedt a szemem, ahol Shownu ajándéka volt. Nem volt még rá időm megnézni, de most itt az alkalom. A kézbe vettem a kisdobozkát, majd mély lélegzet után kinyitottam. Döbbenten néztem, ahogy egy kis karkötő helyezkedett benne. Ez gyönyörű, egyszerű, de mégis gyönyörű. Kivettem belőle és ráraktam a kezemre. Nem mondom, hogy nem fájt, ahogy viselkedett velem reggel, de megértem, hiszen mindenki, így viselkedett volna, ha ez kiderül a "párjáról". De az viszont fájt és nem esett jól, hogy ordítozott velem, meg hogy rám dobta a törölközőmet, amit ki is dobtam. Remélem egyszer elmagyarázhatom ezt az egészet.

A dobozkát a zsebem legmélyére raktam, majd végül felkeltem és utoljára elhagytam a házat.

Komótosan sétáltam, miközben a vállamon lógott a táska. Apáékhoz siettem. Ahogy hozzájuk értem, becsengettem. Egy- két percig várakoztam, majd kinyitodott az ajtó.

-Szia Hunnie.- köszöntött a nevelőapám.

-Most már Kihyun vagyok.- szóltam neki, majd bementem mellette a házba. A kanapéra rádobtam a táskámat és helyet foglaltam.

-Hogy érted, hogy Kihyun?- kérdezte meglepődve. Tudja, hogy Kihyun az igazi nevem, nem pedig Hunnie és már kiskorom óta így hív ezért is lepődött meg, hogy mostantól Kihyun vagyok.

-Úgy, hogy mostantól Kihyun vagyok, Hunnie már nincsen.

-Értem, de látszik az arcodon, hogy valami baj van...mi történt?- ült le mellém. Elkezdtem mesélni a mai napot, majd néha beleremegtem és már könnyezett a szemem. Elkezdett nyugtatni.

-Mi lenne, ha főznénk valamit Jiyongnak?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam egyet, majd gyorsan bevittem a cuccaimat jelenlegi szobámba.

Nevetgélve készítettünk ennivalót az igazi apumnak. Nagyon szeretem mindkettőjüket. Mint kiderült, hogy ők igazából egy pár és soha nem szerették "anyámat", mondjuk a saját fia sem. A két apám, szererik egymást és együtt is vannak. Boldogan fogadtam őket tegnap amikor elmondták az egészet hisz mindkettőjük nagyon fontos számomra.

-Apa.- szólaltam meg.

-Igen?

-Majd elmehetek ruhát venni magamnak? Azok a lányos ruhákat már nem hordanám szívesen. Meg a hajamat is levágatnám.- mondtam félve.

-Rendben, megengedem és kivel szeretnél menni?

-Még nem tudom.- ráztam meg a fejem.

-Minhyuk?

-Nem, ő neki szerintem most a szerelmi életével kell foglalkoznia, szóval ő kilőve, talán Wonhoval tudnék elmenni, de akkor neki is elkéne mesélnem ezt az egészet, és nem tudom, hogy fogadná.

-Ha szeret és leszarja nagyívből, hogy te egy fiú vagy és az anyád hülye, akkor biztos. Ha ettünk menj el hozzá, vagy hívd el valahová, rendben?- bólintottam.

-Igen.

-Amúgy meg sokkal jobban áll a fiús ruha, mint a csajos.

-Mivel fiú vagyok?- elnevettük magunkat. Kinyílt hirtelen a bejárati ajtó és egy morcos apa, jött be, de amint meglátott minket, felderült.

-Hát ti?- kérdezte, majd a szerelméhez ment és megcsókolta. Az egyik legszebb pár. Odajött hozzám apa és megpuszilta a hajamat.

-Mit csináltok?

-Kaját.- válszoltam mosolyogva.

-Erre én is rájöttem fiacskám.- megpöckölte az orromat.

-Amúgy meg még mi sem találtuk ki.- mondta JongDae apa.

-Az nagyszerű.- felelt apa. Ő is beszállt a főzőcskébe, majd annyira borzalmas lett az étel, hogy ki kellett dobni. Aztán eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha pizzát rendelnék, így felhívtuk a közeli pizzériát, és rendeltünk. Három nagy családit rendeltünk. Amíg hozták, elkezdtük összedobálni a ruháimat. Eléggé sok ruhát kellett kidobnunk, de nem sajnálom holnap megyek venni így bőven lesz, mit elraknom majd a szekrényeimben. De mivel még nincsenek szekrényeim, csak egy nagyon pici ágyam, így holnap még azt is kéne vennünk. Amikor én ruhát veszek és, ha minden igaz levágatom a hajamat, addig ők vásárolnak nekem.

Amint kihozták a pizzánkat, elkezdtük enni azt.

-Milyen bútorokat szeretnél Kihyunie?- kérdezte apa kíváncsian.

-Hmmm...sok szekrényt, amik az egyik falon állnának, egy hatalmas ágyát és íróasztalt. Ohh és lehet, hogy szőnyeg helyett parketta legyen?- egy kicsit gondolkodtak, majd válszoltak.

-Persze és esetleg mást?

-Nem tudom...egy parafaltáblát elfogadnék meg egy babzsák fotelt.- mindketten bólintottak, majd tovább ettünk. Amint végeztünk, elmosogattunk, majd egyesével elmentünk fürdeni. Felvettem a pizsamámat, majd befeküdtem az ágyba. Elővettem a telefonomat és ráírtam Wonhora, aki egyből visszaírt.

Királynő🙈🙈❤❤: Szia Wonho, ráérsz?

Nyuszika királyfi🐰🐰❤❤🙈: Szia, persze, te sosem zavarsz😂.

Királynő🙈🙈❤❤ :Akkor jó, lehet egy kérésem? Holnap eljösz velem ruhát venni és hajat vágatni? Meg szeretnék valamit mondani.

Királynő 🙈🙈❤❤: Amúgy mizújs?Elköltöztem anyától🙌

Nyuszika királyfi🐰🐰❤❤🙈:Oh, ez nagyszerű. Amúgy hol találkozzunk és minek vagy fent ilyen későn?😱
Rosszul vagy?

Királynő🙈🙈❤❤:Nem dehogyis, nem rég fürödtem. Öhmm...mondjuk az étterem előtt?

Nyuszika királyfi🐰🐰❤❤🙈:Rendben na megyek te meg aludjál, mert holnap véged ha fáradtan jössz

Királynő🙈🙈❤❤ :Igenis kapitány👮👮jó8

Nyuszika királyfi🐰🐰❤❤🙈: jócakát❤

Ezután a földre ledobtam a telefonomat, majd betakaroztam és a párnámat szorongatva aludtam el.

xxx

Másnap

Álmosan sétálgattam le a konyhába. Levettem a polcról egy poharat, majd azt megtöltöttem vízzel. Lassan kortyolgattam, aztán kiöblítettem, majd visszaraktam. Egy ideig csendben álltam és próbáltam lelkileg felkészülni erre a napra.

Vajon jól fogja fogadni Wonho? Nem fog elítélni? Vagy nem is tudom...remélem ugyan úgy lesz, mint régen. Az órára néztem. Lassan fél nyolc és apának, elkéne indulnia, vagyis gondolom már fent van. Fogtam magam majd felsétáltam a lépcsőn, ahol apáék szobájába mentem. Óvatosan benyitottam. A nevelőm már régesrég fel volt öltözve. A párját nézte szerelmesen és simogatta a haját.

-Jó reggelt.- köszöntem halkan. Ijedten megfordult apa, majd mosolyogva visszaköszöntöt.

-Jó reggelt, hát te? Minek vagy fent ilyen korán?- megvontam a vállamat.

-Nem tudom, de lassan mennie kéne nem? Gondolom, nem akar elkésni a munkából!- biccentetem az alvóra.

-Nem, de nincs szívem felkelteni.

-Segítsek?- mosolyogtam huncutul. Elnevette magát és bólintott. Lábujj hegyen állva mentem odahozzájuk, majd hirtelen apura vetődtem, aki morogva fogadott.

-Ki a jó isten...?- morgott. Mosolyogva pöccintettem meg az orrát.

-Tudom, hogy egy isten vagyok, de azért na- vigyorogva ölelt meg.

-Ma mész vásárolni?- kérdezte.

-Igen, de lassan el is kéne indulnom.- mondtam, majd leszálltam róla. Lassan ő is feltápászkodott és megpuszilta a másik apumat. Míg nyalták egymást, én addig kisliccoltam a szobából, és a sajátoméba mentem. Felöltöztem, majd elmentem rendbe szedni magamat és el is indultam az étteremhez.

Lassan battyogtam, hogy ne keljen sokat várakoznom. Az út közben ráírtam Wonhora, aki pár perc múlva visszaírt. Ő is már úton van, így majdnem egyszerre érünk oda.

Mivel nem volt kedvem fagyoskodni, így bementem a helyiségbe. Körül néztem és láttam, hogy az én kedves kis barátom azaz Minhyuk mosolyogva beszélget a telefonon. Odamentem hozzá, majd kivettem a kezéből a készüléket és letettem azt.

-Ezt most miért kellett?- kérdezte durcásan.

-Há me' miért ne?- vigyorogva bámultam. Kijött a pult mögül és, ahogy meglátta, hogy vagyok felöltözve meglepődve nézett.

-Na, mivan csak nem máshogy öltözködünk?

-De, és hát körülbelül ez az egyetlen normális ruhám, mert az összes lányos volt.

-Örülsz, hogy megszabadulhatsz tőle?

-Igen, nagyon.- mondtan megkönnyebülve.

-Miért vagy itt?- kérdezte.

-Wonhoval most megyek ruhát venni és levágatni a hajamat.

-Ő...?

-Nem, nem tudja még, ma fogja.- ráztam meg a fejemet félve.

-Nyugi szerintem jól fogja fogadni, nem olyan ő, aki egy ilyen dologért elhagyná főleg olyan embert, akit kiskora óta ismer.- bólintottam, mert ez igaz rá és emiatt is nagyon szeretem.

-Köszönöm...Minhyuk hyung.

-Nincs mit. Oh, megérkezett az emlegetett szamár.- mosolyogva fordultam hátra és tényleg ott volt.

-Mennem kell, kitartást a mai naphoz.

-Köszi, neked is.- megöleltük egymást, majd kimentem az ajtón. A hideg levegőre kiérve összehúztam a pulcsimat és Wonhohoz indultam. Megkopogtattam a vállát. Hátra fordult, majd vidáman üdvözölt.

-Szia, hogy vagy te felöltözve? Kicsit nem fiús?

-Szia és, de. Emiatt szeretnék veled beszélgetni egy kicsit, mielőtt elindulnánk vásárolni.- bólintott majd elindultunk. Az út az elején csendben volt, majd félve de megszólaltam.

-Wonho, ígérd meg, hogy amint ezt elmondtam. Egyrészt nem szólsz közbe, másrészt nem ítélsz el, rendben?

-Igen.

-Szóval...- kezdtem bele a mesélésbe. Mindent elmondtam neki, amit Minhyukéknak és becsülettel végig hallgatott.

-És a nevem...Kihyun...Yoo Kihyun, nem pedig Yoo Hunnie. Sajnálom, hogy most kellett megtudnod.- egy ideig hallgatott, majd rám mosolygott.

-Sosem számít, hogy lány vagy fiú vagy kívülről hanem az, hogy ki vagy te belül és nem érdekel, ha valójában fiú vagy hisz ugyanaz a személyiséget, mint lányként és, ugyan úgy foglak szeretni mint régen. De azt az őrültet ugye kinyírhatom?- mondta komolyan, de a modandója végén, felkunkorodott a szája. Ez az igazi Hoseok. Egy imádnivaló fiú, aki soha nem hagyna el, egy pici kis hibáért senkit sem. Hisz ő is megélt sok jót, de legfőbbképpen sok rosszat az eddigi életében. De azt sosem fogom elfelejteni, hogy milyen volt az arca, mikor haza jött, azt bizony nem csak én de Minhyuk se fog.

-Tudod te mennyire szeretlek? Amúgy igen nyugodtan.- elnevettük magunkat, majd elindultunk.

-Melyikkel kezdjük? A hajaddal vagy ruhákkal?

-Hmm...talán a haj, vagy nem?- bólintott és a mellettünk nem messze lévő fodrászatba mentünk. Benyitottunk, és a fodrász mosolyogva fogadott minket.

-Sziasztok! Miben segíthetek?

-A barátom leszeretné vágatni a haját.- szólalt meg mellettem Wonho.

-Rendben öt perc és jöhetsz.- bólintottunk, majd helyett foglaltunk. Csendben várakoztunk. Wonho telefonozott én pedig néztem ahogy a nő vágja a másiknak a haját és beszélgettek.

-Kivel dumálsz?- kérdeztem Hoseoktól, aki mosolyogva írogatott.

-Hát, öhm...majd elmesélem.- válaszolt vidáman és boldogon.

-Na kész is vagyunk. Gyertek fiúk.- mondta hirtelen a fodrász, aki várt már. Felálltam és beleültem a székbe. Körém tekerte a kötényt.

-Milyen fazont szeretnél?

-Ilyent.- jelent meg mögöttünk Wonho, aki mutatott valamit a nőnek, aki tapiskolva mosolygott.

-Ez tökéletes lesz.- állt neki. Mind végig csukott szemmel hallgattam a beszélgetésüket, és féltem kinyitni a szememet. Hogy miért? Azt én sem tudom. Talán azért, mert féltem, hogy ki vagy mi lesz belőlem.

-Kész.- szólalt meg.

-Kihyunie, kinyithatod a szemedet nem kell félned.- bólintottam, majd ahogy megláttam magamat sírhatnékom támadt mert nagyon tetszett és nagyon boldog lettem. Hozzá értem a hajamhoz és örömömben ugráltam.

-Na, tetszik?- képtelen voltam megszólalni. Hoseokot, amilyen gyorsan csak tudtam megöleltem még ha fiúk is vagyunk. Nem számít. Már nem számít.

-Ez csodálatos, de te nem szeretnéd levágatni? Vagy valamit csinálni vele?

-Hmm...nem tudom.

-Mi lenne, ha befestenéd?- szólt közbe a fodrász.

-Okés.- mondta félve.

-Ha nem tetszik vissza fessük rendben?- bólintott.

-Mi lenne, ha...barna lenne neki? Világos barna?

-Ez jó ötlet.- állt neki befesteni a fodrász Wonho haját. Csendben ültem és néztem. Szerintem nem csak én, de a nő is nevetett, a szerencsétlenségén. Amint végeztünk megköszöntük, kifizettük majd mentünk ruhákat venni. Először egy kisebb üzletbe mentünk, ahonnan két szatyornyi ruhával jöttünk ki.

-Hmm..ez szerinted illene hozzám?- kérdeztem egy másik boltban.

-Talán, vedd le aztán, majd felpróbálod őket egyesével.

-Okés.- már vagy ötven ruhadarab volt a kezemben, de nem baj, majd még mellé százat felpróbálok. Nem csak én, de Wonho is keresett magának ruhát. Mondjuk minden másodpercben írt neki valaki, de nem válaszolt még. Az utolsó csippegésnél megelégeltem és szóltam neki.

-Wonho, nyugodtan írj vissza annak aki zaklatt mert látom nem csak engem, hanem téged is zavar.- sóhajtott egyet majd visszaüzent neki.

-Kihyun, van egy kis bibi. Mi lenne, ha végeztünk elmennénk sétálni? Csak előtte ledobjuk az étteremhez a cuccainkat és utána okés?- bólintottam, majd elmentem a ruhákat felpróbálni. Voltak köztük jók, de rosszak is, de végül így is az összesen tíz szatyorral a kezünkben mentünk az étteremhez. Nevetve betértünk és láttuk, hogy Minhyuk sokkoltan néz minket.

-Most mi az?- kérdeztem.

-Semmi.- vigyorogva letettem a szatyrokat, majd visszamentem a hülyéhez.

-Nagyon durván nézel ki. Olyan, mintha Hunnie nem is létezett volna, hová tűnt?

-Hát meg van még, valahol.- válaszoltam zavartan.

- Ne és te meg mit csináltál a hajaddal?- kérdezte felháborodottan Hoseoktól.

-Hát öhmm...Kihyun hibája, ő akarta.

-Fogd rám.- nevettem.

-Kire másra fogjam?- megráztam a fejem. Elkezdtünk beszélgetni, majd hirtelen megszólalt Wonho telefonja.

-Bocsi srácok.- elvonult.

-Jaj tudod, hogy ki volt tegnap reggel az ágyában?- kérdezte Minhyuk barátunk felé bökve.

-Ki?

-Emlékszel arra a fiúra, aki olyan két-három hónapja nagyon sokáig jött és kérdezgette, hogy hol van? Na, ő. Egymás átkarolva feküdtek és nagyon aranyosak voltak.

-Nem mondod? Akkor lehet, hogy vele beszélget?

-Sőt, biztos.

-Wao az nagyon jó...- mondani akartam valamit, de Hoseok félbe szakított.

-Bocsi Minhyuk most egyedül hagyunk, de visszajövünk még.

-Semmi baj.- mosolygott. Elköszöntünk tőle, majd Wonho elkezderr valahová vonszolni. Van egy tippem hová. A parkba.

-Najó Kihyun, most bemutatok neked valakit, rendben?- bólintottam.

-Oké.- lassan odamentünk egy padhoz, ahol egy fiú ült. Odaérve Wonho megkocogtatta a vállát. Ránk nézett és igaza volt Minhyuknak. Vele beszélgetett.

-Szia.- ölelte meg Hoseok a fiút.

-Szia, ő kicsoda?- kérdezte kedvesen.

-Ő itt Kihyun, Kihyun ő itt Hyungwon.

-Örvendek.

-Szintúgy.

-És öhm...te mivel foglalkozól Kihyun?

- Egyetemre járok énekszakra.

-Uh, akkor te biztos nagyon jól tudsz énekelni, igaz?- kérdezte kíváncsian.

-Háát mondhatjuk úgyis.- szerénykedtem- és te?

-Én modell vagyok.

- Akkor híres vagy nem?- bólintott. Beszélgettünk és hülyéskedtünk. Nagyon jó volt. Az egészet napot végig dumáltuk, majd nekem mennem kellett Minhyukhoz, mert megígértem neki, hogy még visszamegyek hozzá és haza kísérem.

Pont időben kaptam el. Igaz már zárt volna. Odasiettem hozzá és megpaskoltam a vállát. Rám pillantott, majd mérgesen dobbantott egyet a lábával.

-Kihyun...nem azt mondtátok, hogy jöttök?

-De, de sokáig beszélgettünk, bocsi. Öhm, bemehetek a szatyraimért?- bólintott és beengedett az étteremben. Gyorsan kiakartam hozni, amikor láttam, hogy Shownu jön le a lépcsőn. Visszaszaladtam az öltözőbe.

-Ki az?- kérdezte és bekopogott az ajtón.

-Hahó, ez nem vicces.- mondta, majd benyitott. Én sokkosan álltam és félelmemben majdnem beszartam. Rám pillantott, és a várt undorodottság helyett, megbánást és fájdalmat láttam.

-Hunnie...- megráztam a fejem és abbahagyta.

-Nem vagyok Hunnie és kérlek engedj ki.- csalódottan, de kiengedett. Vagyis szeretem volna, de szatyrok nehezek voltak, ráadásul ki sem fértem volna az ajtón. Így Shownu kivette a kezemből őket és letette őket a földre.

-Kö-kö-köszönöm.- dadogtam.

-Szívesen...Kihyun...beszélhetnék veled négyszemközt?- kérdezte félénken. Sóhajtottam egyet, majd bólintottam.

-Igen, viszont ezeket haza kellene vinnem.-mondtam.

- Mi lenne, ha itt hagynád és, majd visszajövünk érte?- bólintottam, majd felcippeltük az irodába, és kimentünk Minhyukhoz.

-Öhmm...Minhyuk sajnálom, de nem tudok veled hazamenni.- mosolyogva megrázta a fejét és csak megölelt.

-Semmi baj, jó szórakozást aztán írj Kihyunie rendben?

- Rendben.- elment. Shownuval elkezdtünk sétálni, csendben. Látszott rajta, hogy megszeretne szólalni, de félt így kussban maradt. Egészen addig, míg az egyetemhez nem értünk.
-Miért vagyunk itt?- kérdeztem.

-Gondoltam, itt nyugodtan tudunk beszélgetni. Gyere.- megfogta a kezem és akármennyire is nem akartam, hogy hozzám érjen, nem tudtam tenni ellene semmit. Tegnap reggel megbántott, erre ma este az egyetemnél voltunk, ahol először és még sokszor meghívott randizni. Szomorúan lehajtottam a fejemet és hagytam, hogy vezessen valahová. Az a valahová az én kedvenc helyem volt...az énekterem.

-Honnan...?

-JooHeontól és MinHyuktól.- válaszolt a kinem mondott kérdésemre.

-Oh, értem.- mondtam és néztem tovább a zongorát.

-Mikor...mikor hazaért JooHeon, azonnal berontott hozzám, és majdnem meg is ütött. Azt kérdezgette, hogy "Miért tetted? Miért kellett bántanom egy olyan lelket, mint te?". Sajnos nemhogy ő, de még én sem tudtam. Elborult az agyam. Megláttalak úgy...és én azt hittem, hogy feleségül vehetlek, szülsz gyerekeket és majd boldogan neveljük őket. Sosem hittem volna, hogy te egy fiú vagy, mint én vagy a többiek erre pedig kiderült, hogy de. Aztán, nem válaszoltam JooHeonnak, aki egyre idegesebb lett, majd végül finoman, de megpofozott. És jól tette. Elmondtam neki, mit miért tettem, mire szomorúan leült mellém, és olyant tett, amit eddig sosem. Megölelt. Nem nyúlt hozzám, csak akkor ha ideges volt, pedig lassan 10 éve testvérem.

-Ezt most miért mondod el?- kérdeztem.

-Hogy rájöjj miért tettem, amit tettem és, hogy tudd megbántam.- bólintottam kíváncsian, mire folytatta.

-Jól esett a közelsége az egyik legjobb érzés volt. Egész nap nyugtatgatott. Majd elkellett mennie, de még adott egy tanácsot. " Ha szereted, ne hagyd el még ha más is, mint akinek hitted. Ha szeret, meg fog bocsátani. De egy cél legyen előtted...az pedig az, hogy segíts neki. Mindegy, hogy hogyan de segíts. Mert csak rád számíthat."- ezt a mondatot, végig a szemembe mondta, én pedig abban a pillanagban sírtam el magamat.

-Nem érdekel ki vagy Kihyun, nekem akkoris egy bájos szép fiú leszel, aki tele van vidámsággal és nem szeretném ha miattam sírnál azért mert...szeretlek.- azonnal megöleltem szorosan magamhoz szorítva. Annyira szeretem, hogy nem tudok rá haragudni, még ha időm se volt feldolgozni.

-Nagyon szeretlek Yoo Kihyun. Ezért- elvált tőlem és a szemembe nézett- lennél a barátom?

-Igen.- mosolyogva csókolt meg. Ez volt a legjobb és legszebb napom.

Kézen fogva battyogtunk az étterem felé. Megbeszéltük, hogy vagy ma, vagy holnap bemutatom apáéknak. Elmondtam neki, miért lettem lány meg úgy az egész múltamat. Kicsit nagyon ideges lett, de lenyugtattam.

Ahogy az étteremhez értünk felkaptuk a szatyrokat és nagy nehezen, de elcipeltük hozzám. Lepakoltuk a szobámba őket, majd elterültünk az ágyon. Beszélgettünk és nevetgéltünk. Nagyon jó volt. A fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig simogatta a buksimat.

-Nagyon tetszik a hajad...olyan Kihyunos.- elnevettem magam, majd ránéztem.

-Köszönöm.- köszöntem meg.
Hirtelen megszólalt a telefonom. Elővettem és felvettem.

-Haló?- szóltam bele.

-Édes kisfiam, hol a csudában vagy?- mondta a nevelőm.

-Itthon, miért?

-Mert édesapáddal itt állunk az üzletbe, hogy megvegyük neked a bútoraidat.- homlokon csaptam magam.

-Sietünk.- mondtam, majd szóltam Shownunak.

-Öhm, figyelj, mi lenne, ha ma találkoznál velük? Mármint a szüleimmel?- kérdeztem.

-Okés.

-Akkor gyere menjünk.- bólintott, majd lementünk felvettük a cipőinket és elindultunk a nem messze lévő bútoroshoz.

-Hova megyünk?- kérdezte.

-Meg venni a bútoraimat, de mivel hülye vagyok és elfelejtettem, így apuék bent szívoznak az üzletben.

-Szerencsétle vagy de az én szerencsétlenem.- mosolyogva szorította meg a kezemet. Hozzábújva mentünk tovább. Az üzlethez érve benyitottunk. A szüleim rögtön ránk néztek, és rohantak is.

-Te drága egyetlen Kihyuniem, legközelebb ilyen ne legyen rendben?- mondta a nevelőm. Bólintottam, majd a kezemet szorongató Shownura néztem.

- Drága szüleim, bemutatom nektek Son Hyungwoot, a páromat. Shownu ő itt Yoo JongDae és Yoo Jiyong az apukáim.- bemutatkoztak, majd elmentünk nézelődni. Mindent megnéztünk és nagyon sok mindent megvettünk.

Shownu a hazafelé vezető úton kiraktuk, majd egy csókkal elbúcsúztunk és mentünk haza.

A lakásunkba érve lecuccoltunk, majd megmutattam nekik a ruhákat, és mondták, hogy nagyon jókat választottunk és lehet elcsórnak párat.

-Ezek nem csak az enyémeim hanem Wonhoé is, szóval majd holnap el kell vinnem neki az övéit.

-Hogyhogy ő nem vitte el?- kérdezte apa.
-Mert neki el kellett mennie, és az étteremben hagytuk a ruháinkat.

-Oh, értem. De most komolyan 10 szatyornyi ruhát vetettek?- mosolyogva bólintottam.

-De legalább vannak ruháim, bútoraim...

-Aztán majd költözöl Shownuhoz.- mondta apa.

-Az még ráér, hiszem most békültünk ki meg jöttünk össze szóval az még messze van.

-Kitudja Kihyun, lehet már holnap összeköltöztök.- mondták mire csak inkább nevettem.

Megfürödtem, majd bemásztam az ágyamba

Mosolyogva olvasgattam az egyik kedvenc könyvemet, mikor megszólalt a telefonom. Ijedten kaptam szívemhez majd megnéztem ki üzent. Boldogan fogadtam, hogy Shownu az.

Shownu: Szia, Kihyuniem.

Kihyun: Szia Shownum.🙈

Shownu: Nincs kedved holnap eljönni a srácokkal beszélgetni?

Kihyun: De van. Mikor és hova menjek?

Shownu: Együtt megyünk, így szerintem elmegyek érted, majd elmegyünk a többiekhez.

Kihyun: Rendben benne vagyok.

Shownu: Örülök neki.

Kihyun: Mit csinálnánk?

Shownu: Elmennénk sétálni és Wonho bemutatná az új barátját. De várj...csináltunk egy csoportot nézd meg.

Kihyun: Okés.

Kiléptem a beszélgetésből és megnéztem miről beszélt és tényleg. Vagy száz beszélgetés várt és rengeteg hülye becenév. Benne van a csoporban: Shownu, Wonho, Minhyuk, Jooheon, I.M, Hyungwon és én. Egész jól kijönnek Wonho barátjával ráadásul I.M legjobb barátja.

Kihyun: Látszik, hogy jól el vagytok😂

Shownu: Oh, hát igen😅 láttad a becenevedet?

Kihyun: Nem még nem, de megmerjem nézni vagy ne? Sajnálom Maci, de mennem kell aludnem, jóéjt❤

Shownu: Nyugodtan jóéjt❤❤

Shownu: Szia

Shownu: Szeretlek❤❤

Azután kikapcsoltam a telefonomat és tovább olvastam a könyvet. De ezek után nem volt annyira izgalmas. Letettem a telefonom mellé, majd betakarózva, elmélkedtem.

Hogy vannak a többiek? Vajon Minhyuk és Jooheon összejött? Remélem igen. Hogy fognak ránk reagálni? Utálni fognak vagy sem?

Inkább nem gondolkodtam, hanem álomra hajtottam a fejemet várva a holnapi napot, hogy együtt töltsem velük az egészet. Szórakozzunk és hülyüljünk.

Bye
Wonkyun🐻🐰