CHANGKYUN

Nagyon érdekelt vajon mi lehet Minhyukkal így el is indultam az étterembe. Csak hát én hülye a legforgalmasabb úton mentem ahol attól függetenül, hogy gyalog vagyok néha még a járdán is dugó van. Ja és persze pont most jöttek azok (akiket egyébként szeretek) akik felismernek ezért kezem, szeretnének, esetleg a bátrak puszit az arcukra és még úgy is képet. Konkrétan már ebbe ellehet fáradni ja és persze sok idő is. Körülbelül 3 óráig(!!!) tartott eljutnom az étterembe. De legalább ideértem. Elindultam Wonho felé majd mikor hozzáértem megragadtam a karját és az öltözőjükbe rángattam amin nem kicsit lepődött meg. Mikor beértünk és leültünk rákérdeztem.

- Volt valaha bármi is Minhyuk és Jooheon között?- mikor feltettem a kérdést eléggé elképedt fejet vágott.

- Nekem Minhyuk nem mondott semmit arról, hogy bármi is lett volna közöttük valaha. Bár nem rég igazán jóban kezdtek lenni és Jooheon sokkalta többet kezdett el az étterembe járni Minhyukiehoz szóval ha így belegondolok nagyon valószínű lehetett a köztük lévő kapcsolat.- mondta aztán kicsit elgondolkozott.- De igazából nagyon bánt valami.

- Mi az?

- Nagyon rég óta barátok vagyunk Minhyukkal és nekem sosem mondta, hogy a fiúkhoz is vonzódna- mikor ezt kimondta nagyon elcsontyolódott.- Sosem.

- Oh sajnálom. De akkor szerinted lehetett valami közöttük igaz?- kicsit elgondolkozott mikor kimondta azt amit már gondoltam de nem akartam hallani.

- Szerintem......igen.- mondta gondolkozás után. Mikor ezt felfogtam sokkal rosszabb lett a kedvem.

- Köszönöm szépen. Viszont én most megyek.

- Várj!- kapta el hirtelen csuklómat.- olyan 10 perce volt itt és azt mondta hozzám költözik egy időre. Aztán csak úgy elment és nagyon félek, hogy nem haza ment pakolni. Szóval kérlek keresd meg- mondta és láttam szemeiben, hogy nagyon aggódik haverja miatt.

- Rendben. Megprobálom.- biccentettem majd elhagytam a helyiséget majd az éttermet is.

Vajon hova mehetett Minhyuk? Fogalmam sem volt de ekkor hirtelen elkezdtem gondolkozni és ezzel lejátszodott bennem nagyon sok emlék.
Mikor felmentem uncsitesómhoz akkor találkoztam vele először. Emlékszem egy kicsit olyan nem is tudom megtörtnek tűnt és mintha kicsit piros is lett volna a szeme. Oo várjunk csak azelőtt a nap előtt találkoztam először Jooheonnal is és ha jobban visszaemlékszek nem volt olyan hű de nagyon tökéletesen. Mikor az a felejthetetlen randink volt Méhivel akkor is furcsán viselkedtek amikor üdvözöltem boldogan a mi kis pincérünket nagyon meglepett lett barátom, s mikor mondtam azt a Méhi becenevet mindkettejük arca hirtelen elkomorult és olyan volt mintha egy rossz elmék jutott volna eszükbe. S mikor a desszerteknek a nevét mondta volt az a Félreérzed de Hyukie azt mondta Félreérted és közben páromra nézett, mikor mondtam, hogy hárman együnk de inkább nem történt meg, majd mikor elmentünk és elköszöntünk. Amikor most a fotózáskor ismét látták egymást és nem akarták megcsinálni és amikor egymáshoz közel kellett lenniük és nem bírták...
Hirtelen mindent megértettem ezért úgy éreztem le kell ülnöm. Körülnéztem és mint feltűnt a parktól nem messze voltam igaz ez most nem érdekelt csak odamentem a legközelebbi padhoz leültem.
Rámtört a bűntudat és ezzel együtt egy nagyon rossz mardosó érzés. Olyan volt mintha a lelkem marná. De megérdemlem hisz Minhyuk annyit szenvedhetett miattam. Igaz nem tudtam a közös múltukról de akkoris én voltam az aki nemhogy segített volna rajtuk hanem még jobban erőltettem ezzel megkeserítve mégha egyiküknek jobban de mindkettejük életét. Borzalmas vagyok..
De várjunk csak hisz mindkettejük rosszul volt a szakításkor és az a Félreértedes eset. Nem önszántukból lett vége a kapcsolatuknak tehát megkell tudnom az okot és helyre kell hoznom mindent ha már jól elcsesztem. Igaz ahhoz elkell engednem Méhimet ahj ez a hülye becenév mikor ezt kitaláltam akkor is mindkettőjüknek fájdalmat okoztam tehát nem én voltam az első. Na de most abba kell hagynom az önmarcangolást. Az ráér később. Most az lenne a legjobb ha megkeresném azt aki az egyik "áldozat" azaz Minhyukiet. Mert talán ezzel is kicsit enyhithetném ezt a borzalmas mardosó érzést.
De vajon hova mehetett? Hu már megint ott tartok mint mikor kiléptem az étteremből. Várjunk csak ha nekem össze lenne törve a szívem de ezt nem mondanám el senkinek mit csinálnék? Biztos valami szórakozóhelyekre vagy bárokba, kocsmákba vinnének lábaim. Na akkor indulok és az ilyen helyekre mert ha tovább ücsörgök semmire sem jutok tekintve, hogy a városnak ezen a részén majdnem minden 4. épület egyike ezeknek. Na akkor indulás.

2 óra telt el azóta, hogy elindultam átkutatni a város olyan helyeit melyekbe elmehetett Minhyukie. Voltam a kis egyszerűbb helyektől kezdve a nagyon híresekben azaz a Magic Nightban, Dreamben, Pandemoniumban ahol azért elég nehéz volt a közlekedés de benéztem mindenhova ahol lehetett de sehol. Már csak 3 hely maradt és nagyon remélem, hogy az egyikben ott lesz drága barátom.
Egy óra volt mire mind a 3at megnéztem mert az egyik meleg bár volt és sajnos nem sajnos állitólag igazán szexi vagyok így nem egy ember akart magának tudni. Most pedig indulok tovább hátha valahol mégis rátalálok. Már majdnem úgy voltam, hogy én feladom, lefekszek egy padra és kész vége mikor is megláttan egy eldugottabb helyen egy kocsmát. A Felirat szerint ami nem teljesen látszott Hope volt a neve. Ez már egy jel. Boldogan indultam hát el ismét majd az ajtóhoz érve egy kérleket mondva beléptem. Körülnéztem és láttam, hogy körülbelül 6 ember tartozkodik csak itt. Az asztaloknál 5 és egy a pultnál. Na várjunk csak ő pont úgy néz ki mint az én keresett személyem. Gyorsan odamentem hozzá és kikaptam kezéből a poharát. Morogva nézett rám amiért megfosztottam "tulajdonától".

- Minhyukie gyere menjünk haza.- fogtam meg és rántottam volna fel.

- De nem akaroook.-nyavalygott.

- Kapsz cukorkát csak induljunk kérlek- kérleltem továbbra is.

- Elmegyek veled de én unikornison akarooook utazniii- na bennem itt eltört minden és felkaptam a hátamra.

- Tessék.

- Te unikornis vagy??- mászott bele az arcomba ahogy csak tudott.

- Ja, az vagyok.- mondtam unottan.

- Juuuj téényleeeeeg?? Jaj és akkor megtarthatlaak?- kérdezte boldogan.

- Ja perszee. De ne ficánkolj már mint egy hal mert az unikornisod ledob.-
"fenyítettem meg".

- Jaj kérleek nee.- kezdett el hirtelen sírni. Fuu de hosszú lesz ez.

- Nyugi nyugi. Az unikornisod szeret téged.- tettem le és úgy nyugtattam.

- Tényleg?- kérdezte.

- Igen. Tényleg.

- Akkor jó.- vigyorgott ismét. Komolyan mondom rosszabb mint egy terhes. Már fordultam volna meg, hogy ismét hátamra kapjam mikor megfogta csípőm.- Ne fordulj meg. Vigyél az öledben.- csak néztem rá majd felkaptam és újra elindultam.
Úgy döntöttem nem viszem haza Wonhohoz mert az túl nagy út lenne szóval inkább Hyungwonniehoz azaz az ideiglenes lakásomhoz viszem.
Mikor az ajtóhoz értem kiakartam venni a zsebemből a kulcsot de drága nos részegem pont ott helyezkedett el egyik combjával. Probáltam egy kicsit lejjebb csúsztatni de nagyon szorított így benyúltam hát belső combjához majd onnan zsebembe.

- Na de Babus te ilyen perverz vagy??- kérdezte olyan tipikus részeges azt se tudom nagyon ki vagyok hangon.

- Babus? Ja és nem vagyok perverz csak a kulcsok kellettek.- húzta végre ki zsebemból kulccsomómat felmutatva neki.- Itt is vannak.

- Igen Babus nem adhatok nevet a saját unikornisomnak?- méltatlankodott mire csak bólintgattam, hogy de de adhatsz.- De te milyen bűvész vaagy. - furcsán néztem rá.- Csak úgy kihúztad a combomból a kulcsaidat.- mikor ezt kimondta olyan fejjel néztem rá mintha azt akarta volna bemagyarázni nekem, hogy ő egy hupilila sárkánypóni. De inkább nem foglalkoztam vele csak gyorsan zárokba tettem a kulcsokat majd fél perc múlva már a lakásban is voltunk. Ami furcsamód üres volt. Pedig azt hittem barátom itthon lesz na mindegy. Lekapartam valahogy magamról Minhyukot és leültem mert ezt kikell pihenni. Egyszer csak azt láttam, hogy hirtelen nagyon furcsa arcot vág és feláll a padlóról. O-o hánynia kell. Gyorsan felpattantam majd ismét felkapva berohantam vele a fürdőbe és a wc elé raktam. Pont időben. Mert ekkor kijött belőle gyomrának egy elég nagy része.
Ez egy csöppet megnyugtatott mert legalább előbb kifog józanodni. Mikor végzett segítettem neki felállni majd megtartottam míg megmosakodott. Elgondolkoztam, hogy talán fürődhetne is de inkább elvetettem mert a végén még nekem kéne megfürdetnem és azt azért nem akarom. Tehát bevittem a szobámba majd az ágyra ültettem, hogy keressek neki egy váltópólót. Odaadtam neki de ő csak bámulta azt.

- Mi baj kis bolond?- kérdeztem elé guggolva.

- Öltöztess áát Babuuuus.- jaj már megint kezdi.

- Nagy fiú vagy már.- mondtam majd felálltam mert már kezdett sibbadni a lábam. De ekkor megfogta a kezem és magára rántott.

- M-minhyukie te meg mit csinálsz???- kérdeztem zavartan.

- Én annyira szeretlek de te még öltözni sem segítesz nekem.- mondta egy kicsit szomorkás hanglejtéssel.

- O de én nagyon szeretlek.- mentegetőztem.

- Akkor add rám a pólóót.- mondta kis huncutsággal majd elengedett aminek nagyonis örültem tekintve, hogy én rajta feküdtem miközben ő kezével, lábával szorított magához.

- Hát rendben.- mellé ültem majd magam felé fordítva lenyúltam pólója aljához majd elkezdtem felfele húzni azt.
Nagyon zavarba voltam, hogy egy fiút vetkőztetek és nehéz is volt nem nézni az  izmos felsőtestét mely furcsa érzést kelltett bennem. Mi ez az érzés? Én ezt nem értem. Viszont mire észbe kaptam csak a velem szemben ülő félmeztelen fiút tudtam nézni. Hirtelen észbe kaptam és ráadtam pólómat ami egy kicsit nagy is volt rá így nagyon aranyos lett tőle. Csak néztem mikor megfogta kezemet és farmerjának ővéhez tette. Nem értettem mit akar tőlem de éreztem forrósodni arcom.

- Vedd le a nadrágomat iiis.- nagyot nyeltem mondatára.

- Oké.- suttogtam.

Felemelkedett az ágyról ezzel segítve nekem. Kicsatoltam ővét majd szépen lassan lefele kezdtem húzni nadrágját.
Boxerénél nagyot nyeltem majd inkább lerántottam róla és megvártam míg az ágyba bújik, hogy betakarhassam. Gyorsan vittem neki egy lavort hátha még hánynia kéne és mellé tettem egy pohár vízet is majd kiiszkoltam. Mikor kiértem kifújtam a levegőt és inkább elmentem fürödni. Sokáig áztattam magam mert sehogysem tudtam kiverni fejemből az arcát, felsőtestét, ahogy nadrágjához tette kezem. Ahj én ezt nagyon nem értem. Minek gondolok ilyen badarságokra?? Hisz nekem barátom van igaz pont vele akarom újra összehozni azt kin folyamatosan jár az eszem. Komolyan mondom nem vagyok normális. Mire ennek a gondolat sornak a végére értem a fürdéssel is végeztem, röpke 45 perc volt. Megtörölköztem mikor leesett, hogy nem hoztam magammal alsónadrágot azaz bekell mennem Minhyukhoz. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen ugye? Na induljunk.
Lassan az ajtóhoz merészkedtem majd hallgatoztam kicsit, semmi zaj nem jött tehát remélhetőleg alszik. Benyitottam. Szépen ninja módban a szekrényhez mentem és kivettem egy alsónadrágot meg egy pólót is. Már majdnem kimentem mikor Minhyukie megszólalt.

- Babuuus.- szólt.- Gyeree aludj velem.

- Azt most nem lehet mert mennem kell.- csak vegye be léétszi.

- De én nem tudok aludni. Akkor veled megyek.- már kezdett kimászni az ágyból de megállitottam.

- Állj!! Megyek mindjárt csak felöltözök.

- Oké, mindjuk nem muszáj.- mondta. Jaj már megint kezdi. Én nem bírom ki ha így beszél.
Gyorsan felöltöztem lekapcsoltam minden villanyt a lakásban majd visszatértem a szobába és az ágyba bújtam. Hátat fordítva újdonsült alvótársamnak. Viszont hirtelen egy testet éreztem nekem simulni.

- Khm Minhyukie te mit csinálsz?- kérdeztem zavartan.

- Alszok.- mondta.

- De miért ölelsz át?

- Mert várom a puszimat.- mondta teljesen úgy mintha azt mondta az ég kék.

- A midet??- hitetlenkedtem.

-Az puszimat amitől jobban alszok. Szóval fordulj meg és kérem.- mondta vagyis parancsolta és éreztem ahogy már kezével is forditani akar maga felé.
Tehát kénytelen voltam megfordulni de inkább nem tettem volna mert fél centi ha volt ajkaink között. Gyorsan megemelkedtem, hogy adjak az arcára egy puszit és aludjon már. Viszont azzal nem számoltam, hogy ő nem oda kéri ezért mikor már majdnem arcához értek ajkaim felém fordult tarkómat fogva és megcsókolt. Megcsókolt.
Ekkor tudtam meg miért is éreztem furcsán magam eddig. Én beleszerettem....

Bye
Wonkyun🐻🐰