Lana elővette a gyógyolajos üvegcsét, intett a Vajáknak forduljon hasra.
A férfi lehúzta az ingét és a nadrágját és engedelmeskedett az utasításnak.
A lány félresöpörte annak hófehér haját a hátáról, és a szemével végigcsodálta az izmos, sebhelyekkel teli testet.
A férfi fölé telepedett lovagló ülésben, beolajozta a kezét és végighúzta erősen  a férfias karizmokon, elidőzve a nagyobb hegeken. Érezte hogy a simogató kezei alatt az izmok egyre jobban ellazulnak.
Lejjebb haladt a széles vállakon, majd elidőzött a derekán lévő vastag hegnél.
-Ez fájhatott.
-Már nem fáj. Most máshol fáj.- a hátára fordult, jól latható volt a fájdalmának mibenléte.
A boszorkany felállt, kigombolta a ruháját és a földre csúsztatta. Kibontotta kontyát,a hosszú haja végigomlott a virágtetoválásokkal teli karcsú testén, kerek mellein. A férfi elismerően nézte. Vágytak a másik testére, kínzón,már-már fájón.
-Csak had fejezzem be..
Megint beolajozta  a kezét és most a melkasát maszírozta, haladt a dereka felé. A férfi hallotta az egyre erősödő szívdobogását és elkapta a csuklóját.
-Én már kész vagyok! - a lány kezét a "legfájóbb pontjára" irányította. Kemény volt mint egy szikla, de a bőre bársonyos. A kecses kezek nem hagytak ki egyetlen négyzetmilimétert sem.
A Vaják felhördült, majd magára húzta  Lanát, aki már nedves volt a vágytól. Most ő kente be olajjal a kezét és kényeztette a kerek formás melleit, hegyesedő rózsás bimbóit, követte a vékony derekának és kerekded csípőjének vonalát. Tökéletesen illettek egymásba, mint kulcs a zárba. Átlépték a gyönyör kapuját, vadul ringatózva, egymás ölelésében keresték a megváltást. A lány teste ívben megfeszült hátra ahogy a férfi a kezével kereste a kis rügyet a selymes -nedves bejáratnál, hogy fokozza annak a vágyát.
Már nem bírták sokáig. A lány nekifeszítette a férfinak a csípőjét és másodpercek alatt robbant a vágya millió darabokra.
A vaják felhördült, szeme felizzott, elkapta a lány haját és maga elé penderítette, hogy csípőjet átfogva hátulról hatoljon belé, de már ő sem bírta sokáig, magja pillanatokon pelül kirobbant a testéből. Zihálva,kimerülve rogytak az ágyra.
-Megdelejeztél- mormogta a férfi és a hátára feküdt szeme kezdett lecsukódni.
- Tudod jól, hogy neked nem adtam varázsfőzetet. -bújt hozzá a boszi.
Mielőtt mély álomba szenderültek még az utolsó mozdulatukkal magukra húzták a takarót .