A házikó az erdő közepén volt, egy kis patak folydogált mellette. Környéke meg volt tisztogatva gyógynövény és virágágyásoknak. Nala hangtalanul lépdelt elöl, ahogy az ajtóhoz ért, megvárta míg Lana varázsigével feloldja a zárat,majd fejével belökte az ajtót, a kis csapat bemasírozott utána.
Az alsó szint egy nagy helyiségből állt, a fürdő sarok csak egy függönnyel volt ellátva. A plafonról számtalan gyógynövény csokorban lógott alá, várva hogy kenőcsben vagy főzetben legyenek elkészítve, a nagy tűzhelyen üst állt, szolgálatra készen, rezesen csillogva. A boszorkány rögtön kiadta a feladatokat, hogy a férfiak se legyenek tétlenek- a vajákot a kanapéra parancsolta, egy zsák fagallyal, késsel hogy meghámozza azokat. Kökörcsint az asztalhoz ültette, hogy leveleket és virágokat daraboljon,miközben ő felrakta a vizet forrni az üstben. Miközben serényen dolgoztak a trubadúrnak be nem állt a szája. Hol egy vicces történetet mesélt, hogy egy dal jutott az eszébe. A lány örült a társaságnak, hogy nincs egyedül és zajos a ház. Már most sajnálta hogy csak pár napig maradnak, tudta hogy hiányozni fog neki a vidám társaság.
Odanyújtotta egy fa spatulán a kenőcsöt a dalnoknak.
-Azt hittem te fogod bekenni- kacsintott.
-Ezt magadnak kell elintézned. És  ha nem akarsz rosszat szegény szerelmes hölgyeknek, addig nem bújsz velük ágyba, mig az utolsó pötty is eltűnik. Ha szerencséd van, akkor a következő teliholdnál már nyúzhatod szegény fehérnép szívét.
-Olyan soká? -fancsalodott el.
-Hja, aki nem válogatja meg, kivel hál, az így járt. -vigyorgott a lány- Idd meg meg ezt a teát is- nyújtotta oda a kupát.
Hamarosan a teától a férfi elálmosodott, felmászott a létrán az emeletre aludni.
Vaják rögtön sejtette hogy egy kis altató is lapult abban a teában.
-Gyorsan kidőlt-jegyezte meg.
-Jó társaság, de mai napra elég volt belőle -mosolygott. -Most bekenném a sebeidet. Mit szólsz egy kis gyógyító masszázshoz?
-Mindketten tudjuk, hogy az hova fog vezetni.
Lana elővette a krémeket.