Lana elővette a tarisznyájából a száraz sajtot és a fél cipót, amit egy pár nyílért cserélt a faluban. Szétosztották az élelmet. Nala megkapott minden maradékot, a lány ügyelt arra hogy hús is jusson neki bőven.
-Mi járatban vagytok? -kérdezte.
-Maer Khanba megyünk, vége a szezonnak.
-Na meg szerzett Vaják egy-két sebet, amit rendbe kéne tenni-kotyogott közbe a trubadúr.
-Megnézhetem? Ez a specialitásom. Zöldboszorkány vagyok - mutatta a csuklóján a jelet a lány.
Vaják szó nélkül feltűrte az inge ujját, odatartotta a karját. Lana szemügyre vette a sebet. Szélei eléggé cafrangosak voltak, de nem volt jele erős fertőzésnek. Vérezni sem vérzett. Elővett egy kenőcsöt, miközben mormogta a gyógyító igét finoman bekente a sebet.
Vaják érezhetően megrezzent.
-Azt hittem a vajákok nem éreznek. -
- Túl rég érintett nő,-húzta el a száját a férfi- túl finoman csinálod.
-Túl rég érintettem férfit-nevetett a lány- nem akartam fájdalmat okozni.
A tekintetük összekapcsolódott. Kimondatlan szavak hasítottak a levegőbe, mindketten kölcsönösen érezték a kémiát, ami ott kavargott körülöttük.
Kökörcsin megköszörülte a torkát
-Ő,izé.. Ha már gyógyításról beszélünk, van odalent dél tájban egy kis hm izém. Arra van valami kenőcsöd?
- Azt látni kell. Csak úgy nem adhatok kenőcsöt. Még a végén leszáradna az is aminek nem kéne- nevetett, amire a másik elvörösödött. Intett hogy húzza le a nadrágját.
-Akkor menjünk Vaják mögé, hogy ne lásson. Pihenteti a lábát, mert a Kikimora kicsit durvább volt a kelleténél. Nem teregetem ki a dolgaimat mindenki előtt.
A másik férfi a szemeit forgatta. Látta már épp eleget pucéran a barátját, jópárszor mentette ki feleségek ágyából, bevadult férjek karmaiból.
A boszorkánynak csak most tűnt fel, hogy a vaják nem állt fel, végig ült a tűz mellett.
Átmentek a túloldalra, ott a dalnok lehúzta nadrágját.
A gyógyító arca elkomorult.
-Hm. Ez komolyabb. Nincs nálam itt ilyen kenőcs, sőt erre főzetet is kell inni. De hogy sikerült?!
-Ah, ez maradjon az én titkom!
- A lábad kificamodott?-fordult a másikhoz.
-Lehet, de érzem hogy annak ellenére hogy gyorsan regenrálódik a testem,elég lassan gyógyul.
-Nos a javaslatom: eljöhettek hozzám a kunyhómba pár napra, és kaptok gyógyírt a testetekre, cserébe Kökörcsin elszórakoztat a történeteivel, amíg főzőm az új gyógyírt, ami igencsak hosszú és unalmas. Kifogyott a készletem, itt az ideje hogy megtöltsem üvegeimet és akkor kaphattok az útra.
A két férfi összenézett és egyszerre bólintottak.