Lassan haladtunk a gyárban. Bűzlöttem az olajból, de ezen a helyen nem volt feltűnő. Az édesapám jutott az eszembe. Neki mindig olaj szaga volt, akármennyire is fürdött meg. Valahogy otthonos volt ez a szag, még így is. Rettentően hiányoznak. 

Remélem az öcsémen nem használják az Áldóhelyet. Ha mégis...

Összeszorult az öklöm. Elpusztítom ez egêszet. Gyűlölöm őket. Mindent és mindenkit. Aki építette ezt a rendszert. Felgyújtom és végignéztem ahogy elég.
Mercurio megfogta a vállam.

-Nem áll jól ha ráncolod az orrod Angyal.

-Kuss Menyét.

-Heh.

-Hova megyünk Bobbie? -Eve idegesen megrángatta a férfi pulcsiját.

-A következő szállítmány helyére. Figyeljetek. A rendszert az hat arisztokrata család tartja fenn. Ha be akartok jutna a fővárosba  először azokkal kell végeznetek. Ők irányítják a hadsereget, a pénzt, a szállítmányokat mindent. 

-És hogy?! Ez nem megy egyik napról a másikra!

-Gondolkozz! Van egy illuzionistátok, egy tolvajotok egy vasemberetek egy angyal és egy hazugságvizsgálótok. Ezzel a csapattal simán hazabasszátok az egészet. Csak ígérjétek meg hogy megteszitek. Végig akarom nézni.

-Bobbie...Igérem, páholyból nézheted ahogy porrá omlik ez az egész.

-Áll az alku angyalom -mondta majd szélesen elvigyorodott- Imádni fogom minden másodpercét.

Megérkeztünk. Minden tele volt teherkocsikkal. Bobbie félrehajtotta az egyik ponyváját.

-Gyorsan, gyorsan! Imádkozzatok hogy ne ellenőrizzék titeket. Tíz perc múlva indultok.

- Köszönünk mindent, Bobbie.

-Semmiség. Csak ne adjátok fel könnyen. Én ne feledd az ígéreteidet.

-Rendben. Te pedig vigyázz magadra. Ha ez kiderül te...

-Én nem bánnám. Egy ilyen ügyért... Átkozott legyek ha nem éri meg meghalni.