Összepréselődve ültünk a pincében. Hallottuk ahogy az őrök mindent felborítanak, és káromkodnak. Minden egyes puffanásnál összerezzentem, és igyekeztem nem zihálni. A lábam borzalmasan fájt, és a bent lévő fülledt levegőtől szédültem.

Mercurio magához ölelt, Eve és Sonja Ironnal voltak egyrakásban. Mercuriohoz bújtam,hogy ne reszkessek annyira,  ő pedig kedvesen simogatta a hátam, de nem tudta elrejteni a saját feszültségét.

Rettegve vártuk hogy ránk találnak-e. Mint rémült egerek az egérlyukban. Sonja halkan zihált ijedtében, Eve pedig a plafont nézte. Az arca kifejezéstelen volt, de a szemei folyamatosan jártak.

 Hallottuk ahogy a fejünk felett topognak. Az egész pince viszhangzott és remegett.

Ránk fognak találni.