Elállt a lélegzetünk. Mercurio döbbenten nézett a pasasra, aki most engem dobott meg, így mi is lelepleződtünk. Automatikusan felszisszentem amikor válloncsapott a kavics.  Ál dühvel végigmért minket.

-Tudjátok, mielőtt agyoncsapnátok valakit egy kővel jó lenne megnézni ki az. Engem eléggé kellemetlenül érintett volna. Most pedig felszállás! A karaván nem várat magára, a többiek pedig öt percet adtak nekem.

-De hát..izé...

-Nem bántalak titeket. Most pedig egy-kettő! Nincs kedvem a nyavalygáshoz.

-Nem hazudik.- Eve elmosolyodott.- Tényleg barát. 

Odaszaladt, majd felmászott a kocsira. A férfi elvigyorodott.

-Okos kislány. Na, egy-kettő!

Szépen felsorjáztunk. Iron gyanakodva nézett, de nem szólalt meg még.

-Szép dobás volt. -Hallottam Mercurio hangját.

-Kösz kölyök, a tied sem volt kutya.

-És...Maga kicsoda? - Tette fel a kérdést Sonja.

-Bob Cooper, de mindenki Bobbynak hív. -mondta és elindultunk.

-Oké Bobby...Honnan tudtad hogy ott vagyunk?

-Egyszerű. Maximum tíz percig előre tudom látni a saját jövőm. De persze, a tízpercest csak napi egyszer tudom, de mondjuk az egypercest többször. De amiatt a rohadt "Áldóhely" miatt ez is lecsökkent öt percre. Hogy dögölnének meg. De vannak előérzeteim, így el tudtam intézni hogy felvegyelek titeket.

Evere néztünk, aki bólintott. Tehát a pali igazat beszél. 

-És a katonák? 

-Nos, nem szoktak velünk lenni, GPS-en néznek minket, de hogy miért álltunk meg nem látták, ergo tudunk hazudni valamit. Amit persze vígan és kacagva megteszünk.

-Kérem, meséljen a kinti állapotokról! -mondtam. A pasi rámvigyorgott.

-Te vagy itt a főnök, mi? Hallom a hangodon. Híresek vagytok ám. Eddig még senkinek sem sikerült így megszökni. És a kinti állapotok...Phany mindent elkülönített. A Királyságunkat körzetekre osztották, és gyárakat építettek. A Phany-ak pedig elkerített városokban élnek. Az embereket a képességeik szerint csoportosítják, úgy dolgoznak. 

-De miért nem lázadnak?!

-Fegyverek. Lesokkolják a legerősebbeket is. Akár mi is a képességed, földre visz. Aztán zutty az Áldóhely 5-ös szintje. Ez vár a zendülőkre és az árulókra. 

Az út további részében csendben mentünk. Bobby hamisan dúdolt, Sonja Ironnak dőlve aludt, aki a képességét fejlesztette amíg ki nem fáradt. Mercurio csak bambult.

A Kapitány járt az eszemben, aki az Intézetben megmentett.