Lámpalázasan mentem a tömeggel. Kezemben a gyógyszerek. Az öklöm elfehéredett, az ujjaim zsibbadtak. Idegesen néztem az őröket. Csak bírd ki a mosdóig csak bírd ki...

Megállított. Fiatal őr. Gyanakodva néz engem..de van valami más is benne. Szánalom. Kék szeme volt, az arca kisfiús. Nem sokkal lehetett nálam idősebb.

-Mi van a kezedben? 

-Semmi. 

-Nyisd ki az öklöd!

Nincs zsebem... Nem tudom eltüntetni őket. Megmutatom. Az őr arcára megdöbbenés ült ki. Elvette tőlem. Már vártam hogy mondjon valami büntetést, de csak kutatóan rám nézett. Az arcán bizonytalanság futott át, majd megkeményedett.

-Menj tovább!

Lassan elindultam. Megdöbbenve meredtem magam elé. Megúsztam volna? Nem, olyan nincs. Lesz valami következménye. Csak nem most. Majd később. Most mehetek futárkodni. 

Leültem a folyosóra. Még nem osztották ki hogy hol leszek. Általában városokba szoktak beosztani, városrészek között viszek üzenetet, szigorú figyelem alatt. Senkivel sem kommunikálhattam, sem verbálisan sem non-verbálisan. Olyan voltam mint egy robot. 

Ha megszökünk.. Akkor szét kell válnunk. Különböző bejáratokon és utakon. Vagy egyszerre hogy ne veszítsünk el senkit? De akkor mindenkit egyszerre kapnak el. Az sem jó. Vagy valami nagy legyen hogy mindenki megszökjön erről a helyről? Nem, az már túl nagy lépés lenne, mindenkinek csak rossz lenne.

Futárkodás közben nem tudok megszökni, mert nyomkövető lesz rajtam. Szét kell majd válnunk. Meg kell szereznem a szellőzők térképét. Az irodában lesz, ezek a rohadékok mindent ott tartanak. 

Felálltam. Kamerák... Jaj ne. Odanéztem. Hogy... Hirtelen észrevettem valamit. Egy kis ajtó... Odamentem. Nagy nehezen kinyitottam. El volt dugva, de valaki nyitva hagyta. Hálaimát motyogtam  és bementem.

A központi áramforrás. De a kamerák... De elég egyszer ránéznem a térképre, egy büntetés azt nem fogja sztornózni. Kirántottam a vezetékeket. Kinyíltak az ajtók. Átrohantam, és elkezdtem turkálni a fiókokban. 

Heuréka! Néztem. Szerteágazó. Öt kivezető út van, kettő északon egy délen keleten és nyugaton. Azt hogy honnan indulnak majd megnézem. 

Hirtelen észrevettem valamit. Mappák. Beléjük lapoztam. Nevek. Fotók. Képességek. Kódok. Minden. Mindenkiről. Ijesztő. Család. Összeszorult a torkom amikor megláttam a testvéremet.

Ekkor érkeztek meg a katonák, és mielőtt magamhoz térhettem volna, az egyik teljes erővel tarkón ütött.