Egy üres, steril szobában tértem magamhoz. Lassan a szemeim elé emeltem a kezeim. Vörös csíkok jelezték azt ahol az a gép belevájódott a bőrömben. Valószínűleg a homlokom is vannak ilyenek. Lassan felültem. Fáj mindenem. Majdnem visszaájultam a párnámra. Olyan kényelmes volt...

-Na, mi van angyal, felébredtél?

Ilyen gúnyos hangja egyetlen embernek van az ismeretségi körömben. 

-Köszönöm a kérdést, igen.- odafordultam Mercurióhoz, aki nagy megelégedésemre ugyanolyan ramatyul nézett ki mint ahogy én éreztem magam. A homlokán is ott húzódtak a sávok, szeme alatt karikák, a bőre mint a pergamen.

-Fú, de komoly valaki. Téged is meglegyintettek azzal a fasza kis székkel? Úgy nézel ki mint akin végigment az úthenger.

-Te is gyönyörű vagy. Szétáll a hajad. Amúgy igen, én is abban a székben voltam. De mi volt az? Nekem nem mondtak semmit.

-Nálam bekrepált az a szar, és a spiné aki vigyázott rám nagyon közlékeny volt. Az a cucc legyengíti a képességünk, de több fokozata van. Minden héten rész fogunk venni egy ilyenben, csak gyengébb fokozaton. Mi most a legerősebbet kaptuk asszem. Ja, és vendégünk van. _ az állával egy ágy felé bökött, ahol azt hittem egy takaró csomó van. De ahogy most megnéztem, egy fiatal lány fekszik benne.

Eve.

-Rosszul bírta ezt a cuccot.-jegyezte meg Mercurio. Visszafordultam.

-Ő is ilyet kapott?! Ezek normálisak?

A fiú nem felelt. Evet nézte elmélyülve. Ekkor vettem észre hogy könnyes a szeme. Rápillantottam a kislányra. Távolról hasonlított Jane fiatal változatára, Mercuriot biztos őrá emlékezteti. Legszívesebben megöleltem volna.

-Amúgy..Angyal.

-Igen..?

-Sajnálom hogy bántottalak. És.. ezt visszaadom. - mondta, majd odadobta  a kulcscsomómat. 

Elakadt a lélegzetem.

-Ezt hogy? Hisz mindent elkoboztak.. És..

-Tolvaj vagyok aranyom. Ez a specialitásom.-és gúnyosan elmosolyodott.

Könnyezni kezdtem. Volt rajta egy kis szív, aminek ha a rétegeit jól elforgatjuk, kinyílik. Lassan kinyitottam. A családom fotója mosolygott rám. A kisöcsém, a kis bogárszárnyain, apa örökké maszatos arca, mama a hatalmas virágai között és anyukám kedvesen mosolyogva. Anyukám képes volt átadni másoknak a gondolatait, érzelmeit, emlékeit. Nehéz volt nem szeretni. 

Mercurio megdöbbenve nézett.

-Ha tudnád hogy hányszor próbáltam feltörni!!