A mosdóban vagyunk. Ez fura. Egy kattos srác, egy fintorgó csaj, és egy ijesztően közömbös arcú kislány társaságában. Ez is fura. És egy szellőzőt bámulunk, ami furán tiszta. Mi van? Az ember azt hinné legalább ezt nem tisztítják állandóan,ezzel nem foglalkoznak. És miért ilyen nagyok? Ebbe kúszva elférünk úgy ahogy. Legalább van haszna a szűkös ételporcíóknak.

Mercurio leszedte a szellőző tetejét, és bekukkantott. A haja tiszta vakolat lett.  A kamerát Sonja intézte, bár már ettől is kifáradt. Eve pedig... Eve volt. Állt és figyelt. Néha kellemetlenül éreztem magam mellette, olyan volt mintha sokkal idősebb lett volna a koránál. 

-És hogy megyünk?- Sonja gyanakodva méregette a lyukat. Igaz mostanában mindent gyanakodva méregetett, néha még engem is. Tiszta paranoiássá tesz ez a hely.

-Nos. Eve itt indul, mert ez egy női vécé, és ő ide jobban befér mint mi. Én a második emeleten, mert ti nem is éritek fel. Sonja megy az alagsorban...

-Nem. Ott én megyek. -vágtam közbe.

-Oké, akkor Angyal megy az alagsorban, a szénbányák felé, Sonja pedig kintről indul az Áldónál. Mikor lesz?

-Amikor megérkezik a Kísértet. -Eve hangja halk volt és gyakorlatias- Akkor van a legnagyobb zavar, a katonák kivonulnak, és alapból kevesen lesznek a B'2-es rendelet miatt.

-Ott a pont. De sietnünk kell majd. Sonja nem bírja a végtelenségig. 

Bólintottunk. Nem a legjobb terv, de ennyit tudtunk kicsikarni a helyzetből. Zavart, hogy szét leszünk válva.  A szellőzők máshol végződnek, nem mindegyik nyílt terepen, így Mercurionak az őrök elől kell majd futnia. Féltettem Evet, aki nem hazudhat, és nem fut jól. Mi van ha észreveszik? Sonja pedig...Sonja. Egy pillanat alatt felhívja magára a figyelmet. Mellesleg nem egy időben fogunk kiérni. 

Valaki játékosan megcsípett. Sonja.

-Hé, miért búslakodsz? Félsz?

-Titeket féltelek. -a szemem sarkából láttam hogy Mercurio arcán  egy pillanatra megdöbbenés fut át. Gondolom kevés ember féltette valaha. Zavartan visszafordult a csatorna felé.

-Te sosem gondolsz magadra? -Sonja hangja kissé értetlen, kissé méltatlankodó volt.

-Nem tudok. Nem akarom elveszíteni a barátaimat...A második családomat- szóltam és megöleltem. 
- Abba már belehalnék.