Másnap mikor iskolába mentünk egy kicsit töprengtem egy bizonyos dolgon, ami a nevemmel és Henry-vel volt kapcsolatban. Mikor az iskolához értünk úgy döntöttem, hogy elmondom neki azt amin gondolkodtam.
-Am Henry?
-Igen- válaszolta
-Lehet egy kérésem?
-Mi lenne az?
-Csak annyi, hogy ha lehet akkor ne hívj úgy, hogy Billy főleg az iskolában!- éppen válaszolt volna, csak pont akkor csöngettek be így nem kaptam választ. Órán azon járt a fejem, hogy vajon értette azt amit kérdeztem vagy nem. Szerencsére óra után meg láttam a testvérem és odamentem hozzá.
-Akkor próbálsz nem úgy hívni, hogy Billy?
-Hah mi nem tetszik benne?!- válaszolta fanyalgóan
-Csak az, hogy emiat általánosban folyton toaletnek hívtak és nem akarom, hogy itt is ez legyen a nevem!
-Inkább örülj, hogy nem klotyónak hívtak, különbenis is, hogy ha nem szereted ezt a nevet akkor miért nem mondtad anyáéknak, hogy nem tetszik a név amit adtak?!
-Mert akkor még beszélnise tudtam, amúgy meg nincs semi bajom a nevemmel, sőt nagyon is szeretem!
-Akkor miért nyavajogsz?!
-Csak az nem tetszik az mikor Billy-nek becéznek!
-Anyának bezzeg engeded, hogy így hívjon!
-Persze mert nem akarok beletaposni a lelkébe!
-Aha biztos...- mondta mi közben mentünk a folyosón
-Akkor próbálsz majd nem úgy hívni, hogy Billy?
-Rendben van Billy.
-Oh te ezt majd nagyon meg fogod bánni!
Ok- állt meg Henry- , de én inkább a helyedben most vigyáznék mert....- fejezte volna be, csak abban a pilanatban az arcomnak csapódot az egyik terem ajtaja és minden elsötétült. Egy kis idő múlva elkezdtem kinyitni a szemem a fejem közben meg fájt is. Ám észre vettem testvérem ott áll velem szembe lehajolva, egy kicsit aggódóan nézet.
-Mi..mi történt?- kérdeztem
-Hát egy ajtó neki csapódot az arcodnak, aminek az eredménye egy szép lila folt lett, ami most ott virít a bal szemedden.- válaszolta
-Hogy mi?!- kiáltottam
-Nyugi nem lesz baj úgysem fogják észrevenni.
-Oh ez biztos?
-Igen ez biztos, most pedig gyere mert nem akarok miattad elkésni a következő óráról.- mondta, majd felálltam és elindultunk a második órára. Szerencsére idejében odaértünk, mikor beértünk a terembe mindenki elkezdet halkan kuncogni rajtam. Azt is tudtam, hogy miért a monoklim miat.
-Ja marhára nem veszik észre. mondtam, majd leültünk a helyünkre. Egész nap mindenki a testvéremen kívül rajtam és a monoklimon nevetet. Tanítás után elkezdtünk haza fele indulni csak én voltam olyan ügyes, hogy mikor mentünk a folyosón akkor nem vettem észre az út közepére helyezet táskát és hát konkrétan majdnem a pofára estem. Kis szerencsére, hogy nem, felálltam majd szépen leporoltam magam csak egy éles hang ütötte meg a fülem.
-NEM TUDSZ VIGYÁZNI TE SZERENCSÉTLEN! MAJDNEM FELRÚGTAD A CUCAIMAT!- ordította a hang, majd megfordultam és egy termetes fiú állt velem szembe. Akkor még olyan voltam, hogy nehezen tűrtem ha a semiért leordítottak, vagy a családomat gúnyolták. Ezért visszaszóltam neki, amit valjuk be most már egy kicsit bánok.
-Bocsánat, de ha nem az út közepére raknád akkor talán senki nem esne fel benne.
-Hogy mit mondttál te kis csimasz?!
-Azt mondtam, hogy...
-Semit semit, nem mondot az égvilágon semit- szólt közénk Henry, miközben az egyik kezét a számomon tartotta.
-Ajánlom is neki- mondta fenyegetően majd sarkon fordult. Henry végre levehette a kezét a számról. A fiú még egyszer visszaszólt miközben ment el.
-Az a szerencséd, hogy nekem te túl kukac vagy.
-EZT MERD MÉG EGYSZER NEKEM MONDANI TE NEVELETLEN MARHA!- ordítottam utána mire az egyenesen nekem ment és megpróbált megütni. Én meg becsuktam a szemem és az arcom elé raktam a kezem. Mikor kinyitottam a szemem akkor Henry állt elöttem széttárt karokkal és neki is volt egy ugyanolyan lila foltja mint nekem. Annyi különbséggel, hogy neki a jobb szemén volt. Nem akartam elhinni, amit láttam olyan volt, mint ha engem akarna védeni. Közben lerakta a karjait és elkezdet kicsit szédülni, szegény alig bírt a lábain állni és csak nagyokat lélegzett. A fiú aki megverte közben csak nevetet rajta, majd Henry ökölbe szorította a kezét és egy hatalmasat ütöt a fiú gyomrába aki ettöl összeeset. Mi csak néztünk egymásra a testvéremmel mikor egy dühös hangra lettünk figyelmesek.
-Ti ketten! -ordította a fiú aki próbált felkelni a földről. Erre én és a bátyám elkezdtünk futni és bemenekültünk a férfi mosdóba és hála az égnek leráztuk a srácot.
-Ugye van fogalmad arról, hogy ez most majdnem egy hajszálon múlott? -kérdezte Henry mérgesen
-Igen tudom -válaszoltam
-Remek -mondta- lenne amúgy egy kérdésem hozzád?
-Mi lenne az?
-Csak annyi, hogy muszáj neked minden kis szaron felkapnod a vizet?!
-Tehetek arről, hogy nem szeretem ha engem, vagy a családot sértegetik?!
-Igen tehetsz! Miért nem tudod elengedni magad mellet a sértések többségét?!
-Sajnálom, hogy nem vagyok olyan mint te!De ha téged ez zavar akkor taníts meg arra, hogy olyan legyek minte mikor sértegetnek téged!
-Nincs az az isten, hogy én ezt elválajam!
-De hát miér, kérlek taníts meg! Kérhetsz tőlem bármit én megteszem igérem!
-Azt mondtad bármit? Szóval ha én ezt elválalom akkor kérhetek tőled bármit?
-Igen
-Rendben van elválalom.
-Tényleg?
-Aha, de egy feltétellel. Segítek ha te is segítesz nekem megértettni velem a mértantt, mivel te vagy az egyik legjobb az osztályból.
-Oh, ok segítek.
-De, attól még ez nem jelenti azt, hogy baráti szinten vagyunk. Ha nem csak szövetségesek vagyunk.
-Mi az a szövetséges?
-Am...olyan, hogy jóban vagyunk, csak van egy minimális távolságtartás köztünk, de attól még odajöhetsz hozzám csak néha próbálj meg elkerülni.
-Oh, rendben van, ha ez téged boldoggá tesz akkor igen.
-Akk mancsotrá szövetséges. -tanítás után mikor haza értünk anya ledöbbenten nézet ránk
-Hát ti veletek meg mi történt, összeverekedtetek?!
-Á de, hogy is -szólalt meg Henry -Csak vérszerződést kötöttünk.
-Oh! -lepődöt meg anya
-Késöbb mindent elmondok -válaszoltam Este csak arra gondoltam, hogy Henry miért mentett meg attól, hogy megüssenek?