Reggel indultunk is a városba apával, hogy megnézzük a munkahelyét. Le voltam teljesen nyűgözve a várostól, mivel akkor voltam ott elöször. A mi házunk úgy kb a város és az erdő közöt volt, de inkább az erdő fele. Egy kicsit más volt mint, a hogy elképzeltem. Nagyobb is volt, meg egy kicsikét zajos is, meg egy picit büdös is. De mi tetszet benne? Az, hogy képes volt magával ragadni az olyas fajta embert mint én. Érdekes házak, autók, galambok, kutyák, macskák, borzalmas dohány szag és még sok más érdekes és klasznak tűnő dolog. Mikor megláttuk apa munkahelyét akkor csak tátva maradt a szánk Henry-vel, de még inkább az egész plac belsejétől is. Apám valami cég vezető volt és az egész épület egy étterem féleségnek készült. Mivel még nem volt kész teljesen, de már dolgozot rajta ő és néhány ember. Sokszor álmodoztam arról, hogy mi lesz akkor ha megörököljük Henry-vel a céget mindig azon járt a képzeletem, hogy ha erről volt szó. Hogy mi lesz ha megkapjuk az egész céget és vajon, hogy fogunk megosztozni rajta? Mikor bementünk akkor egy kelemes csalódás ért. Nem olyan romos volt mint, a hogy azt elképzeltem sőt alig látszot rajta, de a legtöbb helyre még tilos volt be menni mert ott még folyt az építkezés. Ahogy apám körbe vezetett észrevettem, hogy Henry egyre jobban kezd lemaradni. Majd egyszer csak hátat fordított és elment valamerre én meg utána. Amikor bement egy kiss szoba féleségbe ott megállt és sírni kezdet, akkor láttam elöször sírni. Majd odamenttem hozzá és megkérdeztem
-Henry jól vagy?
-Igen szerinted?!
-Csak kérdeztem, mert láttalak téged sírni és ez nem rád val.
-És!-vágta rá Henry
-Mit érdekel az téged! Törődj inkább magad dolgával! Egyébbként meg mit keresel itt?!
-Mikor megláttam, hogy elmész és utánad mentem. Miért jöttél ide? Mi történt nekem elmondhatod kérlek, igérem nem fogom elmondani.
-TE VAGY A BAJOM!: Mindig mikor velem történik valami akkor az a kutyát nem érdekli, de ha veled történik valami akkor hozzád máris odamennek, mert te egy kibaszot nagy szent vagy! Minden olyan jó volt, amíg meg nem jöttél! Köszönöm szépen, hogy tönkre tetted az életem! Hát ezért jöttem ide, hogy megszökhesek! Veled meg éljenk boldogan együtt sniff!
-Oh én nem gondoltam, hogy te így érzed magad a családban. De én nem akarom, hogy elmenj! Nekem te attol még a testvérem vagy és nem akartam, hogy ez idáig fajuljon. Sajnálom, hogy miattam ez kellett történie veled. De kérlek ne ted ezt, csak mert te nem érzed azt, hogy szeretnek téged attol én még igen és tudom, hogy legbelül te is csak a harag és a féltékenység ezt elnyomja! Nagyon szépen kérlek, hogy maradjál igérem tehetsz velem akármit meg is verhetsz, el is lökhetsz vagy bármit, akármit én majd hagyni is fogom! Csak kérlek ne menj el, ha nem is miattam akkor legalább anyáék miat!-szinte már sírva kezdtem könyörögni Henry-nek majd vet egy nagy sóhajt és így szólt
-Rendben meg győztél.-majd oda mentem hozzá és könnyes szemekkel megöleltem. Elöször kicsit furcsálotta, de késöbb ő is vissza ölelt. Majd mikor vissamentünk megláttuk apát aki éppen nem volt valami túl boldog. Szépen le is lettünk szidva illetve otthon is kaptunk. Majd elkezdtem magyarázkodni
-Az egész miattam volt én kószáltam el és Henry jött utánam.
-És miért kószáltál el?!-kérdezte morcosan apám
-Mivel el akartam szökni.
-De mi ért akartál elszökni kicsim?-kérdezte ijedt hangon anya
-Mert Henry azt mondta, hogy róla teljesen megfeledkeztetek mi után meg születtem. Ezért úgy gondoltam megszökök, hogy ne érezze magát annyira kitaszítva.
-Oh és ez igaz?-kérdezték és igent válsszolt majd szépen megölelték Henry-t és kérték, hogy bocsásson meg nekik és Henry pedig megbocsáltot. De büntetésből kétt hétig nem mehettünk apával. Lefekvés előt még Henry egy pár szót váltot velem.
-Miért csináltad ezt nem is te akartál elszökni hanem én?!
-Mert a testvérem vagy és úgy gondoltam, hogy ne te vid el a balhét.
-Ok kösz.
-Szivesen
-De ez nem jelenti azt, hogy cimbik vagyunk, legfeljebb együt lóghatunk.
Ok?
-Ok
-Remek akkor jó északát.
-Neked is.
Este egy kicsit töprengtem, aztán az álmosság erőt vet és elaludtam. Az utolsó gondolat ami átfutott rajtam az az volt, hogy Henry végre engedte, hogy vele legyek.