BENVOLIO Most múlt kilenc.

ROMEO Időnk a bú alatt
Hosszúra nyúlik. Az apám szaladt el?

BENVOLIO Az. - Mért hosszú a napja Romeónak?

ROMEO Mert nincsen, ami megkurtítsa, testvér.

BENVOLIO Szeretsz valakit?

ROMEO Vége!

BENVOLIO Nem szeretsz hát?

ROMEO Az nem szeret, akit én szeretek.

BENVOLIO Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd,
S goromba zsarnok, hogyha közelít.

ROMEO Jaj, ő magának mindig elegendő,
Szem nélkül is lát, bár szemén a kendő! -
Mondd, hol eszünk? Ó, jaj. - Mi volt a patvar?
Ne is beszélj, mindent hallottam itt.
Sok-sok gyűlölség s tenger szerelem: -
Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem.
Nem is nevetsz?

BENVOLIO Inkább sírok, barátom.

ROMEO Min sírsz, te jó szív?

BENVOLIO Jó szíved baján.

ROMEO Aki szeret, mind ily bolond, na lám.
A mellemet a bánat súlya nyomta,
Te tőlem elvetted, de erre nyomba
Több lett enyém: szóval mivel szerettél,
Nőtt bánatom s új béklyóba verettél.
Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz,
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly -
Édes vigaszság, epe, ami szétfoly. -
Áldjon az ég.

BENVOLIO Várj! Én megyek veled.
Megbántsz nagyon, ha meg nem engeded.

ROMEO Csitt, elvesztettem önmagam, ne szóljál.
Romeo nincs itt: máshol valahol jár.

BENVOLIO Mondd meg nekem, komolyan, kit szeretsz?

ROMEO Hát nyögjek is, beszéljek is?

BENVOLIO Ne nyögj,
Csak mondd meg komolyan.

ROMEO Végrendelkezni kell szegény betegnek -
Beszélni kell annak, akit temetnek?
Hát komolyan, én egy - nőt szeretek.

BENVOLIO Egy nőt? Hisz ezt sejtettem én előbb is.

ROMEO Micsoda ész vagy. S a hegyébe: szép.

BENVOLIO Így célt el nem hibáznék semmiképp.

ROMEO De elhibáznád: mert neki hiába
Cupido nyila, szűz, akár Diána.
A tisztesség a vértje, és ha víjja,
Rajt széttör a szerelem csitri íja.
Szerelmes csók kis ostromát kacagja,
Szemek tüzét, s nem nyitja ki ölét
A szent nőt is megszédítő arany.
Szépsége gazdag - árva diadal -
Mert hogyha hal, szépsége véle hal.

BENVOLIO Megesküdött, hogy szűz marad, azér?

ROMEO Igen kucorgó, így tehát pazér.
A szépség, mit koplaltat a szigor,
Sok szép reményt, utódot eltipor.
Szép és nagyon jó, állja a delejt,
Ő égbe jut s engem pokolba ejt.
Szeretni nem akar e szűzi lélek
S az esküje halálom: holtan élek.

BENVOLIO Akkor felejts el emlékezni rá.

ROMEO De hogy felejtsek emlékezni, kérlek?

BENVOLIO Úgy, hogy tekints a többi nő felé,
Hisz annyi szép van még.

ROMEO De akkor én
Még szebbnek érzem őt, tökéletesbnek.
Fekete álca hölgyek homlokán
Arról beszél, milyen fehérek ők.
Ki megvakul, az nem feledheti
Szemevilága régi, drága kincsét.
Egy nőt mutass, kinél nincs szebb a földön,
S arcáról én azt olvasom ki majd,
Hogy nála is különb, százszorta szebb.
Eh, nem tanítsz feledni engemet.

BENVOLIO De megtanítlak majd, nem engedek.

Elmennek.