ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN

Verona. Köztér.
Sámson és Gergely karddal, pajzzsal fölfegyverkezve jön

SÁMSON: Na, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni.

GERGELY: Az nem is tanácsos. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják.

SÁMSON: Nem érted. Úgy kirántom a kardom, hogy olyant még nem ettek.

GERGELY: Hát ebben már igazságod lehet. Kirántott kardot még bizonyára nem ettek.

SÁMSON: Ha én fölindulok, akkor mindjárt vágok.

GERGELY: Tudod, mit vágsz? Pofákat. De nem a másokét. Ahhoz te nehezen indulsz föl, komé.

SÁMSON: De csak jöjjön ide egy Montague-kutya, tudomisten, fölindulok.

GERGELY: Nézd: aki fölindul, az mozog, ennélfogva ha fölindulsz, el is indulsz.
A bátor azonban áll.

SÁMSON: Nem áll. Mihelyt megpillantok egy Montague-kutyát, föl is indulok,
meg is állok, mint a cövek. A Montague-ék minden pereputtyát fal
mellé szorítom.

GERGELY: De mi nem lányokkal harcolunk, komé.

SÁMSON: Bánom is én. Én senkivel se ösmerek irgalmat: ha a férfiakat leteper-
tem, következnek a lányok.

GERGELY: Csakhogy ezt ám a gazdánk nem hagyja helyben.

SÁMSON: Majd helybenhagyom őket én.

GERGELY: Érzed annak a súlyát, amit most mondasz?

SÁMSON: Majd megérzik a lányok: nagydarab marha ember vagyok.

GERGELY: Marha vagy, annyi szent, nagy marha. Rántsd ki a fringiád, jön két
Montague-cseléd.

SÁMSON: Kard-ki-kard. Köss beléjük elül, én majd födözlek hátul.

GERGELY: De én már hátul se födözlek föl.

SÁMSON: Sose félts engem.

GERGELY: Félt a nyavalya.

SÁMSON: Ne sértsük meg a törvényt: hadd kezdjék ők.

GERGELY: Én majd elsétálok előttük: pofákat vágok rájuk. Értsék, ahogy akarják.

SÁMSON: És ahogy merik. Én pedig fügét mutatok nekik. Tűrjék, ha van hozzá
pofájuk.

Ábrahám, Boldizsár jön

ÁBRAHÁM: Nekünk mutatja kend azt a fügét?

SÁMSON: Csak úgy fügét mutatok.

ÁBRAHÁM: Nekünk mutatja kend azt a fügét?

SÁMSON: (félre Gergelyhez) Te, megsértjük avval a törvényt, ha azt mondom,
hogy nekik mutatom?

GERGELY: (félre Sámsonhoz) Dehogy.

SÁMSON: Nem kendteknek mutatom, csak úgy fügét mutatok.

GERGELY: Talán belénk akar kend kötni?

ÁBRAHÁM: Dehogyis akarok belekötni kendtekbe.

GERGELY: Mert ha akar, állok elébe: az én gazdám van olyan úr, mint a kendé.

ÁBRAHÁM: De nem különb.

SÁMSON: No jól van, komé, jól van.

GERGELY: (félre Sámsonhoz) Mondd, hogy különb: itt jön a gazdánk egyik
atyjafia.

SÁMSON: Különb az, komé, különb.

ÁBRAHÁM: Hazudsz.

SÁMSON: Ha férfiak vagytok, vágjatok beléjük. Gergő, most mutasd a mester-
vágásod.

Vívnak, Benvolio jön

BENVOLIO: Széjjel, bolondok!
(Leüti kardjukat)
Be kardotok. Nem tudják, mit csinálnak.

Tybalt jön

TYBALT: Hát karddal állsz e pipogyák közé?
Na rajta, és nézz szembe a halállal.

BENVOLIO: Békét akartam: dugd be kardodat, vagy jöjj s mi együtt válasszuk el őket.

TYBALT: Karddal papolsz békét? Utálom azt, akár a poklot s minden Montague-t.
Rongy, védd magad!

Vívnak. Mind a két házból nép tódul ki, beleelegyedik a verekedésbe, majd polgárok jönnek
botokkal

POLGÁROK: Fustélyt, botot, kést! Verd csak, üsd agyon!
Fúj, Capuletek! Fúj-fúj, Montague-k!