Aye! ❤

Nos, mielőtt elkezdem a prológust, pár dolgot szeretnék kifejteni.

Írországról sok mindent találtam, írnak róla konkrétan mindent. Lány karakter/Fiú, a kinézete is más. Szóval, nálam fiú karakter lesz, méghozzá a Sean Kirkland nevet viseli. Nálam sötétszőke haja lesz, de ne olyat képzeljetek el, mint Alfredét: Seané sötétebb. Seannek mindenkivel jó a kapcsolata. (még Arthurral is)

*Múlt*

Hűvös szelek miatt hajlongtak a fűszálak ide-oda, a szürke ég alatt. Mint egy fényes gömb, a Nap úgy világított a felhők mögül, de fénysugarai nem találtak ki a szürke labirintusból.

Egy fiatal kislány ült a fűben, és rendezett ott teazsúrt a plüssmackóinak.
(Országnév) szigetén nem volt eget rengető a lakosság száma. A főváros is akkora volt, mint egy nagyobbacska falu Angliában.

A szigeten a kislány apja és anyja uralkodott, (Név) (hajszín) haját gyönyörű anyjától örökölte, míg (szemszín) szemeit apjától.

(Név) egyke gyerek volt, nem tudta milyen az, ha valakinek testvérei vannak. Mivel ő volt a trónörökös, egy gyermek sem játszott vele, pedig ő nagyon szeretett volna kis barátokat. Kivéve ugyan a pék fiát, Deant. Vele is csak néhanapján találkozott...
Így a lány félig fantáziabirodalomban élt, és egy angyal a legjobb barátja.

~Bemutatás vége, azaz mostantól E/2 ~

Egy viharos napon kint játszottál, még a vihar előtti erőtlen napsütésben táncoltál, mikor fiúhangokat hallottál (Országnév) partjairól.

Odasiettél a hangok gazdáihoz, és egy szikla mögül figyelted őket.
(Név)re nem lehetett mondani, hogy félénk lány volna, de meglepte, hogy idegenek vannak országa partjain.

-Arthur, mit rajzolsz? - kérdezte a sötétszőke fiú. 
-Gyere, Dylan, segíts! - csillant fel Arthur szeme.
-Erm, oké.
-Look, a gonosz soldier-ek megtámadták készülőben a lévő homokvárat. Ez a vár alaprajza, és itt kint útvonalak vezetnek, ahonnan visszatarthatjuk őket.
-I see.
-Aye~, ez úgy néz ki mint egy haditerv! - állt oda a guggoló fiúk mögé egy vöröshajú fiú.
-Hey, guys. Ott egy gyerek a szikla mögött, nézzük meg! - szólta az ír.

Te csendesen rajzolgattál a homokba egy általad talált bottal. Az ország címerállata egy róka, és ezt a jelképet rajzolgattad.  Egy világossárga pólót, egy szürke kardigánt, és egy fekete szoknyát hordtál, amelyet narancssárga virágok szegélyeztek. Hosszú (hajszín) hajad egy fonatban volt, és szelíden lengette a szellő.

-Aye~, hisz ő egy lány! - szólalt meg a Allistor.
-Biztos vagy benne? - méregetett a walesi.
-Ezerötszáz százalék. - suttogta magabiztosan a skót.
-Hi! - köszönt mosolyogva Arthur.
-Hello. - köszöntél vissza, és rámosolyogtál az idegenekre.
-Whit's yer name?  (Hogy hívnak?)
-(Keresztnév) Charaethy vagyok.
-Mi pedig a Kirkland-fivérek! Akinek kobold van a pólóján, az Sean, a vöröshajú Allistor, akinek vörös sárkány van a vállán pedig Dylan. És végül én, Arthur. - sorolta a neveket a brit.
-Örvendek a találkozásnak! - mondtad vidáman. Ezt a vidámságot csak a hangos mennydörgés szakította meg.

Nem telt el fél perc, és egy villám cikázott át az égbolton.
-Naw, szerintem siessünk egy fedett helyre.
-Hoztam négy esernyőt! - szólalt meg Dylan.
-De öten vagyunk.
-Naw, ezen ne múljon! Egy umbrella alatt megyünk majd ketten (Név)-vel. - mondta Allistor.
-Thanks. - mosolyogtál a skótra, mire az elfordult. Még épp láttad, hogy egy kis pír keletkezett az arcán.

Dylan kiosztotta az esernyőket, és bebújtatok alá.
Allistor hellyel-közzel egy fejjel magasabb volt nálad.
Vacogva fontad keresztbe a karodat magad körül.
-Naw, fázol? - forgatta a szemeit a vöröshajú.
-N-nem...
-Előttem nem kell erősnek lenned. - levette a pulóverét, és rádterítette.
-Thank you so much. - mosolyogtál.
-Nae problem. (Nincs mit.)

Sean ment legelöl, és észrevett egy öreg kunyhót. Elhagyatottnak nézett ki.
-Come on, befelé! - nézett az égre, ahonnan már egy ideje szakadt az eső. (Gyerünk!)
-Comin'. (Megyünk.)

Mind az öten beértetek a házikóba, és leültetek egy körbe. Arthur talált egy gyertyát, és mormolt valamit. Hirtelen fellobbant egy láng, a semmiből, és égett a gyertya.
-Uu, taníts majd engem is! - tapsoltad meg a szőkehajút.
-Of course. (Hát persze.)

Ekkor hatalmas mennydörgés rázta meg a házat, és mind az öten összerezzentetek egy pillanatra.

*kis idő múlva*

Amikor a vihar alábbhagyott isteni erejéből, kiáltásokat hallottatok. Ismerős kiáltásokat.

-Charaethy kisasszony! Charaethy kisasszony, hol vagy?! - kiáltozott kétségbeesetten a dadád, Sarah.

Kinyitottad az ajtót, a fiúk is felálltak, és Allistor mögéd lépett.
-Sarah? I'm here. (Itt vagyok.)
-(Becenév)! Na végre! - esett le egy hatalmas kő a barnahajú nő szívéről.
-A... falu... lángokban áll... anyád és apád... nem él már. - kúszott le egy könnycsepp Sarah arcán.
-Ho-hogy mi? - gyűltek a szemedben könnyek, s a következő pillanatokban térdre esve sírtál.

Allistor letérdelt melléd, és te hozzábújtál. Szomorúan ölelt át téged.
Sarah odalépett a skóthoz, és valamit suttogott a fülébe, mire az bólintott.
-Kincsem, mostantól a Kirkland fivérek vigyáznak rád, és felveszed a vezetéknevüket. Ha kérdezik, a Charaethy-t ne mondd hozzá, hacsak majd nem tudsz a saját lábadra állni. Majd írok. - búcsúzott el tőled Sarah, majd megpuszilta a fejed búbját, és elment.
-Sarah, ne! - sírtál tovább, de a dada nem nézett vissza. Egy egész országot kell újjátennie.

~~~~~Folytatjuk~~~~~

Aye! ❤

Nos, nem tudom hogy milyen rendszerességgel hozom a részeket, de igyekszem majd ;3
Nyugalom, a másik X Readert se felejtettem el, de most Allistor fog ragyogni itt, hisz ez félig az ő könyve :3

Remélem tetszett :)

Aye! ❤