Aye! ❤

Hoztam egy limitált kiadást, a Halloween-ünnep tiszteletére!
Kicsit későn hozom ugyan, November közepén, de hát na. (Értelem felsőfokon)

Fontos, hogy történetünk szemszögéből ez nem egy fontos rész, inkább egy kis kiugró a finom boxty-ír krumplis palacsinta után :3

Az itt történő események nem hatnak az alap cselekményszálra! ❤

Amelyik a legjobban tetszik, azt képzeld majd el a sztoriban :3

Éés, behozok egy új országot, de nem lövöm még le a poént. Mivel nem találtam a hetalia Fandom wikijén neki nevet, elnevezem Cipriánnak. Amit így írok majd :
Ciprian. Mert ez egy gyakori név abban az országban :3

Visszagondolva, sosem gondoltam, hogy valaha egy ilyen nemzetiségnek a neve miatt végzek majd kutatómunkát.

Lehet találgatni itt :

-------------------------------------------------------------

Aki eltalálja, a végén kap egy virtuális pacsit XD

Vágjunk bele!

~Előző nap este~

Egész éjjel forgolódtál ide-oda, és ennek az lett a végkimenetele, hogy a hajad... nos nem épp a legrózsásabb helyzetben állt.

Egész este a holnapi bálon agyaltál. Tényleg el kéne menned? Sosem voltál az a táncolós típus, de a fiúk nem győztek neked ruhát választani. Egy gyönyörű fekete-narancssárga ruhát kaptál tőlük, mellé egy szép maszkkal, ami csak a (szemszín) szemeidet takarta el, természetesen úgy, hogy kiláthass mögüle.

De a testvéreid miatt megteszed. Hisz te is hivatalosan Kirkland vagy.

Ugyan sok mindenkit nem ismersz még, csak Felicianot, Lovinot, és Francist, talán ez a halloweeni bál majd jó lesz ismerkedésre is.

Úgy döntöttél, a fiúkkal tartasz. Nézd a dolgok jó oldalát, étel biztos lesz.

~Reggel~

A Nap feltűnt a horizonton, és egyre igyekezett felfelé. Néhány napsugár próbált a redőnyöd résein át utat törni magának, ami többé-kevésbé sikerült neki. Bár sajnos nem erre keltél.

-(Becenéééév)! Ébresztő, ma lesz a bál.- próbált keltegetni Arthur, ami nem sikerült neki.
-(Becenév), get up! -próbálkozott Alfred is, aki ugyan csak pár hete volt veletek, de könnyen összebarátkoztál vele.
-Aye~, hadd próbáljam meg én. - szólt a skót, azzal odahajolt hozzád, és megpuszilta az arcodat.
-Mi történiiiik?! - riadtál fel.
-Mondtam, hehe! - nevetett Allistor, még mindig az ágyad mellett térdelve. -Te vo-voltál?
-Ki más lett volna, Phrionnsa? - szólított a kedvenc beceneveden a vöröshajú.

Te elpirulva ültél fel, és nézted az öt fiút akik a szobádban álltak.
-Na, hagynátok felöltözni, vagy mi lesz? - kérdezted felvont szemöldökkel.
-Óh. - azzal mind az öten kimentek a szobából.

A tekinteted a szekrényed melletti fogasra tévedt, ahol a gyönyörűséges halloweeni ruhád lógott.
Elmosolyodva néztél rá, majd kivetted a szekrényből a kedvenc pólódat, hozzá egy fekete farmert, és átöltöztél a fürdőszobában.

Pár perccel később már az étkezőben fogyasztottátok a reggeliteket, amikor Sean megszólalt:
-Torkuc ttodaázzoh zamlatrat men.
-He? - néztetek rá kérdőn négyen, mire neked leesett.
-Zsadnom tim metré.
-He?! - nézett titeket továbbra is a három fiú.

Allistor nevetett fel először.
-Aye~, visszafelé beszélnek!
-Negi. - nevettél te is.
-Túlképp ha azt mondom, hogy Indul a görög aludni, akkor az egy paradoxon. - kezdte el az ír a gondolatmenetet, mire megint kapott négy értetlen arcot.
-Igen? - válaszoltál határozatlanul.
-Hát, ha belegondolsz ugyanaz visszafelé, mint előrefelé.
-Eh, oké? - néztél Allistorra kérdezve, hogy ő szerinte ez hogy jött, mire válaszul kaptál egy "Passz." tekintetet.
Láttad, hogy Dylan valamit tátog, miközben a plafont nézi.
-It says, Indul a görög aludni.. - suttogta.
-Azaz vissza fele Indula-nak kéne lennie... - folytatta, miközben ti reggeliztetek.
-Befejeznétek? - sóhajtott Alfred, félbehagyva egy pillanatra a hamburgerét.

Erre az amerikai kapott két szúrós pillantást, egyiket Dylan, másikat Sean részéről.

*Pár óra múlva*

-Na, mikor is kezdődik a bál? - vetetted fel a kérdést, ami már egy ideje az agyadban fészkelődött. Most, mint egy madárfióka aki épp megtanult repülni, szállt ki a szádon, szavak formájában.
-Elvi szinten három órakor, de mivel messze van, el kell indulnunk egykor.- felelte Arthur.
-Yo, és most hány óra? - kérdezte az amerikai.
-Kérlek szééépeeeeenn... 12:36. VÁRJUNK MI?! -meredtél pánikolva a karórádra.
-Jeeeez, akkor fel kéne öltözni. - tanakodott Sean.

Mint öt villám, úgy futottál fel magadat meghazudtolva az emeletre, majd tíz perc szenvedés után odahívtad az írt, hogy fonja be a hajad.

Ő hatalmas hozzáértéssel befonta, majd amikor kiléptél a folyosóra, egy vöröshajú fiú tornyosult előtted.
-Whazzup, Allis? - kérdezted, mire a skót egy nyakláncot akasztott a nyakadba.
-Eeeeeh? - nézegetted a medált, elvörösödve.
-Ayeee~,meglepetés. - mosolygott Allistor, majd megfogta a csuklódat.
-Gyere, Phrionnsa.

Fél órával később már egy John nevű sofőr kocsijában zötykölődtetek, és beszélgettetek. Politikával kapcsolatban, így annyira nem figyeltél, inkább bámultad az ablakon lefolyó esőcseppeket.

Mígnem felfigyeltél egy emberre, amikor az óceán partján haladt el a kocsi.
Egy szemüveges, lila szemű, szőke hajú fiú volt, nem lehetett nálatok sokkal idősebb. Körülbelül ő is annyi éves lehetett, mint ti.

Láttad, hogy az esernyőjét elfújta a szél.
-John! Álljon meg! - kiáltottál a sofőrre, mire az ijedtében rátaposott a fékre. Kicsit előrebuktál, de ezen már fent sem akadtál.
-Erm, Sir! Szálljon be hozzánk, ne ázzon meg jobban! - szóltál a fiúnak, mire az megszeppenve nézett rád.
-Excuse me, Lady, hozzám beszélt? - kérdezett vissza udvariasan.
-Persze! Szálljon be. - invitáltad be a kocsiba, ahol még pont jutott hely.

Az angol fiúkra néztél, és láttad, hogy nincsenek meglepve.
-Naw, (Becenév), miért hívsz ide random embereket? - mondta állát támasztva skót.
-Mondjuk azért, hogy ne ázzon meg? - kérdezted Allistort, de nem kaptál választ.

Továbbra is kérdőn nézted a vöröshajút, de amaz inkább rajzolt egy növényt az ablakon lévő párába.
-Thank you for letting me in! (Köszönöm, hogy beengedtetek!) - szólt a lilaszemű, majd levette a bepárásodott szemüvegét, hogy megtörölhesse.
-Nem tesz semmit. - mosolyogtál rá.

Egész szimpatikusnak találtad.
-A nevem Matthew Williams. - mutatkozott be.
-Yo, na nem mondod! - viccelődött az amerikai, de ez annyira nem nevetette meg a kanadait.
-Hogy hívnak? - kérdezte a fiú táskájában lévő Kumajiro, egy (plüss?) jegesmedve.
-Matthew. Canada.
-Az ki? - folytatta Kuma.
-Huh... - sóhajtott Matthew.
-Hehe~, milyen feledékeny itt valaki! - simogattad meg Kumajiro feje búbját, aminek ő nem nagyon örült.

Sőt, próbált ellenkezni...
-Engedj el te szörnyű női démon! - sikította a jegesmedve, mire Canada elnevette magát, veled és a fiúkkal egyetemben.
-De olyan bolyhos vaaaagy... - folytattad, mert szeretted volna kiakasztani.
-Hagyj békén te démonok úrnője, maga a megtestesült gonoszság! - kiáltozott tovább, mire ti megint felnevettetek.
-Ha nem felejted el soha többé Matthew nevét, és kilétét, akkor abbahagyom! - próbáltál alkut kötni.
-Hazudik az ördög utódja!
-Beccszó. - tetted a szívedre a kezed, míg a másikat felemelted.
-I still don't trust you. (Még mindig nem hiszek neked.)
-Nem baj az. -legyintettél.

*Kis idő múlva*

-Megérkeztünk! - kiáltott hátra John.
-Phrionnsa? - nyújtotta a kezét Allistor, hogy segítsen kiszállni a kocsiból.
-Thank ye. - mosolyogtál rá egy olyan mosollyal, amit imádott.
-Nae problem. Nah, menjünk. - húzott ki a kezednél fogva, majd a vizes talajon igyekeztetek az épületbe.

Egy hatalmas palotába érkeztetek, ókori görög stílusú oszlopokkal, amiken aranyszín girlandok voltak felvezetve. Beléptetek a terembe, és egy viszonylag kis bálteremben elég sokan voltak.

Ahogy beléptél, mindenki az ajtóra nézett, mert az igen hangosan nyílt ki. Elálltak a lélegzetek, amikor megláttak téged a skót oldalán, gyönyörűszép ruhában.

Mosolyogva mentél köszönni Feliékhez, és az észak olasz egy öleléssel üdvözölt.
-Veeee~, Buon Giorno, Bella!
-Szia Feli! - ölelted vissza.
-Buon Giorno, Ragazza. - köszönt neked Lovi is.
-Szia neked is!

Most, hogy így szép számmal összegyűltetek, gondoltad megismerkedsz a többi országgal is.
Odamentél egy szimpatikus lányhoz, aki épp egy albínó fiúval beszélgetett.
-Hello. - köszöntél nekik.
-Szia! Elizaveta Héderváry vagyok! -rázott veled kezet a lány.
-Az én awezome nevem Gilbert Beischmidt. - csókolt neked kezet.
-Én (Keresztnév) Kirkland vagyok. - mutatkoztál be.

Ekkor egy vámpírnak öltözött fiú állt Liz mellé.
-Salut! Szabad egy táncra? - kérdezte, mire kapott egy pofont.
-Románia, ezt most nem mondod komolyan. Ennyire te se lehetsz idióta. - csapta magát homlokon a lány.
-Fogadjunk? - hajolt közelebb a román a magyarhoz.
-Még egy pofont kérsz? De most a palacsinta-sütőmmel fogom adni.
-Dehogy is! Egy táncot kérek, semmi többet. - mosolyodott el.
-... Csak szeretnéd.
-Naaaaa, Magyarország.
-Gilbert? - nézte kérdőn a barátját.
-Na jó. De csak egy tánc. - méregette szúrós szemekkel a románt a porosz.
-Idióta vámpír. - fogadta el a fiú kezét szemét forgatva Liz. 

-Te ki vagy? - kérdezted hirtelen.
-Mã numesc Ciprian Cãzãnescu. (Ciprian Cãzãnescu-nak hívnak.)
-Te lennél Románia megtestesítője? - kérdezted.
-Da. (Igen. // románul, ezen jót nevettem XD // )
-Én (Keresztnév) Kirkland vagyok, (Országnév) ország megtestesítője. - mosolyogtál rá, mire bólintott, majd elment táncolni Lizzel. 

-Kesese~, van kedved táncolni, frau? - kérdezte Gilbert.
-Persze.

Kisétáltatok a táncparkettre, és rátetted Gilbert vállára a kezed.
-Én még sose táncoltam... bocsi, ha béna vagyok.
-Semmi gond, frau. Ne aggódj, vezetlek.
Együtt ringatóztatok, békésen. De te közben csak a skótra tudtál gondolni.
Gilbert pedig a táncoló magyart és a románt figyelte félszemmel.

Miközben Gilberttel táncoltál, Allistor téged figyelt az írrel együtt.

*Allistoréknál*

-Naaaw, miért táncolnak? - kérdezte idegesen a skót.
-Mert ez egy bál. - válaszolta Sean, miközben bámult maga elé.
-De ez nem ér.
-Már mi?
-Hogy nem velem táncol, hanem Gilberttel. - tördelte a kezeit Allistor.
-... akkor talán kérd fel egy táncra.
-Jó ötlet. - állt volna fel a skót, mire Sean megfogta a vállát.
-Majd ha befejezte a porosszal való táncolást. Ez az első bálja, először táncol.
-I don't mind that. (Nem tartom problémának.)
-Good.

*Vissza hozzád, kedves Reader-chan*

-Köszi a táncot! - mosolyogtál Gilre, mire ő bólintott.
Visszaültetek a székekre, és éppen beszélgettetek, amikor megjelent előtted a skót.
-Phrionnsa, will ye dance wi me? 

Felcsillant a szemed, és boldogan fogadtad el a kezét.
Visszanéztél a poroszra, mire mutatott egy "hajrá"-t, te pedig mosolyogva mentél újra a táncparkettre.

Felcsendült egy lassú dal, amit ismertél. A címe Once upon a December.
Elpirultan néztél fel Allistorra, majd a kezedet a vállára helyezted.

Egy kis idő múlva már a fejedet a mellkasán pihentetted, úgy ringatóztatok balra és jobbra.
Fél szemmel láttad, hogy  Gilbert is táncolt, méghozzá Elizavetával.

Akarva-akaratlanul is egy mosoly került az arcodra a pár láttán.

Kis idővel később viszont egyre sötétebb lett a terem, mert a Nap lassan a horizont alá bukott, ami nemsokára előidézte a Hold eljövetelét. Az ég ezüst királya ahogy feltűnt, a nagy ablakokon bevilágított, és ti épp egy ilyen megvilágításban ringatóztatok.

Minden tökéletes volt. Egy tökéletes befejezés, egy tökéletes bálnak.

-------------------------------------------------------------

Remélem elnyerte a tetszésetek, és amúgy október 29-én kezdtem el írni. De ha nincs ihlet, akkor nem fogok egy kritikán aluli részt hozni.
Én nagyon élveztem írni, és remélem ti is élveztétek az olvasását! ❤

Aye! ❤