Aye! ❤

Hoztam is a következőt :3
Kedvenc skótunk színrelép ;)

Egy kis "MostAkkorKiKi?" magyarázat:
• (Név), te = Reader-chan, azaz az olvasó
• Allistor, később Allis = Scotland, azaz Skócia
• Dylan, később Dyl = Wales
• Sean =  Ireland, azaz Írország
• Arthur, később Art, Artie, Iggy  = England, azaz Anglia

Néhány szó, amit nem írok majd ki:
Aye = Igen
Naw = Nem
Noo = Most
Lassie = Lány
Thank ye, thanks, thank you = Köszönöm (formái)

*Múlt, de már a Kirkland-családnál*

Az eső továbbra is esett, de már az intenzitásából ki nem lehetett volna következtetni, hogy milyen vihart hagyott maga után.

Egy öreg lovaskocsin utaztatok, a négy fivérrel együtt. Te ültél középen, Allistor és Dylan között, veled szemben Sean és Arthur beszélgetett a tea fontosságáról.

-Túlképp akkor a húgotok lettem? - kérdezted, miközben ráemelted a tekinteted Allistorra.
-Aye~! Lett egy kishúgom is! -nevetett a vöröshajú.
-Yaaa, biztos csak a húgod. - nézte sokat sejtőn Dylan a testvérét.
-Ye nimpte! Ne mondj ilyeneket szegénynek! (Te idióta!)
-Miért, valami rosszat mondott? - kérdezted ártatlanul.
-Naw, semmi rosszat. Igaz, Dylan? - küldött egy tipikus megöllek, ha folytatod nézést a walesi felé.
-Aha.
-Oké! Uh, mikor eszünk? - korgott a hasad.
-Ha odaértünk, Lassie, ha odaértünk. - becézett téged, ami még akkori énednek nem tűnt fel.
-Nah, de az messze van. 
-Olyan vagy, mint Feliciano. - mondta Arthur.
-Az ki? - kérdezted csillogó szemekkel. -NEM ISMERED FELI- ja persze, csak mi tudunk rólad. Hehe. - szólt Sean is.

Az út további része viszonylag csendben telt. Már amennyire négy fiú társaságában csend uralkodhat.

Bekanyarodtatok egy keskeny földútra, ami egy erdőn haladt át.
Mivel a nyár már réges-régen őszbe váltott, a lombhullató fák zöld leveleiket színesekre cserélték ki az évszak változásával párhuzamosan.

A fonott hajadba egy aranysárga levél hullott.
Éppen fordítottad volna el a fejed, amikor Allistor megszólalt.
-Naw, ne fordulj el. Egy pillanat. - kutatott valamit a táskájában.
-Eh, oké...? - néztél rá kérdőn.
-Dylan, hova is raktad azt a... kamera-izét?
-Ne keresd, itt van nálam. - vigyorgott, mire Arthur elnevette magát. A skóttól kapott egy szúrós pillantást.
-Szólhattál volna előbb is. - vette át a kamerát.
-Lassie, nézz ide! - mosolygott a kamera mögül.
-Huh? - mosolyogtál vidáman.
-Oké, thank ye. Megvagyunk. - nézegette a képet.
-Mutasd meeg. - hajoltál oda elé, mire ő elvörösödött.
~Túl közel vagy, (Név). Túl közel. - gondolta.

-Oh, is that me? (Ó, az én vagyok?)
-Erm, Ayee, mert olyan bonnie (Gyönyörű, szép) vagy így!
-Thank ye.
-Oh, dae ye talk Scots? - kérdezte Allistor. (Ó, beszélsz skótul?)
-Ay, a wee bit. (Igen, egy kicsit.) - vetted elő minden skót tudásodat, mire kaptál egy lenyűgözött Allistort.
-Barry! (Fantasztikus!)
-Eh, azér' annyira nem vagyok profi.
-Nem baj. - mosolygott azzal az aranyos kisfiús mosolyával.

-Megérkeztünk! - kiáltotta Sean, mire mindenki előrenézett. Egy csodálatos palotát láttatok magatok előtt, amin fel volt tűntetve Nagy-Britannia zászlaja, amely magába foglalta Anglia, Wales, Írország és Skócia zászlaját.

Az udvaron egy komornyik sietett a kapuhoz, hogy beengedjen titeket.
-Üdvözlöm újra itthon, fiatalúrak. Ó, és hoztak egy fiatal hölgyet is?
-Aye~!
-Ő a mi újdonsült húgunk. Velünk fog lakni.
-Understood. (Értettem.) Tessék befáradni, kisasszony, majd én viszem a csomagját.
-Thank you so much!
-Gyere, Lassie. Megmutatom a szobád.- fogta meg a kezed Allistor, és húzott maga után.

Kérdőn ránéztél Dylanre, s válaszul három mosolyt kaptál.
-Üdv itthon!
-Aztaaa... - akadt el a szavad. Nem csodálom, hisz míg nektek csak egy kisebb kastély jutott, ez hatalmas volt, és gyönyörű.
-Tetszik?
-Imádom. Csodálatos. Hol a szobám? - kérdezted mosolyogva.
-Az emeleten. Az enyém mellettit kapod, mert onnan az egyik legszebb a kilátás. És az a legkevésbé fiús.

Felmentetek a márványlépcsőn, és egy vékonyabb folyosón sétáltatok végig. Kezdett esteledni, így ki volt világítva a folyosó.

-Éés, a te szobádból nyílik a padlás bejárata is, szóval azt is berendezhetjük neked, ha szeretnéd. Most leginkább kis pókokkal, poros könyvekkel, és egy rozoga tetőablakkal találkozol, ha felmész.
-Ó, értem. Hát majd ilyen titkos helynek csak jó lesz.
-Itt is vagyunk! -nyitotta ki az ajtót, és udvariasan beengedett maga előtt.
-Woah...

Egy világossárga falakkal, rengeteg festménnyel, sok barnás-narancssárga bútorral teli szobába léptél, aminek saját fürdőszobája volt, és egy puha franciaágy pihent az íróasztallal szemben. Amellett tükör is volt, és egy festőállvány. Az ajtóval szemben állt az erkély, egy létra vezetett fel a padlásra.
-Imádom! Olyan szuper... Nagyon szépen köszönöm. - ugrottál a skót nyakába, mire az meglepve állt ott, de gyengéden visszaölelt.
-Örülök hogy tetszik.
-Na, let's eat something! (Együnk valamit!)
-Heh, jó, megmutatom a konyhát.

Lesétáltatok a lépcsőn, a nappalin át, és megláttátok újdonsült testvéreidet, hogy éppen esznek.
-Nah, finally you both are here. (Na,  végre mindketten itt vagytok.)
~Valami van köztük. - suttogta Dylan Seannek.
~Az biztos.

-Uuu, kajaaa! - szinte "odarepültél" az asztalhoz, mire a fiúk csak nevettek.
-Buon Appetite! - mondtad, majd miután leültél a székre, vettél egy csirkecombot, és azt eszegetted.
-That was fast. - mondta Arthur. (Ez gyors volt. )
-Ugye?
-Amúgy Winston behozta a cuccodat. -folytatta a brit.
-Oh, akkor megköszönöm majd neki.
-You are kindhearted. (Jólelkű vagy.)
-Ó... köszi? - folytattad az evést.

*kis idő múlva a szobádban*

Csendesen festegetsz, és az ecset könnyeden táncol az ujjaid közt, ahogy egy kép születik. Az (Országnév) -szigeten lévő kedvenc helyedet festetted éppen.
-Milyen szépen festesz. - támasztotta eddig az ajtófélfát Allistor.
-Ó, Allis, nem is tudtam, hogy itt vagy. -Cél elérve. - sétált oda mögéd, és a válladra rakta a kezét.

Te oldalranéztél, hogy lásd az arcát, amikor ő megszólalt.
-Aye~, festékes az arcod. Ezt hogy csináltad? -nevetett, majd a hüvelyujjával letörölte a kék foltot.
-Haha, nem tudom. - kacagtál fel te is.
-Nem is baj. Az igazi festők is mindig festékesek lesznek.

Az érintésétől egy kellemes borzongás futott át rajtad.
-Amúgy felhoztam a pizsamádat.
-Ó, köszi.

Egy világoskék hosszú hálóing volt a fiú kezében.
-Óh, hát ez nagyon szép! Köszi! - adtál egy puszit az arcára, majd a pizsivel a kezedben elsiettél a fürdőbe.

Allistor lefagyva állt a szoba közepén. Aztán pár pillanat múlva mosolyogva érintette meg a bőrét, ahol a puszit kapta tőled.

~~~~~Folytatjuk~~~~

Aye! ❤

Nos, itt is a következő ;3
Remélem tetszett ;)
Innentől igyekszem a részeket mindig kicsivel hosszabbra írni, mint az előzőt.

Aye! ❤