H-hello... Van itt még valaki?

Umm.. Szóval... Itt van a folytatás.

I'm sorry.

De nem is húzom az időt.

*Jelen*

Valahogy megoldottad, hogy a falu emberei melléd álljanak.
Igazán eltökélt voltál az ügyben.

A trón nem maradhat Astridáé. Túl sok ideig tűrte a néped a nőszemély uralkodását, hát itt az ideje a változásnak!

Visszaértél Dean házához, bár mielőtt kettőt pisloghattál volna, az ajtó kinyílt, és az unokabátyád lépett ki rajta. Világosszőke haját gyengéden fújdogálta a szél, s zöld szeme épp rád pillantott. Mosolyogni siettek arcizmai.

– (Becenév)! Úgy elrohantál, mint egy haraszatti mókus. – sétált oda melléd Ian.
– Na, Haraszattban is rég jártam... Jó újra látni. – néztél fel a fiúra.
– Pedig az az erdő híres az égig emelkedő fenyőiről, és a tavat se felejtsd el! Örülök, hogy visszatértél.

Haraszatt egy erdőség
kelet-(Országnévben), ami az ország legszebb természeti kincsei közé tartozik. Amikor még fiatal voltál, sokszor fürödtetek az Altain-tó hűvös vizében, amely az erdő közepén, egy tisztáson terül el.

A családod általában ott tárgyalt mindenféléről, amíg te és Ian figyeltétek az úszó halakat, beugráltatok a vízbe, vagy éppen madarakat kerestetek. De az is megesett, hogy a fűben fekve lestétek a felhőket.

Az volt a hivatalos Hérawaith és Charaethy találkozó helyszín, noha természetesen más családok is kirándultak azon a környéken.

Miközben a régi időkről cseverésztél az unokabátyáddal, elsétáltatok a piactérre, ahol már készülődtek a falusiak a Csillagfesztiválra.

Ilyenkor ünneplik az általános augusztus végei csillaghullást, amit a Nagy Dombon pihenve szoktak nézni szerte (Országnéven).

– (Kitalált Vezetéknév) Kisasszony, segítene ezt a füzért tartani egy kicsit? – kérlelt egy asszony, aki épp díszítette a villanypóznákat.
– Persze, nagyon szívesen! – siettél is, hogy segíts, mire Ian csak mosolygott.

*A Kirkland-házban*

Sean harmadjára mászta meg a magas lépcsőt, hogy bemehessen bátyjához. Vitt neki ebédet.
Ugyanis a skót bezárkózott a szobájába.

Amint az ír benyitott, a kopott, zöldeskék foteljában olvasva találta Allistort. Szó nélkül akarta lerakni az ebédet a kávézóasztalra, de azon nem volt hely; el nem küldött levelek hevertek szanaszét, mind (Név)-nek címezve. Sean ezt már szóvá tette.
– Allistor, cén fáth nach bhfuil tú ag a chur chugam seo? Trom, suí tú ann lá ar fad agus ní
fheiceann tú! ( Ír : Allistor, miért nem küldted el ezeket? Komolyan, egész nap itt ülsz, és nem is látunk téged.)

Az említett nem válaszolt, hanem úgy csinált, mintha nem is hallotta volna.
– Ní miste domh ', ach ní bheidh tú ag éisteacht uaidh. ( Ír : Nekem mindegy, de így nem fogsz hallani felőle.)
– Sean, te ezt nem érted. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy te azt gondolod. – bökte oda alig hallhatóan.

Az ír elméletileg remekül fel szokta vidítani az embereket. Ellenben Skóciát nem tudja ezesetben. Mégse hagyta magát ilyen könnyen.
– Stad e a-nis!  Chan eil thu a 'déanamh càil eile ceithir latha, tha thu díreach a' cnagadh suas. Na bi mar seo, chan eil e math dhut! (Skót-gael : Ezt most hagyd abba! Négy napja mást se csinálsz, csak nyavalyogsz. Ne legyél már ilyen, nem áll jól neked!) – próbált így hatni Allistorra, ami valami csoda folytán sikerült.
– Sean! Ha annyira úgy hiszed, hogy igazad van: elmondanád, hogy ezek közül melyik levelet küldhetném el? Várj, ne szólalj meg; egyiket se. Olvasd el
őket. – hagyta ott a skót öccsét a nappalijában, mert kiment a kertbe az ebédével együtt.

Kint kiült egy hintaágyba, és figyelte a szökőkút körüli madarakat.

Az ír fiú letaglózva állt a nappaliban. Sosem látta még így a vöröshajút. Eleget téve bátyja utasításának felvette az egyik levelet, és elkezdte olvasni.

"Mah dear (Név)!

Ah haven't seen ye in a while. Ye dinnae mibeez aye, mibeez naw ken this, bit ah pure lassy ye. Ah hawp yer feeling a'richt, 'n'haein a stotain time. Ah wis wondering, if ah cuid catch up wi' ye somewhere... Mibbie even in (Országnév).

Ah wish ye wu 'ere, wi' us.
Wi' me...

Yers truly,
Allistor Kirkland. "

(Scottish-English :
Kedves (Név)!

Rég láttalak. Ezt valószínűleg nem tudod, de hiányzol nekem. Remélem jól érzed magad, és remek élményeket szerzel ott. Gondolkoztam, hogy valamikor találkozhatnánk... Akár (Országnév)-ben is.

Azt kívánom bárcsak itt lennél velünk. Itt lennél velem...

Szeretettel,
Allistor Kirkland)

Sean mosolyogva olvasta el. Allistor azért nem küldte el, mert szerinte ez egy szerelmi vallomás!

Az ír arcáról nem lehetett letörölni a derültséget. Ő mindig tudta, hogy ezek ketten túl jól kijönnek egymással.

Kezében a levéllel lesietett a kertbe. Amikor az éppen ebédelő skót észrevette, majdnem kiköpte a sülthúst.
– Mit keresel itt? – kérdezte mogorván.
– Nem mit, hanem kit. Elolvastam. Szerintem
(Becenév)-nek is ugyanúgy hiányzol. – veregette meg a bátyja hátát Sean.
– Aha, na persze. Pont nem érdeklem őt.

Kisvártatva csatlakozott Arthur, a még mindig vendégeskedő Alfred, és Dylan. Allistor nem hitte el; életében először vágyott magányra, erre mindenki feltűnt, akivel nem szeretett volna beszélni.

Kivéve az a bizonyos leányzó.

~Folytatjuk. ~