Aye! ❤

Itt is a következő rész! ❤

Azért hozok most ennyi részt, mert épp ihletmenésem van, vagy legalábbis skótunk kihozza belőlem :3
Jó szórakozást!

Miniszótár:

Aye = Igen
Naw = Nem
Lassie = Lány
Noo = Most
Bonnie = Szép, gyönyörű
Phrionnsa = Hercegnő/Királylány

(Igazából a használt alakja a
bana-phrionnsa, de én rövidítem, mert így jobban tetszik nekem :D
Írói szabadság megengedi XD)

Aye! ❤

*Jelen*

Dylan kivette a sütőből a palacsintát, és úgy döntöttetek, hogy le kéne tesztelni, mielőtt odaadjátok. Ki tudja milyen vízben ázott, ha Arthur forralta?

Mind a négyen felvettetek két  kesztyűt, és közelről megvizsgáltátok.
-Hmmmm... nem bízom benned, pali!- nyomogattad meg az egyik tetejét. Ahogy benyomtad kellemesen besüppedt.
-Aye~, pali! - nevetett fel Allistor, és te ránéztél azokkal a bonnie szemeiddel. -Há' most nem? - nevettél te is.
-Az állaga egész jó. Nem törik, nem porlad, nem omlik, de nem is kemény, se nem gumi... - próbáltad megállapítani azt, hogy ehető-e.
-Dylan, villát. - tartottad ki a kezed.
-Itt van. - adta oda neked.

Beleszúrtad a villát a félretett "kísérleti darabba".
-Hmm, érdekes. Felettébb érdekes. - méregetted a kinézetét.
-Mikor kóstolod meg? -kérdezte Arthur ártatlanul.
-Most. Arthur, beáldozunk. - szólalt meg Allistor, mire te elnevetted magad.
-Dehogy! Én ötletem volt, én kóstolok. -De téged szeretünk. - mondta Dylan, mire Arthurnak könnyek szöktek a szemébe.
-Ez gonosz volt! - néztél a walesire csúnyán.
-De téged is szeretünk, most mi van? - értetlenkedett Dylan.
-Oh God... - csaptad arcul magad. (Ó, Istenem.)

-Art, nyugalom. Dylan nem úgy értette. - ölelted meg a britet, mire az elpirult.
-I hope so. (Remélem is.)
-Na, most hogy ezt lerendeztük, akkor megkóstolom. - bontakoztál ki az ölelésből, és az asztalhoz léptél.

Felszúrtad a villádra a darabot, majd beleharaptál.
Felcsillant a szemed. Jó íze volt!
-Aztaaaa...
~Szerinted Iggy drogot tett abba? - kérdezte Allistor Dylant.
~Nem tudom, lehet. Nézz rá, milyen állapotban van.
~Mint akinek... ízlik?
-Ez nagyon finom lett! - ölelted meg a két fiút, majd odahúztad Arthurt is.
-Akkor felvihetjük? - kérdezte Dylan.
-Naná! De előtte kóstoljátok meg ti is.
-Naw, ne már. Ez Seané. - tette a válladra a kezét Allistor.
-De a félretett darabot! Osszuk fel három részre, így ni! - vágtad fel.

-Ó, ez tényleg jól sikerült! Mondjuk nekem kicsit száraz. Talán vihetnénk valamit inni is neki. - gondolkozott hangosan Arthur.
-Jó ötlet! - helyeseltél, majd amíg a fiúk kóstoltak te kitöltöttél egy pohárba tejet.

-Oké. Én viszem a tejet, Allis pedig a palacsintákat. -mondtad, mire a skót felvette a tálat.
-Jó.
-Te, Dylan, te nyitsz ajtót, Arthur pedig ír egy cetlit. Nem akarom  felébreszteni, hadd aludjon.
-He?! - szólaltak meg egyszerre, mire te majdnem kilöttyintetted a tejet.
-Mi az?
-Ő aludhat, mi meg keljünk fel ötkor?
-Én öt előtt keltem! - mondtad nekik, mire legyőzve legyintettek egyet.
-Na, mindjárt más. Akkor halkan menjünk fel. - adtad ki a "parancsot".

Halkan odaosontatok a lépcsőhöz, és óvatosan felmentetek, majd bekanyarodtatok a folyosóra. Sajnos Arthur nem figyelt, hova lépett, és hasraesett egy vödörben. Ami csörömpölést keltett. Egyszerre rezzentetek össze, a brit egy gyors szitkozódás után felállt, és jobban ügyelt a lépéseire.
-Arthur. Legyél óvatosabb! Sean alszik. - vetetted oda neki suttogva.
-Szerintetek felébredt? - kérdezte Allistor.
-Nem hinném. Akkor hallanánk a lépéseit. - válaszolt Dylan.
-Rozoga a padló nála. Simán meghallanánk ha mozogna.- folytatta.
Dylan lassan, csendesen kinyitotta az ajtót, és hirtelen eszedbe jutott valami.
-Várjatok! Ha rozoga a padló, akkor simán felébred, ha azon közlekedünk.
-Ez igaz. - válaszolt szintén suttogva Arthur.
-Akkooor... - tűnődtél.
-Figyeljetek, szerintem rakjuk ide. - mutatott a legközelebbi éjjeliszekrényre Dylan.
-De az is messze van. - kontráztál.
-De az van a legközelebb. - kontrázott vissza.
-Jó. - törődtél bele, hogy most nen az lesz, amit te akarsz.

-Akkor melyikünk a legkönnyebb? - tette fel a költői kérdést a brit, mire mind a hat szem rádnézett.
-Oh, ne már! Mit akartok velem? - suttogtad idegesen.
-Allistor bevisz, ameddig tud az ölében, majd te lerakod a tálat a kis éjjeliszekrényre. Aztán felállsz halkan, majd Allistor beadja neked a tejespoharat.
-És ehhez miért kell, hogy ölben vigyen be? -kérdezted felvont szemökdökkel.
-Mert miért ne? És úgy jobban egy helyte terelődik a súlyotok, így kisebb területen fog recsegni a padló. - fejtette ki Dylan.
-... - egy szót nem tudtál mondani, hisz Allistor az ölében visz be... mint valami hercegnőt?

(NOTE : Ha a helyetekben lennék, egy álmom válna valóra. ❤.❤ )

-Sz-szó sem lehet róla! - pirultál el, és összevissza beszéltél zavarodban.
-Naw, azért ennyire ne legyél lelkes. - küldött egy szomorkás mosolyt Allistor, látván, hogy nem örülsz neki. -Jajj, nem úgy értem! Nem azzal van baj, ho-hogy te, ha-hanem azzal, hogy... - mostmár te se értetted magad.
-Na, akkor gyerünk! - szólt Dylan.
-Lassie? Vagy hívjalak mostantól Phrionnsa-nak? - mosolygott rád.
-Úgy hívsz, ahogy szeretnél. - válaszoltál vidáman.
-Phrionnsa, ülj a térdemre. Csak így tudlak az ölembe venni normálisan.
-D-de biztos? Nehéz vagyok...
-Nem lehetsz nehéz. Na, ülj ide.
-H-hát jó. - mentél oda hozzá, majd egy pillanat múlva már a karjaiban voltál.

Amikor mindketten feleszméltetek, hogy milyen pózban vagytok, elvörösödve néztél a földre, Allistor pedig a plafont fürkészte.
Arthur hívott vissza a Föld nevű égitestre, amikor a kezeidbe rakta a tálat.

A skót lassan lépegetett nagy lépéseket, és nem messze az éjjeliszekrénytől újra szárazföldet érezhettél a lábaid alatt.

Éppen elérted az éjjeliszekrényt, és gyengéden ráhelyezted a tálat.
Majd egy perccel később a tejespoharat.

Odaugrottál Allistorhoz, egyenesen a karjaiba érkeztél.
Mosolyogva mentetek ki az ajtón, és Dylan lefotózott titeket, amint a skót karjaiban vagy.
Csak te erről nem tudsz.

(NOTE : Értelem felsőfokon)

-Huh. Ez egy érzelmi hullámvasút volt számomra, annyira izgultam. - sóhajtottál, és megölelted Allistort.
-Thank ye a segítséget. - mondtad.
-Nincs mit. - mosolygott.

*Fél óra múlva*

Kint beszélgettél a kertben, hintaágyban ülve, Dylan, Arthur és Allistor társaságában.

Viszont az ajtó felől egy ismerős ír fiút véltél felfedezni.
Hatalmas mosollyal az arcán sietett hozzátok.
-Go raibh maith agaibh!! - mosolygott, és megölelt egyesével mindenkit.
(Nagyon szépen köszönöm!
/Nyelv: Irish Gaelic/ )
-Nem értettem mit mondasz, de biztos! - nevettél kínosan.
-Aye~, azt mondta, hogy nagyon szépen köszöni. - válaszolta meg a kimondatlan kérdésedet Allistor.
-Akkor nagyon szívesen!
-Ezek szerint nem rontottuk el? - kérdezte Arthur csillogó zöld szemeivel.
-Nem, nagyon finom lett. De honnan szereztél receptet? - kérdezte tőled Sean.
-A padláson találtam egy fiókban. - válaszoltad.
-Ó, értem.
-Ja, és (Becenév), leveled jött. - adta át a borítékot Sean.
-N-nekem? - meredtél a borítékra kérdőn.
-Igen. Nem írja, ki küldte.
-Na, majd később elolvasom.

~~~~~Folytatjuk~~~~~

Aye! ❤

Na szerintetek mit rejt a levél? Talán a múlttal kapcsolatos?
Talán egy nem várt ismerőstől érkezett a levél?

A következő részben kiderül. ;)

Legyetek kalózok :3
Aye! ❤