Jimin a kádban feküdve nézte magát a tükörben. Csend volt, az egyetlen fényforrás a kis ablakon beszűrődő hold fénye. Már órák óta áztatta magát, a lehűlt vízhez mindig engedett egy kevés meleget. Csurig van a kád, ahogy megmozdul, egy kevés kicsöppen a kádból. A gondolataiba merült és csak bambult, mikor hirtelen fogta magát és a víz alá bukott. A folyadék egy nagyobb adagban buggyant ki a kádból. Jimin hirtelen megérzett egy hideg kezet a bokájánál, mire kipattantak a szemei, de a lábánál senkit nem látott, csak a sötétséget, ami szépen lassan elnyelte a víz alatti testét. Oxigénért bukott fel a felszínre és mély levegőket véve lehunyta a szemét, majd megdörzsölte azokat. Ahogy körbetekintett semmi különös nem volt. A lábara pillantva vette észre, hogy az a kéz, feketeségbe övezve a csapból folyni kezdett. Az átlátszó vizet a fekete valami egyre jobban csak átfestette. Már a derekánál tartott. Ahol elnyelte, ott csak ürességet érzett. Pontosítva azt érezte, hogy lebeg. Mintha a teste meghalt volna, de még éppen fel tudja fogni, hogy mi történik vele. A tükörbe pillantva látta, hogy a feketeség elérte a nyakát. Egy elégedett vigyor került az arcára. Végre meghalok... A gondolat után a száját befogva egy hirtelen mozdulattal nyelte el a sötétség. Pislogott. Felesleges volt, nem látott semmit. Nem érzett semmit. Nem gondolt semmire. Csak lebegett a nagy semmiben.

A telefon csörgésére riadt fel. Kimászott a kádból, majd megtörölközve felkapott egy boxert. A konyhába sietett és felvette a telefonját.
-Miért nem vetted fel eddig? Tízszer hívtalak!-morog a telefonba az anyja.
-Neked is szia anya. Most ébredtem. Ne haragudj.-dörzsöli a szemét.
-Ugye nem megint elájultál?-Jimin tudta, hogy az anyja a túloldalon elsápadt.
-Nem. Csak fáradtan értem haza a munkából és bealudtam. Meg a telefonomat is a konyhában hagytam.
A nő halkan kifújta a levegőt.
-Moonbyul felhívott és beszéltünk pár szót. Azt mondta délután átjön. Te jössz?
Az ismerős névre felfigyelt.
-Um, még meglátom.-a vízforralóba vizet engedve feltette melegedni.
-Moonie biztos örülne neked. Olyan rég látott.
-Amióta a Hoseok meghalt nem volt hajlandó szóba állni velem.
-Nem halt meg.
-Dehogynem. Az orvosok a szemembe mondták. Sajnáljuk a barátja elhunyt.-cincogva utánozta az orvos hangját.
-Hoseok nem halt meg.
-De meghalt! Ne álltass már vele!-kiált fel Jimin.
-De Hoseok nem halt meg.-ismétli meg az anyja.
-Ne csessz fel idegileg!-morogva a pultra csapta a telefont és kihangosította.
-Most letettél?
-Nem.-fújtat.
-Hoseok él.
-Anya...
-Neked sose hazudnék, Kicsim. Tényleg él.
-Honnan veszed?-könnyek szöktek a szemébe.
-Mert jön Moonbyullal. Nem halt meg. Kómába esett, miután elütötte egy autó.-a nő hangja lágy volt és megértő. Tudta, hogy ez a fiának fáj. Fáj a tudat, hogy az orvosok hazudtak neki és azt hitte, hogy az egyetlen barátja meghalt.
-Akkor eljössz?
-Igen. -a könnyeit visszafolytva vette elő a filtereket. A felforrt vizet egy bögrébe öntve beletette a filtert.
-Ahj, Drágám. Úgy sajnálok mindent.
-Hagyd. Nem te tehetsz róla.-megtörölte a szemeit, majd tett a teájába cukrot.
-A találkára a kedvenc sütidet csinálom.-hallotta az anyja hangján, hogy elmosolyodik.
-Rendben. Szia anya.
-Szia Kicsim.-egyszerre nyomták meg a gombot. A telefon felvilágított, így Jimin látta, hogy az anyjától tényleg van tíz nem fogadott hívása. Kidobta a filtert, majd megkeverte a teát. Elgondolkozva nyitotta meg a telefonját és böngészni kezdte.

Anya: Jimin! Vedd már fel!

19:40

Anya:Elájultál? Hahó! Átmegyek és rádtöröm az ajtót! Jimin!

A férfi arcára mosoly szökött. Elgondolkozott. Nem is tudja, hogy most tényleg elájult, vagy csak mélyen aludt. Lassan kortyolgatta a teát és tovább futtatta a gondolatait. Amit álmában, vagy az ájulás szélén látott... Ha álom volt, mit akart mutatni vele? Mit jelenthetett? Aztán Hoseok jutott eszébe és elkapta a sírhatnék. A könnyeit törölgette, közben halkan dúdolgatni kezdett. Lehunyta a szemeit, felidézte a kellemes emlékeket.

Anya: Készülődj. Hamarosan ide kell érj.

Én: Van 2 órám.

Anya: De lassan leszel kész. Tapasztalatból mondom és nem akarlak megsérteni, fiam.

Én:🤣

Jimin halkan felkacagott. Hoseok is sokat basztatta ezzel. Letette a telefonját. A fürdőbe ment, megmosta az arcát. Ahogy a tükörbe pillantott, meglátott maga mögött egy vigyorgó, fekete árnyat. A szíve kihagyott egy ütemet és hátrafordult, ám ott semmi sem volt. Végigfutott a testén a hideg. Gyorsan megborotválkozott rendesen, mert reggel csak hanyagul végigkaristolta az arcát a borotvával. Ahogy a fürdő lámpájában megcsillant a borotva pengéje, nyelt egyet. Ezzel vagdosta magát ájulásig. Vagy az anyja, vagy az öccse talált rá. Az a fekete árny közeledett hozzá, majd elkezdte beinni Jimin testét. A karjai elernyedtek, a borotva kiesett a kezéből. Megint érezte az ürességet, ám most nem olyan intenzíven, mint a vízben. Térdre rogyva az elgyengült kezei a pengébe csapódtak, mire a fekete árny eltűnt. Jimin mind megkönnyebbülten, mind szomorkásan felsóhajtott. Megborotválkozott, megtisztította a sebét, majd a szobájába ment. Magára vette a kedvenc piros felsőjét és a farmerját. A konyhában megitta a maradék teáját. Kocsiba szállva elindult a szülei háza felé. A bejárón ott volt Hoseok autója. Ezt használja egy ideje Moonbyul, mormogja magában. Kiszállva bement a házba, ahol csend honolt. Elindult a konyhába, senki sem volt ott. Értetlenül nézelődött, mikor hirtelen az anyja lépett a konyhába, a kezében sok pohárral.
-Gyere segíteni Szívem.-mosolyog rá kedvesen a nő.

Jelszó a folytatáshoz: Próbaterem