Zihálva ébredtem. Nagyon meleg volt a házban... Kipattantam az ágyból és lerohantam. A fél nappali lángokban állt... Megláttam egy testet a nappaliban feküdni. Odasietve felkapartam Jungkookot a földről és kihúztam a házból. Hívtam a tűzoltókat és a mentőket is. Mire kiértek, Kook már magához tért.
-Jól vagy?-simítok az arcára
-Persze...-köhécsel még egy kicsit.
-Mi történt? Miért feküdtél ott?-motyogom.
Egy szót sem szólt, csak elfordította a fejét.

Yoongi nagy lendülettel tört ki a házból és egészen a kocsijáig futott. Bepattanva elindította, majd a gázra taposott. Jungkookkal beszéltek egy helyszínt, ahol találkoznak és megbeszélnek mindent. Ez pedig Cheongdo egyik ramenezője volt, ahol nagyon sokszor fordultak meg a kis csapattal. Ahogy odaért, leparkolt és semleges arckifejezéssel kiszállt a kocsiból. Pedig belül tomboltak az érzelmei, de leginkább izgatott volt. Belépett az étterembe és körbenézett. Hogy mennyire hiányzott már ez neki... sose gondolta volna, hogy ide visszajön mégegyszer. Egyedül. De nem sokáig lesz egyedül, ugye? Leült az egyik szabad asztalhoz és az asztalon kezdett el dobolni az ujjaival. Hirtelen nyílt az ajtó, csilingelt a felette lévő csengőcske. Yoongi felkapta a fejét. Jungkook volt az. Teljesen megváltozott... fekete ruhák, hosszabb haj és sokkal izmosabb, mint volt. Biztosan döglenek utána a csajok.

Jungkook körbevezette a tekintetét az éttermen és kiszúrta Yoongit. A testén átfutott a boldogság, egy kis enyhe félelemmel fűszerezve. Leült a férfival szembe.

-Szia...-szólal meg halkan.

-Szia.-emeli fel a fejét Yoongi. Halványan elmosolyodott.

-Én... nagyon sajnálom! Ha... ha nem lettem volna egy olyan nyomorék, talán nem csesztem volna el az életedet...-kezd bele Jungkook, de az idősebb leinti.

-Az én hibám. Te csak boldog akartál lenni. Én álltam az utadba. Én romboltam le az álmaidat. Sajnálom. Tényleg, nagyon nagyon sajnálom.-néz a szemébe Yoongi.

Jungkook nyelt egy nagyot.

-A tűz... az én hibám volt...-könnyek kezdtek el potyotni a szeméből. A vele szemben ülő férfi megfeszült.

-Tudom...-a nadrágjába markolt.

-Egy gyertyát akartam gyújtani, de rosszul lettem. Meggyújtottam a gyufát és hirtelen fordultam a gyertya felé... megszédültem, majd elájultam. Nem volt szándékos... nagyon sajnálom!

-De csak elsétáltál... otthagytál egy kurva szó nélkül!-mostmár Yoongi szeme is könnyes lett.

-Tudom. Sajnálom hyung...

Megérkezett Yoongi rendelése. Jungkooknak is rendelt. Ráadásul a kedvencét.

-Még emlékszel rá?-csillan fel Jungkook szeme.

-Hogy felejthetném el?-rázza a fejét Yoongs.

Mind a ketten halkan felnevettek, majd megebédeltek. Evés közben és után is sokat beszélgettek. Bepótolták a külön töltött időket. Boldogok, hisz végre ismét egymásra találtak. Jungkook mesélt a festői munkáiról, Yoongi az új dalairól áradozott. Jól szórakoztak, mikor hirtelen meg nem csörrent mindkettejük telefonja. Egyszerre. Egymás szemébe nézve felnevettek, majd felvették a telefont. Jungkookot Jin hívta, hogy nagyon rossz előérzete van, reméli minél hamarabn kibélül Kook Yoongival. A fiatalabb vidáman sorolta, hogy az említett előtte ül és tök jól beszélgettek. Jin boldogságot érzett a mellkasában. Végre... gondolja. Yoongit ám Taehyung hívta. Elbúcsúzott tőle is. Az idősebb férfi azonnal kihangosította a telefont és riadtan nézett Jungkook szemeibe. Jin is hallott mindent...

Miutám fizettek, azonnal ültek kocsiba és teljes gázra taposva haladtak a Szöulba. Az út másfél órás. Ez idő alatt Jint kérdezgették és olykor egymást is. Magyarázatot akartak erre a furcsán kialakult helyzetre. És erre az egyszerre érkező telefonhívásra, ellenlező üzenettel. Mindhármójuk torkában ott volt a hatalmas gombóc, ami az aggodalmuk növesztett meg akkorára, hogy nyelni is fáj...

Ahogy Szöulba értek, Yoongi azonnal tárcsázta Namjoont.

-Namjoon! Láttam Taehyungot! -vág a közepébe Yoongi.- Szöulba tart.

Jelszó a folytatáshoz: Szükségem van rátok!