-Hyung!- szól a telefonba a legjobb barátom.

-Mi a baj Tae? Mi történt?- kérdezem aggódva.

~

-Srácok... Én megöltem valakit...- hajtja le a fejét, remegő kezekkel a pólója alját gyűrögette.

-Takarodj!- kiáltanak fel a többiek.

Taehyung rám nézett.

-Namjoon, te is részt vettél benne?- néznek rám dühösen.

-N-nem!

-Akkor tudtad? Mióta tudtad?!- támadnak le. -Nem is érdekel! Takarodj te is Taehyunggal együtt! - ordibálnak.

Taehyung a hibás! Mindenért ő a hibás! -gondolja Namjoon.

Megállt a tükör előtt. Egy bűnös figyelte, aki nem tudta felfogni mai napig a történteket. Reccsent egyet a tükör, majd a szilánkjaira tört. Minden egyes darab a földön landolt. Lenézett. Eltorzult tükörképe könnyes szemmel nézett vissza rá.  

A bűntudat felemészti, amiért elárulta Taehyungot végül otthagyta, mert a többiek őt is elküldték.

-De akkor is... Tae a hibás! A... Legjobb barátom... A hibás! Igen! Én nem tettem semmi rosszat! -morogja.

Félre rúgdosta a szilánkokat és kirohant a házból.

Csak futott.

-Már nem tudom ki vagyok, de nem önmagam. Ez nem én vagyok! Mindig kiálltam a barátaim mellett, sosem árultam el és hibáztattam őket! Soha!- gondolkozik hangosan.

Az utca sarkán megállt. Egy telefonfülkének dőlve fújta ki magát.

-Szedjem össze magam! Keressem meg azt, hogy ki vagyok, s jöjjek rá, miért voltam olyan önző. Meg kell változnom!

Jelszó a folytatáshoz: Telefonfülke