-Boldog Születésnapot Hoseok hyung!- mosolygok rá.

-Oh Jiminie! K-köszönöm.- könnyezik be. Elkuncogtam magam és átadtam neki a tortáját.

Egy autó kerekeinek az éles csikorgására figyelt fel. Kinéztett az ablakon. A jármű előtt egy ember feküdt. Mint régen Jungkook...

Megrázta a fejét. Hoseok is borzasztó nagy balesetett szenvedett, miatta. Táncolni kezdtett, hogy levezesse a dühét. Csak ő volt, a tánc, a zene és a távoli mentőautók szirénája. Bűntudata van, mert miatta sebesült meg Hoseok.

Elestett. Erős fájdalom hasított az alkarjába. Nehézkesen felállt és a mosdóba rohant. Megnyitotta a csapot, s a hűvös víz alá tartotta a felhevült, fájó, lüktető karját. Könnyei megindultak és kétségbeesetten mosta az alkarját. Vérezni kezdett, mire még jobban megijedt. Erősen dörzsölni kezdte, ami nem volt a legjobb ötlet, mert nőtt a fájdalma. Sűrűn kapkodva a levegőt, szanaszét fröcskölve a vizet, mosta le a karjából folyó vért.

Miután sikerült kimosakodnia a vérből, s a fájdalomból, kiment a mosdóból. Összeszedte a cuccait, majd hevesen dobogó szívvel elhagyta az épületet.

Késő este volt, de Busan utcái ilyenkor sem csendesednek el. Az utakon autók járkálnak ide-oda, a járdán tömérdeknyi ember siet a maga dolgára. A sétálóutcákban a kávézók, éttermek, teaházak, mind mind bezártak. Csak itt-ott van egy egy ajtó, mely valamilyen buliba, nightclubba vezet. Bátran mondhatjuk azt, hogy Busan sosem alszik. Az üzletemberek, a diákok, a munkanélküliek, az emberek egy része mindig úton van. Mennek, hogy elérjék a célukat. Akárcsak ő. Hisz ő egyetlen egy dologért küzd. A halálért.

Jelszó a folytatáshoz: Víz