- Mondana nekem egy nevet?- kérdezte az orvos segédje rám nézve.

- Troye Sivan Mellet- néztem a szőke hajú nőre, aki egyből pötyögni kezdett a gépen.

- Szóval Troye. Mi a baj?- sétált mellém az orvos a hosszú fehér köpenyében.

- Nagyon fáj a hasam és sajog a fejem- válaszoltam készségesen. Ledöntött az ágyon és megkért, hogy húzzam fel a pólómat. Tettem, amit mondott és felhúztam a szürkés kék felsőmet. A hasamat lentről felfelé kezdte nyomkodni és pedig folyton egy sziszegéssel díjaztam tettét. Vagy háromszor végig tapizott, majd intett, hogy üljek fel.

- Annyira nem vészes! Írok egy beutalót a kórházban ott, pedig egy kisebb műtétet fognak végrehajtani. Egy hónapig kiírom az iskolából és lehetőleg ne mozogjon sokat. Emellett pedig egyen rendesen. Ne csodálkozzon, hogy hamar megsérül! Nagyon sovány! Állítom, hogy nem vagy 60 kilogramm sem! Mehetsz!- azzal a kezembe nyomott egy adag papírt én, pedig sokkos állapotban távoztam. Connor egyből felugrott és meglátta letört arcom leguggolt elém.

- Mi az? Troye, válaszolj!- leültem az egyik székre és kezébe nyomtam a kórházi beutalót, amire le lett írva, hogy mi lesz velem. Szemöldök ráncolva olvasta végig a papírt, majd a végen megölelt. Pár perc után felvett a hátára és elindultunk haza.

- Ugye tudod, hogy ha bemész és hagyod, hogy megműtsenek minden rendben lesz?

- Nem akarok benni! Félek az orvosoktól, a tűktől, rosszul vagy a klór szagtól és...

- És meggyógyulsz!- vágott bele a szavamba. – Annál nincs fontosabb.

- De...

- Nincs de! Vegyél egy kis erőt magadon és menj el! Sőt ha kell, holnap elmegyek veled! Na, úgy jó lesz?- nézett hátra hatalmas zöld szemeivel.

- Rendben- egyeztem bele. Nem sokkal később a házunk bejáratánál tett le. Elővettem a kulcsot és kizártam az ajtót. Hasamat fogva léptem be a lakásba. Anyáék már a kanapén ültek. Sage pedig ma edzésen van. Bevánszorogtam hozzájuk magam mögött hagyva Connort.

- Sziasztok!- estem be a fotelbe. Lehunytam a szemem és egy nagyot sóhajtottam. Kezemet visszahelyeztem a hasamra. Közben Connor is bejött és helyet foglalat a mellettem lévő fotelben. A nadrágom zsebében kezdtem el kutakodni a papírok után. Miután feladtam Con felállt és átnyújtotta a papírokat anyáéknak.

- Délután, amikor jöttem elég rossz passzba volt és elvittem orvoshoz- sétált vissza a fotelhoz. Felvette a kabátját és megölelt.

- Holnap jövök érted! Viszlát! Szia Troye!- azzal távozott is. Ránéztem anyára, aki megdermedve figyelte a papírt. Apa felpattant és kiviharzott a lakásból.

- Kicsim, ugye elmész?- nézett rám anya.

- Igen- feleltem.

- Köszönöm!- oda jött hozzám és megölelt. – Csak egy tál makarónit ettél?

- Igen!- mosolyodtam el. Ő felállt és a konyha felé vette az irányt. Lassan kibicegtem és leültem a konyha asztalhoz. Hirtelen elém tolt egy tányért rengeteg gofrival, majd egy doboz mini oreot.

- Egyél csont vékony vagy!

- Ja, öcsi kész csont kollekció vagy!- nevetett fel a bátyám. Hát igen a családban mindenki egy kicsit vaskosabb alkat csak én vagy ilyen "törékeny" típus. A bátyám teljesen ki van gyúrva, anya telt karcsú, apa kövér és Sage is húsos. Nagy gondolkodásom közepette elfogyasztottam az elém rakott ételt. Fel kecmeregtem a szobámba a bátyám segítségével, majd lefürödtem és befeküdtem az ágyamba a kórházi beutalót szorongatva.