Este hét órakor ébredtem fel a bátyám nevetésére. A velem szembeni fotelben foglalt helyet és valami comedy showt nézett. Minden egyes poént egy halknak nem nevezhető nevetéssel nyugtázott. Nyöszörögni kezdtem mire rám kapta tekintetét.

- Kérsz valamit enni?- mosolygott. – Mert anyáék elmentek és Saget is vitték magukkal. Na meg nem volt szívünk felkelteni téged.

- Van még sajtos makaróni?- néztem rá kékségeimmel.

- De anya főzött. Maradékot akarsz enni?

- Igen, ha van, akkor maradékot akarok enni!- nevetve felállt és a konyhába sietett. Feltornáztam magam ülő helyzetbe. Kezembe vettem a telefonom és ránéztem a sötét képernyőre, ami tökéletesen visszatükrözte arcomat. Az orrom egy picit feldagadt, de nem olyan vészes. A villanypóznás, pedig kicsit lila. Magam csodálásában a testvérem szakított meg. Lerakta az ölembe a tál makarónimat.

- Ketchup?

- A hűtőben. Miért?- nézett rám éretlenül.

- Mert én ketchuppal eszem. Hozzál nekem légy szíves!

- Rendben. Hozok- nagyot sóhajtva visszaballagott a konyhába ahonnan egy üveg ketchuppal tért vissza.

- Köszönöm!- azzal neki is láttam meglocsolni a piros paradicsomos szósszal a tésztát. Leraktam a szószt és kezembe fogtam a villát és a tv felé fordulva nekiláttam elpusztítani azt. Tíz perc múlva az üres tányért raktam a dohányzóasztalra. Hirtelen megrezdült a telefonom. Utána nyúltam és megfogtam azt. Megnyomtam a „home" gombot. Üzenetem érkezett. Feloldottam.

Ismeretlen szám: Szia! Jobban vagy már? Holnap jössz? Connor

Én: Szia! Igen, egy kicsit jobban vagyok! Nem tudom, hogy megyek-e.

Connor: Reggel írj, hogy jössz-e, mert akkor bemegyek délután a házikkal!

Én: Rendben. Köszönöm!

Connor: Jó éjt, Troye!

Én: Neked is, Connor!

Pár percig csak néztem a kijelzőt, ami lassan elsötétedett. Ledobtam az asztalra és ránéztem a bátyámra.

- Segítesz felmenni?- lestem oda. Felém fordította fejét és felállt. Megfogott a hónom alatt és felemelt. Felcipelt a lépcsőn keresztül egészen a szobámig ott, pedig lerakott az ágyamra.

- Köszönöm!

- Szívesen! Kiabálj, ha kell valami!- azzal magamra hagyott a kék szobában a gondolataimmal. Lassan a tükröm elé evickéltem. Megálltam előttem és magamat vizslattam a fényes tárgyban. Vékony lábaim picit remegtek. Talán a fájdalomtól, vagy a rájuk nehezedő súlyomtól. Arcomon lila foltok éktelenkedtek. Szemem alatt, pedig fekete foltok jelentek meg az elmúlt pár nap során. Szürke fölsőmön néhol még látszott a vér, de a nagyját már elnyelte. Hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a fürdőbe. Oda érve levettem a ruháimat és beléptem a kádba. Megfürödtem, majd bekentem a sebeket és kértem a bátyámtól egy zacskó fagyasztott zöldséget a hasamra. Így feküdtem be a pihe puha ágyamba. Sebesen, álmosan, fagyasztott zöldséggel a hasamon. A zöldség hamar olvadozni kezdett a meleg takaróm alatt ezért ki kellett zárnom a takaró alól.