- Troye, kellj fel, mert elkésel!- kiabált be Sage a szobámba. Lassan kinyitottam fáradt kék szemeimet és megdörzsöltem azokat. Felültem kék ágyamon és bambultam magam elé. Pár perc után leesett, hogy készülnöm kéne, mert tényleg elkések. Az kéne még, hogy mindenki rám figyeljen. Lerántottam magamról a takarót és lábaimra húztam az egyik zoknit, amit találtam. Felálltam és elsétáltam a fürdőig, ahol anya sminkelte magát a tükörben.

- Jó reggelt!- mosolygott rám, ahogyan meglátott.

- Neked is!- motyogtam magam elé. – Amúgy, hova készülsz?

- Most nem érek rá elmondani, mert sietek!- azzal el is tűnt a fürdőből. A mosdókagyló elé álltam és jó hideg vízzel megmostam az arcom, majd fogaimmal is ugyanezt tettem. Miután végeztem felöltöztem és bepakoltam fekete táskámba. Lent megreggeliztem és útnak indultam. Előszedtem fülesem és csatlakoztattam a telefonomhoz. Beléptem a zene alkalmazásba és elindítottam Amy Winehouse egyik dalát. Jó tizenöt perc séta után már a sulihoz közel lévő kávézó előtt sétáltam. Az egész kávézó előtt mennyei illatok keringtek és nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne menjek be és vegyek valami finomat, de eszembe jutott, hogy így is késésben vagyok, és nem akarom magamra vonni a figyelmet. A suli elé érve kihúztam fülesem és rátekertem telefonomra azt pedig a táskámba dugtam. Megigazítottam kabátomat és lehajtott fejjel közelítettem meg a bejáratot. Belépve sem néztem fel és nem tértem el a teremig vezető úttól sem. Ott leültem az utolsó előtti padba az ablak mellé. Kapucnimat felraktam a szénakazalra hasonlító hajamra és lehajtottam a fejem a padra, de amit ezt megtettem éles fájdalom hasított bele. A tegnapi balesetem eredménye rendesen feldagadt és most már fáj is. Remek. Már csak ez hiányzott. Felemeltem fejem és inkább az ablaknak döntöttem azt. A csengő élesen hasította át a teremben lévő levegőt. A tanár bevágta maga mögött az ajtót jelezve, hogy megjött. Levágta a naplót az asztalra és megragadott egy krétát. Hevesen írni kezdett a táblára nem kímélve a mi kezeinket.

- Troye Sivan Mellet, megtisztelne, ha levenné a kapucnit a fejéről és rendesen ülne abban a székben és legalább egy kis érdeklődést mutatna a földrajz iránt. Köszönöm!- azzal vissza is fordult a tábla felé. Lassan lehúztam a kapucnit a fejemről és rendesen behelyezkedtem a székembe. Leírtam mindent a tábláról. Este lesz mit tanulnom. Nem olyan sokkal később már a szünetet jelző csengő szólalt meg. Mindenki egy emberként pattant fel a helyéről. Komótosan összekapartam magam a helyemről és indultam is ki.

- Troye, kérlek, maradj itt egy picit!- nézett rám a tanárnő. Odasétáltam az asztala elé és kihúztam egy széket, amire le is ültem.

- Nem szeretném, hogy elkanászodj! Nem szoktál ilyen érdektelen lenni! Szedd össze magad, hisz az osztály legjobb tanulója vagy!- mosolygott rám. – Rendben?

- Rendben- azzal ki is mentem végleg a teremből. Az udvar hátsó részébe igyekeztem. Átverekedtem magam a tömegen, majd helyet foglaltam a fűben. Táskámból előszedtem a laptopom és bekapcsoltam. Miután felállt a gép megnyitottam a böngészőt és felnéztem wattpadre. Sajnos egyik kedvenc könyvembe sem töltöttek fel részt, ami kicsit bosszantó. Hanyagul lecsuktam a gépet és vissza csúsztattam a táskámba. Ránéztem karórámra. Két perc és csengetnek. Feltápászkodtam és elindultam a termem felé.

**

Hála a jó istennek hamar eltelt a nap. Már csak nyolc percet kell kibírnom. Az nem olyan sok. Vagy igen? Lehajtottam a fejem a padra úgy, hogy a seb ne érjen a pad lapjához. A füzetem, könyvem és a tolltartómat már beleraktam a táskámba. Amit megszólalt a csengő én felpattantam és már futottam is volna haza. A hátsó kijáraton terveztem menni, mert úgy rövidebb az út. Épp léptem volna ki, mikor elkapja valaki a kapucnimat és visszaránt.

- Sivan, nocsak, te mi jót csinálsz errefelé?- kérdezte nem túl kedvesen Jason.

- Se-semmit- makogtam ki nehezen ezt az egy szót. Neki nyomott a falnak teljes erőből és a nyakamhoz szorította a szabad kezét. Már megbántam, hogy ilyen lusta vagyok. Ha elől jövök, ez nem történik meg. Egyre erősebben szorítja a nyakam és én már kezdek fulladozni. Ilyenkor miért nincs itt senki a közelben? Hirtelen elenged én, pedig a földre rogyok. Megfogja göndör hajam és annál fogva ránt föl magához. Meglendíti szabad kezét, ami rögtön találkozik az orrommal. A térde pedig a gyomromat ismerte meg közelről. Nagyot nyögve estem a földre. Összehúztam magam magzat pózba, ő pedig itt hagyott. Miután meggyőződtem arról, hogy nem jön vissza kinyújtottam lábamat és megpróbáltam egyenesen feküdni. Az orromból még mindig folyt a vér. Szédültem, majd kényszert éreztem arra, hogy becsukjam pislákolóimat.

- Troye!- kiabál valaki, miközben a vállaimat rázza. A hangot nagyon tompán hallottam. Talán Connor az. Nagy erőt véve magamon próbáltam kinyitni a szemem, de nehezen ment. A fiú ismét a nevem kezdte kiabálni és rázta tovább a vállamat. Felemeltem a kezem és az övéire raktam. Abba hagyta a rázogatást és megfogta a tenyerem. Kínlódva felemeltem felsőtestem és ülő helyzetbe tornáztam magamat. Hátamat a falnak döntöttem.

- Connor?- nézek rá a fiúra, aki törökülésben ül előttem.

- Jól vagy?- néz rám aggódóan.

- Persze-, hazudtam a szemébe. Adott egy vizes zsebkendőt, de mivel én nem igazán reagáltam rá semmit kikapta a kezemből és az arcom kezdte törölni. Miután végzett eldobta a véres zsepit és felemelt.

- Haza viszlek!- jelentette ki határozottan.

Negyed óra séta után a házunk ajtaja előtt állt és épp kopogott volna kinyílt az ajtó.

- Ó, te jó ég! Veled mi lett?- nézett rám anya és az engem tartó fiúra. Megkocogtattam a vállát jelezve, hogy letehet. Nehezen, de megálltam a lábaimon. Anya felé fordultam.

- Jól vagyok- húztam egy hamiskás mosolyt az ajkaimra. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és dőlni készültem, mikor Con megragadott.

- Köszönöm- mosolyogtam rá is.

- Gyertek be!- törte meg anya a csendet. Connor bevitt a nappaliba és lefektetett a kanapéra.

- Köszönöm, hogy haza hoztad már épp indultam volna érte!- ölelte meg a zöld szemű fiút anya.

- Nincs mit! Örülök, hogy időben találtam rá- nézett anyukám szemébe, majd felém fordult.

- Szia Troye! Legközelebb vigyázz magadra! - mosolygott rám és egy intés közepette kilépett a bejárati ajtón. Anya odakucorodott mellém és kezemre rakta kezét. Pár percig némán ült mellettem és csak az arcom kémlelte, ami egy picit zavarba ejtőnek hatott. Nem sokára lehunytam szemeimet, mert rettenetesen álmosnak éreztem magam.