Reggel egy üres ágyban keltem. Connor nem volt mellettem. Felálltam, majd felvettem valami egyszerűt. Kiléptem a szobám ajtaján és elindultam a földszintre. A kanapén megláttam Connor rakoncátlan tincseit, ahogyan szétállnak, így utam egyből oda vezetett. A fiú kezében egy bögre volt, amiben meleg kávé gőzölgött. A kellemes illat szétáradt a levegőben, amitől még otthonosabbnak hatott a lakásunk. Óvatosan megkocogtattam a fiú vállát mire fölkapta a fejét.

- Jó reggelt! Jobban vagy már?- érdeklődtem.

- Neked is! Igen, már sokkal jobban vagyok, köszönöm!- mosolygott rám felrepedt ajkaival. Hanyagul levágtam magam mellé és felé fordultam ő közben egy bögre meleg fekete italt nyújtott felém. Átvettem tőle és egy nagyot kortyoltam belőle. Ránéztem az órára. 7:28.

- Connor, nem kéne indulnod?- kérdeztem meg a mellettem ülőt.

- Mennyi az idő?- nézett rám félálmosan.

- Lassan fél nyolc- hirtelen gyorsasággal felpattant lerakta a bögrét és megragadta a táskáját. Idegesen túrt a hajába és húzta fel a cipőjét. Utána eredtem én is.

- Köszönök mindent!- ölelt meg és már lépett is ki az ajtón.

- Nincs mit! Ugye délután visszajössz?- kérdeztem meg tőle.

- Ha szeretnéd!- kiáltott vissza a kapuból. Nagyot sóhajtva csuktam be a bejárati ajtót és telepedtem vissza a kanapéra. Megittam a maradék kávémat és bekapcsoltam a televíziót. Unottan kapcsolgattam a csatornák között. Semmi életkedven nem volt. Kinyomtam a tv-ét felballagtam a szobába. Elővettem fekete noteszem és firkálgatni kezdtem egy üres oldalra. Először egy macskát akartam csak rajzolni, majd miután végeztem a bundás állatkával elkezdtem mellé egy mosolygó fiút rajzolni. A fiú kész lett, hamar, így előkotortam színes ceruzáimat. Megfogtam egy világos barna ceruzát és elkezdtem kitölteni a fiú haját. Szemeit zöldre festettem, majd pólójára rajzoltam egy egyszerű zászlót, amit a szivárvány színeivel töltöttem ki. A macska vöröses szít kapott. A kész rajzot leraktam az asztalra és csak néztem. Nem voltam vele teljesen elégedett. Bámészkodásomból az ajtóm nyílása zökkentett ki. A bátyám lépett be rajta.

- Szia! Hallottam haza jöttél, így kikönyörögtem anyától egy igazolást. Jól vagy?- ült le a babzsák fotelembe.

- Jól vagyok, köszönöm!

- Aludt valaki itt, hogy szét van túrva az ágyad másik fele?- vizslatta az ágyamat. Rápillantottam. Kék takaróm rendezetlenül terült szét az egész ágyon. A párnák össze voltak gyűrve.

- Hát Connor tegnap összeverve jelent meg és itt aludt- vontam meg a vállam.

- Még mindig tetszik?- nézett rám mindent tudóan egy perverz mosollyal az ajkain.

- Igen. Csak ő nem meleg szóval el lehet ásni ezt!- utaltam a kapcsolatunkra.

- Nem tudhatod!

- Ugyan már! Kérlek, egyértelmű jeleket ad arra, hogy csak barátok vagyunk!- rivalltam rá bátyámra.

- Egy próbát megér!- csillantak fel a szemei.

- Nem akarom elveszíteni! Örülök, hogy megint jóban vagyunk!

- Figyelj, eddig is te kerülted. Tavaly óta próbálkozik és te csak most engedted a magad közelébe! Ez a te hibád is!

- Rendben! Igazad van!- sóhajtottam.