Reggel boldogan nyitottam ki pislákolóimat. Körbe néztem a szobában és felálltam. Belenéztem sporttáskámba és elővettem valami elfogadhatót. Összeszedtem a dolgaimat és a táskámmal együtt ültem vissza az ágyra. Elvettem telefonom az éjjeliszekrény szerűségről és feloldottam. Megnyitottam üzeneteimet és kikerestem Connort.

Én: Nálunk találkozzunk vagy itt a kórháznál?

Órák teltek el mióta írtam neki. Válasz nem érkezett, így írtam neki.

Én: Connor, miért nem válaszolsz?

Mondjuk, lehet órán van. Ezzel hitegettem magam egész nap. Délután anya jött értem és a papírjaimért. Lent a recepciónál kikértük dolgokat és elköszöntünk a dokimtól.

- Rendben, akkor egy hét múlva találkozunk! Pihenj még aztán jövő hét utáni héten már mehetsz is! Viszont testnevelésből felmentelek egész évre. Viszlát!- és már el is száguldott. Idegesen szorongattam a kezembe a telefonom és vártam Connor üzenetét. Anyával vártunk tíz percet hátha csak késik egy kicsit aztán elindultunk. Hazaérve egyből ledőltem a kanapéra és szétterültem. Jó itthon! Kényelmes semmittevésemet a bejárati ajtó csengője zavarta meg. Felültem és elsétáltam az ajtóig. Kizártam és egy összegörnyedt Connorral találtam magam szembe. Az ajtó nyílására felkapta a fejét és rám nézett. Az arcán hatalmas foltok éktelenkedtek. Néhány részen fel is szakadt a bőr és folydogált belőle a vér. Egyből megfogtam a hóna alatt és a kanapéig bekísértem. Leültettem és hoztam egy nedves rongyot és az arcát kezdtem el törölgetni.

- Sajnálom, hogy nem írtam vissza!- motyogta maga elé.

- Az nem fontos, de veled meg mi történt? És ne merd azt mondani, hogy elestél, mert ezt már nem veszem be!- néztem rá szúrós tekintettel. Megfordítottam a rongyot és az orrát és a száját kezdtem el letörölni. Hirtelen elkapta a fejét, mire kiesett az anyag a kezemből.

- Bocsi, csak ott eléggé fájt!- szuszogott. Felvettem a kezembe, amit elejtettem és újra neki láttam. Közben anya robogott le az emeletről. Amint meglátta, hogy nem egyedül vagyok közelebb jött, majd elszörnyedve nézett rá az édesen szuszogó zöld szemű fiúra.

- Connor, kedvesem! Veled mi történt?- söpörte hátra anya a fiú hullámos szőkés haját.

- Semmi érdekes- nyöszörögte igen halkan. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy jobban hozzáférjek a sebekhez.

- Anya, hozol egy kis jeget?- néztem az említett nőre.

- Persze- és már rohant is a konyhába. Pár perc múlva egy zacskó fagyasztott hússal és jégkockákkal tért vissza. – Tessék, én viszont sietek. Sziasztok!- azzal ki is sietett a bejárati ajtón. Megfogtam egy zacskó jeget és a zöld szemű fiú homlokára raktam. Felszisszent a hirtelen érkező hidegtől, de engedelmesen fejéhez szorította azt.

- Akkor most már elárulod mi lett veled?- néztem bele elragadóan szép zöld íriszeibe.

- Nem kell, hogy az én gondjaimmal még téged is terheljelek. Van neked elég problémád! Kezdve velem.

- Dehogy vagy probléma. Az elmúlt három hétben nagyobb probléma voltam neked, mint bármi más! Mondd, el kérlek!

- Nem akarom, hogy összeroppanj a teher alatt! Törékeny vagy!- suttogta. – Baj lenne, ha ma itt aludnék? Tudom, hogy még csak most jötté haza és szeretnél a családoddal lenni, de elég annyi, hogy mutatsz, valamit ahol aludhatok és nem zavarok! Ígérem!

- Dehogy hagylak magadra! És nem vagyok törékeny! Elmondhatod!- könyörögtem neki.

- Biztos?

- Biztos.

- Anyám elhagyott minket, de ezt tudod, hisz akkor jóban voltunk. Apám az alkoholhoz fordult. Sokszor jött haza taj részegen és felborította az egész házat. Egy kis idő elteltével már nem csak a házban lévő tárgyakat tette tönkre, hanem engem is. Először csak szavakkal bántott, majd elkezdett üvegekkel dobálni és most már eljutottunk odáig, hogy ami a kezébe akad, azzal megdob. Okkal vagy ok nélkül. Ezek itt- mutatott a sebekre az arcán, majd a pólóján is végig húzta finom ujjait. – Az üvegek nyomai, a vágások, azoknak a nyoma, hogy bántott. Megvert. Tegnap este a szobámban vert meg. Aludtam, már amikor felriasztott kirángatott az ágyból és hozzám vágta a boros üveget és felpofozott. A könyveimet is hozzám hajigálta egyesével az összeset és ott hagyott. Egykor a földön ébredtem fel és egyből ide jöttem. És most itt fekszem!- mutatott magára miközben letörölte könnyeit. Óvatosan megöleltem és vállába fúrtam az arcom. Ő szorosan húzott magához. Percekig csak így ültünk egymás karjaiban. Simogatni kezdtem hátát ő pedig pólómat gyűrkölészte a hátamon.

- Felmegyünk a szobába?- kérdeztem tőle még mindig a hátát simogatva.

- Igen- mindketten felálltunk a fagyasztott dolgokat a mosogatóba raktuk, majd megfogtam a csuklóját és úgy vezettem fel az emeletre egészen a szobámig. Elhúztam sötétítő függönyömet, így félhomály telepedett a szobára. Leültem a fekete francia ágyra és megpaskoltam, hogy ő is üljön le. Kezembe vettem laptopom és bekapcsoltam.

- Jobban vagy már?- kérdeztem meg tőle halkan.

- Igen és köszönök mindent!- döntötte a fejét a vállamra.

- Nincs mit köszönni! Nézünk valami filmet? Vagy valami sorozatot?

- Nézhetünk, de kérlek, ne legyen horror!

- Rendben, akkor pár sorozat és film kizárva! Agymenők?

- Jó lesz- motyogta. Felmentem pár oldalra, majd letöltöttem az első évadot. Megnyitottam, majd a laptopom rákapcsoltam a tévére. Magamra húztam a takarót és Connorra terítettem a másik felét. Szőkés tincsei szétterültek a vállamon. Szemeit lehunyta és szuszogása egyenletessé vált. Pár rész után elaludta a vállamon. Lekapcsoltam mindent és lassan lejjebb csúsztam az ágyon. Magamhoz húztam az egyik párnám és én is elaludtam.