- Troye!- hallom meg magam mögött azt az angyali hangot, amelybe az évek során úgy beleszerettem. Léptei egy közelebb érnek hozzám, majd végül mellém ér. Óvatosan megkocogtatja a vállam, mire én egy hamis mosolyt húzok cserepes ajkaimra. Megfordulok, és rá nézek Connorra. Kezeiben vaskos könyvek ülnek. Talán kémia vagy matematika.

- Tudnál segíteni?- húzza fel a könyveket, hogy felkarjára tudja dönteni azokat. Nem válaszolok.

- Troye, itt vagy?- kérdezi tőlem, miközben szabad tenyerét a szemem előtt lóbálja.

- Itt vagyok-, suttogom a lehető leghalkabban.

- Rendben, akkor segítesz?- mutat a könyvekre. Lassan bólintok. Leülök a padra és cipőmre szegezem kék szemeimet. Ő is leül mellém és kinyitja a könyveket. Megnézem, amit mutat. Nem értem. Nem csoda.

- Connor, ugye tudod, hogy te 10.-es vagy én, pedig csak 9.-es?- rám néz és elmosolyodik.

- Tudom, de te mindig mindent tudsz, gondoltam megkérdezlek- vonta meg a vállát. Csöndesen felálltam és megfogtam fekete táskám. Össze húztam farmer kabátom és útnak indultam. Volna. De ő megfogta a kabátom ujját és vissza húzott.

- Haza kísérjelek?

- Nem kell!- suttogtam. Elengedte a kék anyagot és felállt. Én szépen lassan elindultam a folyosón. Fekete tornacsukám csoszogása töltötte be az egész helyet, majd Connor cipője is csatlakozott hozzá. Szerencsémre egyre halkabbak lettek léptei, ami annyit jelent, hogy a másik irányba ment. Eközben nagyot sóhajtva léptem ki az iskola kapuján. Az őszi szél lágyan fújdogált. Út közben rengetegen megnéztek, ahogyan szenvedek göndör fürtjeimmel, hisz a szél folyton a szemembe söpörte őket. Jó formán semmit sem láttam. Ennek következtében az oszlopot sem, ami az orrom előtt állt. Nagy koppanással ütköztem neki a vas tárgynak. Gyorsan fejemhez kaptam. Kisöpörtem a hajam a szememből és körbe néztem. Senkit sem láttam, így csak reménykedtem abban, hogy egy lélek sem látta a kis akciómat.

­­******

- Kicsim, veled meg mi történt?- ölelgetett anya egy fakanállal a kezében.

- Semmi különös, csak a szokásos!- morogtam az orrom alatt.

- Szólni kéne az igazgatónak! Ez már nem állapot! Nincs joguk a diákoknak bántani téged!- morogott, anya közben pedig intett, hogy jöjjek utána. Kiveszett egy zacskó fagyasztott gyümölcsöt és a fejemre nyomta azt.

- Anya, nem bántott senki- néztem rá a szőke nőre.

- Akkor?

- A hajam- sóhajtottam. - Neki mentem egy villanyoszlopnak.

- Már ezerszer megmondtam, hogy le kéne vágni azt a rengeteg hajat! Sosem látsz rendesen, főleg nem ilyen szeles időben. És emlékszel, ezért kellett szemüveget is venni!- rivallt rám. Igen, anya már rengetegszer el akart vinni fodrászhoz. Mondjuk mindig elvitt, de én nem hagytam, hogy fentről is vágjon belőle. Ott teszik a göndör hajam.

- Ez csöpög!- hajolok az asztal fölé, mert már a fekete farmeron áll a vízben.

- Tessék, ebbe csöpögjön a víz- tolt elém egy tálat. Beleraktam a fagyasztott gyümölcsöt és belefeküdtem a tálba.

- Mi jót főzöl?- kérdeztem tőle még mindig a tálba fekve.

- Sajtos makarónit.

- Ugye van ketchup?- motyogtam a tálba.

- Vettem. Gondoltam rád!- nevette el magát.

**

Vacsora után felballagtam a szobámba és bedőltem az ágyamba. Pár percig csak feküdtem és néztem a párnámat, majd felültem és magamhoz húztam a táskámat. Hevesen túrni kezdtem benne a fekete kis füzetem után. Miután már kétszer is átforgattam a tartalmát fogtam és kiborítottam az ölembe. A kis fekete notesz utoljára esett ki belőle a könyvhalmaz tetejére. Kezembe vettem és felcsaptam borítóját. Pár ügyetlen rajz virított az első lapon. Lassan tovább lapoztam, míg végül eljutottam egy üres oldalhoz. Levettem egy ceruzát az éjjeliszekrényem tetejéről és firkálgatni kezdtem a fehér lapra. Pár óra múlva egy egész arányos fiú rajzolódott ki. Kicsit hasonlított Connorrra. A zöld szemei pont olyan szépre sikerültek, mint az övé. Erőtlenül ledobtam a füzetet a földre a többi könyv mellé. Bebújtam a párnáim közé és ölembe vettem szeretett laptopom. Felnyitottam és felnéztem pár közösségi oldalra. Semmi érdekes nem történt. Senki nem rakott ki érdekes képet sehova, így hamar meguntam a nézelődést. Levettem felesleges ruháimat és magamra húztam hatalmas szőrős takarómat. Ledobáltam pár díszpárnát az ágyról és bekucorodtam oda. Éppen csuktam volna le a villanyt, amikor kopogtak, de már a kilincset le is nyomta az illető. A húgom lassan dugta be fejét az ajtómon.

- Troye?

- Igen?- kérdeztem vissza halkan.

- Bejöhetek?- nézett rám nagy szemeivel.

- Gyere csak!- mosolyodtam el. Sage felugrott az ágyamba és ráült a hasamra.

- Te a fiúkat szereted?

- Igen- sóhajtottam.

- És az milyen?

- Mi milyen?- néztem értetlenül a húgomra.

- Milyen érzés szeretni egy fiút?- kérdezte kíváncsisággal az arcán.

- Pont olyan, mintha te szeretnél egy fiút.

- Te éreztél már ilyet?

- Igen. De miért is kérdezed?

- Mert érdekel. Köszönöm! Szeretlek!- azzal adott egy puszit az arcomra és kirohant a szobából becsukva maga mögött az ajtót. Mosolyogva helyezkedtem be újra az ágyamba.