Magán repülőn ülve néztem ki a bolyhos felhők sokaságára, az óceánkék boltozatra, a gyönyörű nap sütésre. Fülembe dübörgő zene hallkította a vágyamat, hogy ne visítsak örömömbe a luxus gép miatt. A bézs színű ülőkék puhasága álmot szenderített fáradt pilláimra.

°°°

Porfelhők szálíngózása vette körbe a leszálló járművet. Egy autó várt minket, ahova cuccainkat kényelmesen betudtuk pakolni. Az időjárás, hát mit is mondjak elég hűvösnek bizonyult. Talán nem volt jó ötlet rövidnadrágba és trikós pólóba jönni....

-Gyerekek gyertek! Nem sokára indulunk! -kiabált nekünk apa.

Reszketve vánszorogtam a kocsihoz.

-Azt hittem melegebb lesz! -makogtam a  7 személyes kocsiba beülve.

-Kár lenne felvenned egy pulóvert! Túlságosan tetszik a felsőd! -ingatta meg fejét, majd a járművet megkerülve beült abba.

-Szereted? -csillantak meg szemeim.

-Még jóhogy! Sia a kedvenc énekesünk! Ez a póló, ami rajtad van, olyan menő, hogy fekete alapon rajta van Sia fekete-fehér haja és egy idézet az egyik zenéjéből. ,, Repülni fogok, mint egy madár át az éjjszakán! " ez a Chandelier című műve. -bólogatott.

-Nagyon szeretjük! -bólintott hevesen anyukánk is.

Boldogság fogott el. Sia a kedvenc énekesnőm, minden zenéje szívemhez nőtt. És, és ők is szeretik. A szívem egyik oldalán lévő jég, megint olvadozni kezdett.

-Melyik hotelbe szállunk meg? -kérdeztem már a szálguldó utat vizslalva.

-Az El Colibriben! 5 csillagos luxus hotel. A többiek is ott vannak már. Jelezték! -emelte fel telefonját Elsa.

-Esetleg valami még luxusabb? - dobtam fel az adu ászt.

-Van jaccuzi és egy helyes srác! -kacsintott a visszapillantó tükörbe Chris.

-Ehhh... Egyik se izgat annyira... -legyintettem le.

Hogy őszinte legyek tényleg nem izgatott annyira a dzsakudzi és a jó pali szituáció. Csak oda akartam érni és fényképeket csinálni Susanék-nek. Aztán ha van rá mód felhívni őket, mondjuk nem tudom mennyi az időeltolódás, de az biztos, hogy Ausztráliába, már esteledik, pedig nemrég indultunk onnan...

Hegyszorosok sokasága magasodott a felhőkön túlra. Ködfátyol terítette be az alatta elhelyezkedő tájat. Gyönyörű látványnak bizonyult. Néhány hegynél, ami kiütötte a szemkápráztató faktort, arról csináltam pár képet telefonommal. Szeretem a Huawei-met, főleg az új P20 lite-mat. Nagyon szép fényképeket csinál, s gyönyörű kék a hátlapja. Mindig nézem, ahogy visszaverődik rajta a nap sugarai.

A domborzatot átvette a modernebnél -modernebb családi házak, majd az emeletes épületek. Autók álltak hegyén-hátán.
Apa bekanyarodott egy utcába, amit a GPS-ből beszélő nő mondott, csakhogy az út felénél megszólalt, hogy újra tervezés.

-Ez most komoly? -fejeltem meg az előttem heverő ülést.

Elegem volt az utazásból, úgyhogy ajánlom annak az 5 csillagos hotelnek, hogy kényelmes ágyal rendelkezzenek és finom kajákkal, mert a hasam már élelemér szólítgat.

Kanyarodtunk jobbra, balra mentünk egy kicsit, majd megint újra tervezett. Közben azon nevettünk, hogy miközben ordibáltunk vele pl.: ,, Miért vezetsz másfele te nyomorék? Miaz, hogy nem tudod az utat? Jó lenne, ha nem feleslegesen pofáznál, hanem a rendes útvonalat motyognád! " - s ezeknél a beszólásoknál vissza szólna, hogy ,, Nélkülem nem mennétek semmire!" vagy valami ehez hasonló válaszokat adna.

-Na jólvan, már elvan nyomódva a fenekem, add ide a telefonom és felhívom Markot, hogy merre kell menni! -hajtott félre apa, majd anya kezéből kitépve telefonját nyomkodni kezdte azt, s kihangosítva hallgattuk a telefon csörgését.

Egyszer csak egy kevésbé férfias hang megszólalt.

-Szia Chris ide érhetnétek már, mindenki rátok vár! Meg persze a régi-új lányotokra, hogy bemutasd! -jelentette ki a Mark fazon.

Összehúzott szemöldökkel meredtem az elsötétült képernyőre. Tudnak a létezésemről? Azt hittem, hogy senkinek nem mondták el, hogy egyáltalán élek.

-Tudnak a létezésemről? -kérdeztem meg gondolkodás nélkül, hogy a másik vonalon ugyan úgy hallják.

-Igen... -mondta Elsa, majd rám nézett nagy kék szemeivel.

-És én miért nem tudok róluk? - túrtam bele hajamba idegesen.

-Szia Mark Ruffalo vagyok, talán úgy jobban ismersz, hogy Hihetetlen Hulk! -mutatkozott be a túlsó vonalon az ismeretlen.

-Ahha, nem igazán nézek Marvel filmeket, de örvendek! Pamela Hemsworth vagyok! -mutatkoztam be én is illedelmesen. -Megtudná mondani, hogy merre kéne mennünk, mert egy kicsit eltévedtünk... -húztam el a számat.

-Merre jártok? - kérdezte.

Ennyire tudja a hely elhelyezkedését?

-Valami kaszinó van itt! -nézett ki az ablakon apa.

-Akkor jó helyen vagytok, a hotelnek van kaszinó részlege! -mondta lazán Hihetetlen Hulk. -Tudjátok néha megkéne nézni az épületek nevét! -javasolta szórakozottan. Nagyon nem mulattam rajta.

Kinéztem az ablakon, s megláttam az épület tetején - még nappal is világítva- az El Colibri feliratot alatta az 5 csillaggal. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen hotelbe fogok egyszer megszállni. Bárcsak Adamék is itt lehetnének, s velem örülhetnének. De nincsenek itt és kitudja mikor látom őket újra. Tudom mégcsak 2 napja jöttem el, de olyan mintha már 1 éve távol lennék tőlük. Nem tudom elfelejteni őket, hisz velük nőttem fel, ők voltak a példaképeim. Nagyot sóhajtva hunytam le a szemeimet, kifacsarodó könnyeimet lezárva.

-Igaza van Hulk bácsinak, tényleg csak fel kellett volna néznünk, eléggé rikító! -mutattam az épület felé.

-Jé tényleg! -hűlt el Chris is.

Érdekes, hogy a 3 gyerkőc, hogy nem kelt fel erre az egészre. Mélyen pihentek még.
A GPS-es nő hirtelen megszólalt.

-Megérkezett az úti céljához! -jelentette ki szárazon.

-NA NE MOND! -üvöltöttünk rá egyszerre. Még Hulk is.

Kiszálltunk a kocsiból, majd a 3 kölyköt is felébresztettük. A bőröndömet húzva magam után, folyamatosan csináltam a fényképeket, amiket elküldtem Susanéknek. Beérve az épületbe rákellett döbbenem, hogy marha csicsás az egész, a személyekkel együtt. Feszengve álltam ott a rövidnadrágomba és a felsőmbe, de mély levegőt véve győztem le a gúnyos nézéseket, amit az öltözetemre jegyeztek meg.
Recepción állva vártam, hogy megkapjuk a kulcsunkat.

-Jó napot miben segíthetek? -gépelt folyamatosan a recepciós, majd egy pillanatra megállt, amíg megnézett minket. Szemei kitágultak. -Maga... Maga játsza Thort? -makogta.

-Igen! -bólintott apa kedves mosollyal az arcán.

-Ő a kedvenc szereplőm az egész Marvel filmekből, ön pedig nagyon illik ehez a szerephez. -rebegtette meg pilláit.

-Mégérkeztünk? -kérdezte Sasha közben szemét dörzsölve. Azt se tudja melyik világban van, tök aranyos.

Legugoltam hozzá, majd ezt válaszoltam: -Ühüm megjöttünk, csak szerintem egy ideig nem kapjuk ki a szobánk kulcsát, mivel a recepciósra rájött a fangörcs! -dörzsöltem meg két kezét.

-Ajjj, nagyon álmos vagyok! -ásított egyet.

-Ne aggódj nem sokára aludhatsz! -simítottam meg szőke haját. Nem voltam biztos abba a ,, nem sokába".

-Annyira nagyon imádom! Főleg a Thor Ragnarökköt, olyan poénos részek voltak benne! -nevetett erőltetten.

Türelmem már a végen volt.

-Elnézést, de megkaphatnánk a kulcsot, mivel mennénk kipakolni és erednénk a dolgunkra! -léptem apum mellé, s bal kezemet a pultra  helyeztem.

Elhiszem, hogy nagyon örül a találkozásnak, mert biztos, hogyha én is találkoznék egy kedvenc énekesemmel -pl. : Sia-, vagy színészemmel, akkor tuti nem tudna magáról levakarni, de sokat utaztunk, fáradtak vagyunk, kiszeretnénk pakolni és még egy bemutatkozáson is túl kell lennem, úgyhogy most ezt hanyagolja el.

-Ohh, igen természetesen bocsánat! -kezdett el gépelni gyorsan. - Tessék! -adta át a kis kulcsot, amin a 135-ös szám villogott. -A szobájuk a 3. emeleten található meg! -mosolygott ránk kedvesen.

-Köszönjük! -biccentett Elsa, majd tovább állt a lifthez.

Beszálltunk a megérkező fülkébe, majd benyomva a 3-as jelzésű gombot vártuk, hogy elinduljunk fölfele.

-Nagyon irritált a recepciós lány! -ingatta meg fejét anya. - Ilyen hogyha valaki görcsöl?

-Úgyérted fangörcsöl? -nevettem ki.

-Ja igen, igen... -nevetett fel ő is.

A lift jelezte, hogy megérkeztünk, így kiszálltunk belőle, majd a folyosón elindultunk. Folyamatosan csináltam a képeket és videókat. Oldalra fordulva csináltam a videómat a hotel folyosóról, mikor beleütköztem egy mellkasba. Felnéztem, s szembe találtam magam két barna szempárral.

Sziasztok!
Huhh, meghoztam a részt! Kicsit későn hoztam, de kellett két oldalas elbeszélő történetet írnom magyarra! 😪
Remélem tetszett, ha igen dobj egy csillagot és kommentelj!❤️