Mielőtt elkezded olvasni, csak egy random tény! Enyhén +16-os jelenet!

-Képzeld! -szólaltam meg egy idő után, miközben fejemet vállán pihentetve néztem a fényben úszó várost.

-Képzelem! -válaszolta, majd kezemet megragadva egy padhoz vezetett, amire leült, s ölébe húzva engem nyomott csókot ajkaimra.

Felkuncogtam és elváltam édes szájától.

-Harrison pajtás szerelmes! -mosolyodtam el vidáman.

-Harrison? Szerelmes? -döbbent le Tom.

-Miért ő nem lehet? -vontam föl szemöldököm.

-Nem azt mondom! -kezdett bele a magyarázkodásba. -Hanem azt, hogy nem szokása szerelembe esni! -vonta meg vállát lazán.

-Hát ez a mai naptól megváltozott drága! -nyomtam puszit szájára.

-És ki az a szerencsétlen? -túrt hajába. Összevontam szemöldököm.

-Most miért vagy gonosz? -pattantam föl öléből ingerülten. -Úgymondod, mintha Haz nem érdemelhetné meg a szerelmet! -hangom dühtől érződött.

-Mel nem így értettem! -fogta meg csuklóm, majd újra ölébe húzott. Menekülni készültem, de Holland szorosan lefogta csípőmet, így durcisan keresztbe fontam karom és ölembe ejtettem. -Tudod van ez a barátoknál, hogy cukkolják egymást! Ne mond, hogy nálad még nem volt, mikor mondjuk tetszett egy fiú és akkor mondta a barátnőd, hogy ,,szegény szerencsétlen srác! "... -mondta édes mosollyal arcán, miközben arcomat birizgálta. Igaza volt.

Talán annyira beörültem, hogy végre van Haznek is valakije -vagyis majd lesz, hihi-, hogy ezért fújtam fel ennyire. Lehajtott fejjel megvontam vállamat. Gondolom megrázta fejét, mivel éreztem, hogy hullámos haja végigsiklik felkaromon. Nagyot sóhajtottam és felnéztem barna szemeibe. Elmosolyodott.

-Akkor ki az a szerencsés lány, aki elnyerte Haz szívét? -húzott közelebb magához és félmosolyra húzta ajkát.

-A legjobb barátnőm Melinda! -csillantak meg szemeim.

-Ausztrál? -vonta föl szemöldökét.

Megráztam fejem.

-Magyar! -néztem a város irányába. Felhorkantott, majd keserűen elnevette magát.

-És, hogy fogják egymást megérteni? Majd megtanulnak kézjelekkel kommunikálni? Vagy majd beírják google fordítóba a mondatot és meghallgattatják egymással? -gúnyolódott.

-Elemében vagy! -kaptam rá tekintetem. -Mivan veled? Baj van? -kérdeztem ingerülten.

Ez a stílus nem Hollandra vall. Főleg, hogyha a legjobb barátjáról van szó! Ezért is csodálkoztam el ezen annyira... Mintha ellenezné a kapcsolatát... Mintha nem akarna a legjobb barátjának boldogságot! Esküszöm nem értettem. Aztán megis tudtam a választ.

-Kicsit összekaptam Hazzel! -túrt szomorúan selymes hajába, ami ettől a mozdulattol össze-vissza állt.

-Mitörtént? -fogtam kezem közé arcát.

-Hát elkezdte fújni, hogy nagyon nem jó, amit csinálunk! -sütötte le szemét.

-Vagyis? -kezdtem belülről harapdálni ajkamat.

-Vagyis, hogy ellenzi ezt az egészet, mert szerinte ha ennek az egésznek vége lesz, akkor te mész vissza Ausztráliába, én pedig Londonba! -sóhajtott.

Óriási gombóc keletkezett torkombam, s azthittem mindjárt elbőgöm magam. Merthát bekell látni igaza van... Mint ahogy apának is! Ő is ezt mondta a múltkor. Szívem hevesebben dobogott, testem megfeszült, arcom szomorú grimaszba válltozott. Mindjárt meghasad a szívem. Égnek emeltem tekintetem, hogy nehogy elbőgjem magam, de nem sokáig tartott, mert, amint Tom megfogta államat, s maga felé fordította, arra kényszerítve, hogy íriszeibe nézzek elsírtam magam. Szorosan magamhoz öleltem, fejemet vállára hajtottam és bőgtem. Vállam ezerrel rázkódott, szívem egyre jobban megsajdult. Miért? Miért én vagyok az, aki beleszeret egy olyan fiúba, aki egy teljesen más kontinensen él? Egyáltalán miért kell Ausztráliában laknunk? Nem. Nem! NEM! Mikor minden a legnagyobb rendben van. Mikor nincs egy zavaró tényező se. Mikor már tényleg érzem, hogy szeret, miért jön egy újabb vihar és ledönt mindent, amit eddig gondosan felépítettünk? Kegyetlen! Nem szeretnék elválni Tomtól, mert szeretem! Nagyon! Mit fogok kezdeni nélküle? Tom nem tudott mit mondani, csak szorosan magához ölelt, s olykor-olykor puszit nyomott fejembúbjára.

-Most, hogy lesz Tomela? -szipogtam.

-Micsoda? -hallottam döbbenetet hangjában.

-Tomela! -néztem fel szemébe. -Ne mond, hogy nem hallottál róla! -töröltem le egy könnycseppet elhűlve.

-Az mi? -kerekedett el szeme.

-A Tom és a Pamela keresztezése! Elsőnek én se értettem, de aztán Elizabeth elmagyarázta! -vontam meg vállam.

-Kine gondolta volna, hogy nem ő fog ilyet kitalálni! -húzta féloldalas vigyorra száját.

Tekintetem egyből ajkára siklott. Teljesen kiment a fejemből az előbb történtek. Úgyéreztem, hogy a csókjára éhezem. Mintha a számnak hiánya lett volna... Hogy is hívják ezt? Vágy? Egyből ajkaira csaptam. Éreztem, hogy meglepődik, de aztán belemosolygott csókunkba. Nyelve bejutást kért számba, amit én meg is adtam neki. Bal lábamat átlendítettem, ezzel pedig teljesen Tomi felé fordultam. Szinte felemelkedtem ölében, ami miatt enyhén hátradöntötte fejét. Csókja vad volt, ami teljesen beindított. Kezemet dús barna hajába vezettem, s meghúztam. Egy ,,mmmm" hangot hallatott. Derekamat szorosan markolászta. Ha úgyse lehetünk együtt az elkövetkezendő időkben, akkor ki kell élvezni azt a csöpnyit, amit kaptunk. Faltam ajkait, ő is az enyémet. Néha ráharaptam ajkára, s gyengéden meghúztam. Vad volt. Néha Holland, már a pólóm szélét fogva, akarta leszedni rólam az anyagot, csak meggondolta magát.

-Ne csináld! -vált el tőlem legnagyobb bánatomra. Nagyokat sóhajtozott. -Teljesen beindítassz! -csillant meg szeme.

-Sajnálom! -biggyesztettem le ajkam.

Nyakához hajoltam, majd puszikkal kezdtem el behinteni. Tökéletes arcélét is behintettem. Nagyokat sóhajtott, amin elvigyorodtam. Egész állaig pusziltam, közben kezemet bevezettem pólója alá, és kockáit tapogattam. Hátradöntötte fejét, ezzel nagyobb területet adva. A keze, ami eddig derekamat cirógatta levezette fenekemre, s ott pihentette tovább. Olykor mikor érzékeny részen pusziltam belemarkolt.

-Fejezd be Mel, mert nem lesz jó vége! -rázta meg fejét élvezettel teli hangon.

Igazából nem állt szándékomban befejezni, mivel vágytam rá. Vágytam az érintésére. Vágytam csókjára, de rákellett döbbennem, hogy 1. biztos nem jó egy hegyen csinálni, 2. pedig, hogy még nagyon korai és még a "kapcsolatunk" is friss. Úgyhogy biccetve egyet elhúzódtam tőle, majd inkább leültem a padra.

-Most megharagudtál? -simogatta ölében tartott lábamat.

-Ja nem! -eszméltem fel. -Csak elgondolkoztam! -kezdtem el birizgálni pólója szélét.

-Micsodán? -nézett rám fürkésző tekintettel, kipirult arccal, duzzadt ajkakkal.

-Semmin. -vágtam rá hevesen. Talán túl hevesen. Sejtelmesen elmosolyodott.

-Na mond el! -húzodott közelebb.

Éreztem, hogy arcom teljesen elpirul, s hogy a szívem hevesebben kezd el verni. Most mondjam el neki, hogy arra gondoltam, hogy nem lenne jó egy hegyen szeretkezni? Elég ciki lenne! Hárítanom kell.

-Kell egy Melison! -füllentettem. Jobb nem jutott az eszembe.

-Melison? Az is ilyen ship bigyula? -forgatta meg barna íriszét.

-Aha! -bólintottam. Mire megszólalhattam volna közbevágott.

-A Melinda és a Harrison keresztezése? -kérdezte. Bólintva erősítettem meg. -Csak azt ne mond, hogy össze akarod őket hozni! -dünnyögte. Csillogó tekintettel néztem fel rá. Mintha elvitte volna a cica a nyelvem.

Arcomat fürkészte összevont szemekkel. Én pedig néma csöndbe burkolózva próbáltam rávenni, hogy szálljon be a  "hozzuk össze Melcsit és Hazt" hadműveletbe.

-Argh! Legyen! -dörzsölte meg arcát. Boldogan ugrottam nyakába.

-Köszi! Köszi! Köszi! -mondtam folyamatosan, miközben arcomat vállába fúrtam. Beszívtam finom, férfias illatát, majd elhúzódva tőle megcsókoltam.

-Jézusom! Ilyen boldog csókot se tapasztaltam! -nevette el magát kínosan.

-Bocsi! -húztam el számat.

-Nem baj, tetszett! -csillogott tekintete, majd újra rákapott ajkainkra.

Édes csókunknak Tom telefonja vetett véget, ami folyamatosan rezgett. Morogva előhúzta telefonját, majd mikor megláttam a kijelzőt elsápadtam. Apa neve villogott folyamatosan, majd egy idő után eltűnt, s a világos kijelzőt átvette a sötétség.

-Mennyi az idő? -kerekedett el szemem.

Tom megnyomta a bekapcsoló gombot. Amúgy nem érdekelt az idő, jobban lekötött Holland zárolt képernyője. A közös képünk volt, ami azelőtt készült a városban mielőtt elkezdtük egymást makkal dobálni. Meghatódtam.

-Tényleg ez a képed? -kérdeztem a meghatotság alatt állva.

-Igen! Baj? -húzta el száját aggódva.

-Dehogyis! Imádom! -ráztam meg gyorsan fejemet, mielőtt még eszébe jutna lecserélni. -De amúgy mennyi is az idő? -eszméltem fel.

-Fél egy! -jelentette ki.

Azthiszem itt lesz az ideje, annak hogy elmondjak egy imát. Viszlát élet! Viszlát család! Viszlát barátok! Viszlát Camamber! Viszlát szerelem! Ugyanis oltári nagy balhé lett....

Sziasztok raptorkáim!🦖

Yeeey, újabb rész! Remélem tetszik várom a véleményeteket! #Tomela or #Melison?🤔🌷