Ott ült kint a teraszon apa gondolataiba merülve. Kiléptem mellé, s megéreztem a szellő lágy fuvallatát, ami ebbe a fullasztó melegben kellemesen hatott. Leültem apu mellé a kanapére, s néztem az óceánt, ahogy szél felkavarja vízfelszinét és kis hullámokat csinál.

-Kösz, hogy leállítottál! -mondta egyenesen nézve.

Rápillantottam.

-Fáj, amit tettek, de nem akartam, hogy megüsd Tomot... Remélem elég fájdalom neki az, hogy összetörte a szívemet és hogy elvesztett egy olyan személyt, aki teljes szívéből szerette... -sóhajtottam egy nagyot szomorúan.

-Sajnálom kicsim! -fogta meg kezemet és szorított rajta egyet. -Együtt átvészeljük! - nézett mélyen szemeimbe.

-De olyan nehéz... -csordult le egy könnycsepp. -Mielőtt találkoztam vele nem tudtam milyen érzés egy olyan emberhez kötődni, aki kiegészít! Abban az 1 hétben rájöttem, hogy ő a másik felem... -emeltem égnek tekintetem.

-Tudom, de segítek neked átvészelni! -simogatta meg hátamat.

-Nem leszel mindig mellettem! És nem várom el, hogy folyton itt legyél! -ráztam meg fejemet.

-Igazad van, de Pamela nem tudom mennyire nyugtat meg, de amúgy is, hogy gondoltátok, hogy együtt lesztek? -kérdezte. Értetlenül néztem rá. Mikor látta, hogy nem adok választ folytatta. -Abba belegondoltál, hogy 1 és fél hét múlva megyünk haza? Ausztráliába? És ha együtt lennétek, hogy bírnátok a távolságot? Ez nem 100 valamennyi vagy 300, ez nagyon sok! Egy másik kontinensen élsz Pamela! De egyébként te tudod! -vonta meg vállát.

Éreztem, hogy az agyam lassan elkezdi feldolgozni az előbb hallotakat. És igaza van... Hogy bírnánk ki? Sehogysem.

-Igazad van! -biccentettem.

-Nem akartalak ezzel mégjobban lelombozni, csak segíteni akartam, hogy hátha ezzel másképp dolgozod fel, ezt az egészet! -makogta.

-Nem, felnyitottad a szemem apu! Köszönöm! Nem ígérem, hogy a mai nap már összeszedem magam, de ígérem, hogy jobban leszek! -döntöttem fejem vállára.

-Ajánlom is, mert ketté töröm Hollandot! -csapott idegesen combjára.

-Én meg megtépem Sophiát! -néztem fel rá.

-Megbeszéltük! -nevette el magát.

Ez áttapadt rám is, így én is elkuncogtam magam.

-Najólvan! Megyek segítek kicsit anyádnak, te addig menj át Liamhez beszélgess vele, hogy tereld a gondolataidat! -tanácsolta.

-Rendben! -bólintottam.

Hát nem így lett... Nem akartam senkivel se lenni, most kivételesen egyedül gondolataimmal, Tom Holland emlékfoszlányáról. Ahogy lent voltunk a medencénél és ölébe vett, viccet súgott fülemben én pedig nevettem rajta, ahogy csak ott voltunk kezét derekamon pihentette és elvesztünk egymás tekintetében. Együt mentünk el kávézni, meglátogattam, amikor felvételen volt. Örültem a boldogságának. Örültem mellette lenni. Mellette sose szomorkodtam. És rájöttem, hogy Csak őt akarom. Csak az ő kezét akarom fogni. Csak az ő barna szempárjaiba nézni. Csak az ő ajkait érezni végre számon. Én már nem akarok rajta kívül mást szeretni....

°°°

Teltek a napok, teltek nélküle a napjaim. Igazán hálás vagyok apának, anyának, testvéreimnek és barátaimnak, hogy ott voltak mellettem, hogy nem törtem mégjobban össze főleg mikor megtudtam, hogy Sophia és Tom együtt vannak. Mikor egymás kezét fogva sétálnak be az ebédlőbe, Sophia egy szerelmes csókot nyom Holland szájára... Akkor igazán darabokra tudnék hullani, de Robiék nem hagyták. Nevetettek, folyton rajtam lógtak még akkor is mikor egyedül akartam lenni. Sose fogom tudni, hogyan hálálhatnám meg ezt nekik. Aztán rájöttem, felesleges magamban összeomlani, hisz majd lesz egy srác, aki megbecsüli a szeretetemet. De azt akartam, hogy Tom legyen az... Sírni, mert utálod, hogy nem téged szeret.

Mindennap, minden este, ezek a gondolatok jártak fejemben. És idegesített, hogy ennyire összetörtem. Nem akarok gyenge lenni! Én nem olyan vagyok, aki hónapok után is sír egy fiú miatt, akihez már semmi köze. Így eldöntöttem, hogy változtatni fogok. Elsőnek is elmentem szép ruhákat venni, ami egy teljesen más személyiséggel ruházott fel. Aztán elmentem levágatni a hajamat. Hátam közepéig érő hajam, mostmár csak a vállamat súrolta. Úgyéreztem, hogy teljesen felfrissültem, hogy mostmár tényleg nem érdekel. Mostanáig....

Kint ültem a teraszon hallgattam a sirályok rikácsolását. Aztán valami fülön ütött. Mégpedig a másik szobából kiáramló hanghullámok.

-Tom, annyira boldog vagyok, hogy együtt vagyunk! Annyira nagyon szeretlek! -ismertem fel Pratt hangját. Ribanc!

-Én is! -és egy csók.

Elbújtam a sarokban, így jobban hallottam a beszélgetést.

-Nem is értem, mit gondolt Pamela... Elég csúnyácska szegény és divatja sincsen... Hogy lehet Siás pólóba járni? -mondta undorító hangnemben Pratt. Összehúztam szemöldököm.

-Aha, elég cink! -válaszolta Holland.

Kérlek, valaki még szúrjon belém egy kést, olyan jó érzés esküszöm!

-Szeretlek Tom és annyira jó érzés kicseszni Pamelával, főleg mikor látom, hogy minket néz és én azért is fájdalmat okozom neki! -éreztem, hogy fejem olyan vörös lesz a dühtől, hogy mindjárt felrobbanok.

-Miért csinálod ezt? -kérdezett rá TH.

-Mert unom, hogy ő a jókislány! Hogy őt mindenki szereti! Hogy tökéletes! Olyan sok nyelven tud, s ez olyan ahwww! Egy ászent, aki kihasználja, hogy mindenki megbecsüli! Akit mindenki szeret, mert ő utálhatatlan! Egy kibaszott kurva! És legfőképpen az, hogy szeret téged! -kiabálta el magát.

A fejem zsongott, a méreg evett. Eddig türtem, most megtudja milyen érzés kicseszni a másikkal! Bevágtattam a szobába, feltéptem az ajtót, majd amilyen hangosan tudtam becsaptam. Átmentem a fiúk szobájához, s úgy éreztem, hogy majdnem kitörtem az ajtót. Ott állt Sophia ledermedve. Fújtattam, mint egy bika. Nem tudtam visszafogni magam, így bevertem egyet a lánynak. Fájdalmasan hullott a földre.

-ÉN SZERETTEM ŐT! -ordítottam patakokban folyó könnyeimmel. -MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL! -töröltem meg orromat. - AZTHITTEM BARÁTOK VAGYUNK! AZTHITTEM SZÁMÍTHATOK RÁD! TUDTAD, HOGY SZERETEM, LÁTTAD IS, DE TE AKKOR IS ELVETTED TŐLEM! -kiabáltam torkom szakattából. -Csodálkozol, hogy nem szeretnek? -itt már lejebb vettem a hangom, s belenéztem a lány barna szemeibe, amik könnytől áztak. Orrából folyt a vér. Nem éreztem bűntudatot. -Ilyen személyiséggel inkább ne! Csodálkozom, hogy Chris, hogy tud téged elviselni! Egy utolsó, undorító szarházi vagy! -köptem a szavakat végig szemeibe nézve. -És végül én lettem az, aki letörölte a képedet! -ezzel a kijelentéssel hagytam ott a megsemmisült fiút, és a vérző lányt.

Remélem tudják, hogy kivel húztak újat. Kemény fából faragtak és most ez a cselekedetem még erősebbé tett. Kimentem a friss levegőre, hogy megnyugtassa idegességtől zihált testemet.

-Mel ez mire volt jó! -hallottam meg magammellől Tom hangját.

Felvontam a szemöldököm, majd oda mentem elé.

-Tudod milyen érzés, ha szíven szúrnak? Főleg attól, akit igazán szeretsz hmm? Ja hogy nem tudod...! Hogy miért tettem ezt Sophiával? Hát most akkor elmondom neked drága barátom! Nem tudom mit képzel, magáról, hogy téged kihasználva próbál engem féltékennyé tenni! Türelmes ember vagyok, tűrtem azt mikor előttem megcsókolt, mikor megölelt és te a nyakába pusziltál! -tekintete meglepődést tükrözött. -Látod ezt? -húztam hátra hajam, hogy rálátást tegyen az ő okozta lila foltra. -Ezt te csináltad! Abban a pillanatba azthittem csak a tiéd vagyok! Hogy veled maradhatok! Tomboltam a vágytól idebent! -mutattam mellkasomra. -De te kicsesztél az érzéseimmel! Hülyísd azt, akit akarsz! -már megint egy könnycsepp.

-Mel én nem hülyítelek! -rázta meg a fejét.

-Nem? Akkor micsinálsz hümm? Reménykedtem, hogy egyszer együtt lehetünk! De tudod.. Már félek reménykedni, félek, hogy a végén megint pofára esek! -mondtam elhalt hangon, s lehajtottam fejemet. Holland nem mondott semmit, csak ott állt velem szemben és hallgatott. -Menj vár a barátnőd! -fordultam el tőle gúnnyal megtelve. -Remélem elvérzett! -ezzel pedig otthagytam.

Otthagytam a reményt, a szerelmet, a barátságot és Tom Hollandot.

Sziasztok Raptorok!🦖

Huhh, hát ez egy szomorúbb részre sikeredett! Nem tudom mennyire átvehető benne a szomorúság, de nem igazán kerültem ilyen helyzetbe és még barátom sem volt, aki miatt bánkódhatnék!😅 Remélem, azért tetszett és várom a véleményeket!❤️

U. I.: #1 Tom Holland kategóriában a könyvem és benne van a top tízben a véletlenek között! Elsem tudom hinni!😍