Pólóm alját birizgálva próbáltam feltörekvő fanetikusságomat elnyomni, amit Zoë Saldana iránt éreztem. Imádom azt a színésznőt, s végre Hollywoodban megkapta a névreszóló csillagot is. Megérdemelte hisz a Colombiana című film szuper alakítása miatt és az Avatar miatt is, de nem lehet panaszkodni A Galaxys örzőiben nyújtott Gamora szerepéért sem! Nagyon jó filmjei vannak, nagyon jó alakítással!

Csöndben sétáltam, belülről a számat harapdálva. Szokásom, hogyha izgatott vagyok, akkor elkezdem a számat belülről harapdálni, vagypedig a felső középső metszőfogamat csikorgatni.

-Zoë-t ismered, persze a híres Robert Downey Jrról nem is hallottál! -féltékenykedett Robi.

-Nem mondtam, hogy nem ismerlek! -válaszoltam neki, nyugodsággal a hangomban.

-Dehát értem nem örjöngtél! -állt meg, hogy engem bevárjon.

-Tudod ez amolyan ízlések és pofonok... Valaki szeret, valaki elvisel, valaki meg nem szeret! -próbáltam magyarázni kisebb-nagyobb sikerrel.

-Hmm.... -gondolkozott el. -Tehát engem nem szeretsz! -fonta keresztbe kezeit mellkasa előtt sértetten.

-Mi!? Én ezt egy szóval se mondtam!

-De igen mondtad! -fordította el tőlem fejét.

-Nem, nem mondtad! -próbáltam tudatára adni, hogy ez nem így van.

-De... Kifejezetten megnyomtad a végén a nem szeret kifejezést! Tehát arra értetted, hogy te nem szeretsz! -mondta hisztérikusan.

-MIVAN? -kerekedett ki a szemem. -Szerinted, ha nem szeretnélek nem beszélnék veled kedvesen? Csak titeket másképpen szeretlek... -vontam meg a vállamat, hallottam, ahogy a csapat egy társasága jót szórakozik rajtunk.

-Hogy másképp? -pillantott felém.

-Barátilag!? -kijelentésnek szántam, de kérdéses hangzású lett.

Robi arcvonásai megenyhültek, majd széles mosollyal az arcán átkarolta vállamat, s szorosan magához húzva megölelt oldalról.

-Nekem is nagy spancim vagy! -puszilta meg fejem búbját. -De akkor tényleg ismersz?

-Persze! Szerinted nem láttam a Sherlock Holmest? Vagy a Terhes társaságot? Esetleg a Durr, durr és csókot? Attól, hogy Marvel filmeket nem igen nézek vagy néztem, attól a híresebb filmeket megnézem! Toppon vagyok én is! -érveltem. -Például Scarlettől a kedvenc filmem a Csajok hajnalig, Elizabethtől a Wind river, úgyszintén Jeremytől is! Marktól a kedvencem a Ha igaz volna! Paultól a Vágyaim netovábbja! -fejeztem be érvelésemet, amit egy szuszra elmondtam.

-Láttad a Sherlock Holmest? -csillogot meg a színész szeme.

-Persze és nagyon is szeretem! -bólintottam hevesen.

-Jólvan csaje hiszek neked! -villantott olyan mosolyt, hogy aki igazán rajong érte biztos abban a szemminutumban elájul.

Lassan visszaértünk a Hotelhez és csoda folytán nem ismertek fel minket, hisz úgy néztünk ki, mint valami túrázók, akik retkesen, csapzottan jönnek elő a semmiből. Szerintem simán mondhatnánk magunkra, hogy csöves csorda. Elnézést kérek a hajléktalanoktól, néhánynak nyomós oka van arra, hogy nincs fedő a feje felett. Bementünk a Hotel recepciójára nagyot sóhajtva vettük tudomásul, hogy mindjárt a szobáinknál vagyunk. Hevesen nyomogattuk a felfele gombot a liftnél, hogy minél hamarabb felérjünk.

-Pratt? -hallottunk meg egy női hangot.

Zoë! Lábaim földbe gyökereztek, ahogy hátrafordulva megpillantottam a sötétebb bőrű színésznőt.

-Zoë? -fordult hátra nagy táskájával hátán néhányunkat megcsapkodva vele. - Sziaaaa! -mondta óriási vigyorral arcán.

-Hogy néztek ki? -nevetett fel lágyan már ha úgy lehet!?

Bekellett harapnom alsó pittyemet, hogy ne kezdjek el sikítani.

-Sátoroztunk az erdőbe, kicsit iszogattunk, táncoltunk és retkesek lettünk! -vakarta meg tarkóját.

-Azt látom! -kuncogott. -Mennyi ismeretlen arc! -nézett végig a társaságon.

-Majd megismered őket! -fogta meg vállamat Scarlett. -Nagy arcok! -simította meg.

-Annak tűnnek! -bólintott egyetértően Saldana.

-Elmegyünk fürdeni és jövünk! -küldött neki puszit Robi, mikor megérkezett a lift.

-Rendben, jobb is lesz! -nevetett.

Íriszeim csak úgy csillogtak, ahogy a színésznő arcát figyeltem, aki csak mosolyogva nézett tekintetembe.

-Menj már érte! -ismertem fel hátammögött anya hangját, gondolom apát hesegette, hogy jöjjön értem.

Éreztem, hogy a kezeim felett, hasamnál megállva körbeölel két erős kar, majd felemel és berak a liftbe. Egyszerűen csak berakott, mint egy dobozt. De nem nagyon foglalkoztam vele, mivel még mindig nem tudtam felfogni, hogy kedvencemmel találkoztam.

-Most cipeljem el a szobáig? -kérdezte meg Chris.

-Nem kell! Úgyis beszélnem kell vele és Harrisonnal! -válaszolt neki anya.

-Miről? -kérdeztük meg egyszerre.

-Majd megtudjátok! -titokzatoskodott. Pont végszóra jelzett a lift, hogy megérkeztünk.

Kiszálltunk csak Elsa, Harri és én maradtunk le. Megálltunk a folyosó végében, s anyu körülnézve nyújtott át egy papírfecnit Osterfieldnek.

-Összeírtam reggel, hogy mire lesz szükségünk az esti bulira, ha megvan hívjatok és Sophiaval megyünk! -hadarta el gyorsan.

-Miért nem mehetek én veled? -fürkésztem kíváncsian.

-Mert Harrison nem fog sokat érni a döntésekben Sophiaval! -rázta meg fejét kuncogva.

-Jójó igazad van! -tettem fel védekezés képpen a kezeim.

-Mennem kell, siessetek! -nézte meg csuklóján heverő karóráját, majd elsietett.

-És most? -néztem fel a srácra.

-Robinál van az autónak a kulcsa, amit kibéreltünk! -indult meg.

-Itt még azt is lehet? -hűltem el.

-Ilyen helyeken mindent lehet! -biccentett.

Megálltunk a 76-os számú barna ajtó előtt, s bekopogtunk.

-Igen? -hallottuk meg bentről Downey hangját.

-Mi vagyunk! Pamela és Harri! -válaszolt a fiú.

-Jövök! -hallottuk, hogy mocorog, valami leis esett és a hangokból ítélve össze is tört. -Óóó, hogy rohadjon keresztbe anyád! -szitkozódott a férfi.

Mi csak kuncogtunk az egészen.

-Na itt vagyok! -nyitotta ki az ajtót, miközben haját igazgatta.

Visszatartott nevetéssel álltuk a férfi tekintetét, aki mindensejtően fürkészett minket.

-Szerintem hallottatok mindent! -vonta össze szemöldökét.

-Micsodát kellett volna hallanunk? -játszotta a hülyét Harri.

-Nem vagytok ti ketten jó páros! -rázta meg nem tetszően fejét.

Én csak zavartan lehajtottam fejemet, mivel tudtam, hogy fülig vörösödtem.

-Na jólvan hagyom, hogy intézzétek a bulájt estére itt a kulcs! -nyújtotta át a BMW kocsikulcsát.

-De miért bulizunk este? -kérdeztem.

-Majd megtudod Hercegnő, majd megtudod! -csapkodta meg fejembúbját.

°°°

Kocsi ablakán kibámulva vizslaltam a várost, amiben jelenleg tartózkodunk. Hát, hogy őszinte legyek nem dobtam el az agyam tőle, de azért köszönettel tartozom, hogy egyáltalán eljuthattam ide!

-Tetszik? -mosolygott kedvesen Osterfield.

-Őszintén? -néztem felé. -Nem annyira...

-Sok helyen jártam már, mint Tom asszisztense és legjobb barátja! -lesett felém közvetlen szemeimbe nézve.

Nekem miért nem mondta senki, hogy ilyen kurva szép szemei vannak? Igéző kék tekintetetek, amik vonzák az ember tekintetét!? Istenem... Gyönyörű íriszei vannak!
Elég feltünően nézhettem, így megköszörülve torkomat elfordultam az ablak felé.

-Egyébként! -szólaltam meg, hogy oldjam a köztünk lévő hirtelen beállt feszültséget. -Mi is lesz este?

-Tudod milyen nap van ma? -vonta fel szemöldökét.

-Augusztus 11? -kérdeztem vissza sután.

-Komolyan nem tudod? -hűlt el.

-De micsodát? -fakadtam ki.

-Ma van apudnak a szülinapja! Nem hiszem el, hogy nem tudtod! -nevetett lesajnálóan.

-Bocsánat, hogy nem velük éltem 15 éven keresztül és, hogy nem tudom mikor van a faterom szülinapja... - akadtam ki. -Mikor még azt se tudtam, hogy ő az apám... -mondtam elhalt hangon.

-Ne haragudj teljesen kiment a fejemből! Nem akartam bunkó lenni! -rázta meg fejét bűn-bánóan.

-Semmi baj! -vettem mély lélegzetet.

-Tényleg ne haragudj! -hajolt közelebb hozzám, s egy puszit nyomott arcomra.

Szemeim kikerekedtek és nem akartam elhinni, ami az előbb történt. Harrison Osterfield, Tom Holland legjobb barátja egy puszit nyomott az arcomra...

Sziasztok!

Újabb részt hoztam remélem tetszett!❤️
Szeretnék egy közvélemény kutatást tenni! Nem zavar titeket, hogy ilyen hosszú egy rész? Legyen rövidebb? Vagy maradhat? Köszönöm a válaszokat!🤗❤️