De vajon ő érez irántam bármit is? A barátságon kívül? Valami többet? Úgyérzem, hogy ezek kérdéseim örökre megválaszolatlanul fognak az agyamba himbálózni. Nem szerettem volna megint abba a hibába esni, mint régen. Nem szerettem volna megint szerelmes lenni. Nem szerettem volna megint szívfájdalmat okozni, mint anno Flynnek. Ő tényleg szeretett engem, sose adta fel. Reménykedett, hogy egyszer biztos én is fogok olyan érzéseket táplálni iránta, mint ő irántam. De nem, ez nem így történt. Mint lányok 90%-a a rossz fiúkra bukunk. Az iskolák ászaira, és hát én is beletartozom ebbe a számba. Pedig olyan sokszor fontoltam már állt, hogy mi normális lányok -nem szeretném részletezni, hogy itt milyen normális lányokra gondolok- nyavajgunk azért, hogy találjunk magunknak egy olyan társat, akivel boldogan lehetünk együtt, hogy nem kell folyton azon aggódni mikor csal meg, hogy teljes szívéből megbecsül, s tisztel bennünket. Olyat, aki tényleg szerelmes belénk. És, amikor itt a lehetőség, akkor eltaszítjuk őket magunktól, s csak futunk a reménytelen álmokfutásunk után darabokra hullott becsülettel és szívvel. Még mindig kísért Flyn szomorú, s könnyel áztatott tekintete...

-Mel hahó! Már egy fél órája kérdezgetem, hogy milyen jégkását kérsz! -legyezgetett szemeim előtt Tom.

Pislogtam párat, mire a teljes bambulásból visszatértem. Felse tűnt, hogy már a jégkásásnál vagyunk.

-Bocsánat! -simítottam végig szemem alatt húzódó táskákon.

-Ne tőlem kérj, felőlem ácsoroghatunk itt még egy darabig, tök jó társaságom volt a szoborrá dermedésed! -poénkodott. -Inkább a várakozóktól és az eladótól! Fogalmam sincs mit panaszkodnak, nem vágom a nyelvüket! -vakarta meg tarkóját.

De kis aranyos.

-Jójó! Jónapot, szeretnék kérni egy alma, kékszőlő és sárgadinnye mixet az 5 dl-es pohárba! -hadartam le gyorsan, mert nem szerettem volna húzni az időt azzal, hogy még válogatok is. Talán akkor már a várakozók megölnének.

Tomy is elmondta, hogy mit szeretne, majd az eladó biccentett egyet, s elkezdte a poharakat megtölteni. Feszengve ácsorogtam várva hűsítő italomért. Éreztem hátamon a szúrós tekintetek sokaságát.
Kiadta a két poharat, majd gyorsan kifizetve az adott összeget, Flash sebességgel tűntünk el.
Belekortyoltam üdítőmbe s a torkomon végigfolyó hűsítés kellemes érzést árasztott, ebben a hőségben.
Kezem autómatikusan Holland kezéhez vándorolt, és ujjaimat övére kulcsolva sétáltunk tovább a városba.

-Jól elbambultál! -szólalt meg.

-Igen, egy kicsit... -húztam be nyakamat.

-Néha jó lenne tudni, hogy mire gondolsz! -állt meg, majd velem szembe fordult, s megkocogtatta homlokomat.

-Szerintem nem lenne jó döntés... -varázsoltam huncut mosolyt arcomra.

-Felcsigáztad az érdeklődésemet! -villantott fogsoros vigyort.

-Elmehetnél Colgate reklámba! -paskoltam meg mellkasát, majd újra útnak eredtem.

-Ne tereld a szót kisasszony! -sietett utánam.

-Én nem! -meleg tenyere újra enyémhez simult. Megtudnám szokni.

-De... -kezdett bele, de befejezésre már nem került sor, mivel egy csapat tinédzser lány jött hozzánk.

Kezemet rögtön elkaptam, s zavartan hátam mögé rejtettem. A lánycsapat összesen 5 főből állt, arcukon ott virított a visszatartott sikongás, mintha teljesen magamat látnám.

-Szia Tom Holland! -mondták tökéletesen egyszerre.

-Nektek is sziasztok! -makogtam orrom alatt.

-Sziasztok! -intett Tomy vissza.

És ennél a pontnál volt, hogy a lányok robbantak. Visítoztak, s egyszerre kezdtek el beszélni, ezzel nekem óriási fejfájást okozva. Elmondták, hogy mennyire imádják, hogy a falain csak az ő képei vannak, hogy Pókember a kedvenc szuperhősük, s talán olyan is említésre került, hogy este arról álmodott ahogy Tom a lány nevét nyögi az élvezettől, miközben ő vele játszik. Furán kaptam oda fejem.

-Mi? -gondolatom kicsit hangosra sikeredett. Egyszerre kapták ide a tekintetüket én pedig vörös fejjel haraptam be alsó ajkamat.

-Olyan ismerős vagy nekem! -mért végig a csapat fekete, vállig érő hajú, zöld szemű tagja, miközben a szájában lévő rágót kipukkasztotta. -Nem te vagy az a csaj, akiről az a hír járja, hogy Liam Hemsworth új barátnője? Hozzá valami szebb lányt képzeltem... -húzta föl jólívelt szemöldökét.

-Nem kell ezen aggódnod, mivel nem vagyok a barátnője! -fontam keresztbe karom mellkasom előtt.

-Aha vágesz! -hagyta rám a dolgokat. Pislogás nélkül meredtem a kiscsajra fejben enyhén megölve.

Magamban fortyoktam a dühtől. Nem akartam veszekedésbe keveredni, főleg, hogy Tomnak ígyis elég elviselnie a vinnyogásokat. A fan lányok még pár képet lőttek Hollanddal, valamelyik arcra puszit is kapott, majd vihogva tovább álltak. Tom mosolyogva megrázta fejét, majd kezem után akart kapni, amit viszont nem talált meg. Meglepődve fürkészte grimaszba vágott arcomat.

-Na már megint mi a baj? -sóhajtott.

-Semmi... -fújtattam.

-Zavar, hogy kapott a vöröske egy puszit!? -kérdezte komolyan, de szeme sarkában a ráncok nem ezt mutatták.

-Persze, mindig az a bajom! -tetettem szomorúságot.

-Tessék! -ezzel a kijelentéssel egy puszit nyomott homlokomra.

Mélységes zavarba esve, próbáltam felfogni az előbb történt incidenst. Tom Holland, szívem választotja egy csókot nyomott homlokomra!? Nem az arcomra, nekem a homlokomra adta! Teljesen az olvadás szélén álltam, s a hasamban lévő vadmacskák vad futásba kezdtek. Kaptam egy puszit tőle!

-Olyan édes vagy, mikor elönti arcodat a pír! Még a füleid is teljesen elvörösödnek! -jegyezte meg nevetve, egy hajtincsemet fülem mögé rejtve.

-Naaaa -húztam el az ujját, miközben ráöltöttem nyelvemet.

-Gyere itt jobbra kell mennünk! -fordított az adott irányba.

-De Tom! Ez itt az erdő! -néztem rá értetlenül.

-Túrázunk egyet! -vont vállat.

-Szólhattál volna és akkor úgy öltözöm! -fakadtam ki.

-Tudtad, hogy minden hercegnő az erdőbe talál magának palit? Talán neked is szerencséd lesz!

-Kössz, kedves vagy... -forgattam meg szemeimet.

-Na jólvan, ne haragudj, csak gyere utánam! -fogta meg csuklómat, s behúzott a lombosok közé.

Friss fűbe sétálva, figyeltem és hallgattam az erdő halk neszét. Madarak énekviadalát, őzek lépteit. Figyeltem a pillangók gyönyörű színét, a bogarak össze-vissza röpködését. Szemkápráztató színekbe pompázó virágokat.

-Hova megyünk Tom? -kíváncsiskodtam.

-Egy helyre, ami tuti, hogy tetszeni fog! -hajolta le, majd letépve egy kék virágot, hajamat hátratűlve fülemre tette.

Mosolyogva néztem bele mélyen szemébe. A rózsaszín felhő, lassan elködösítette az elmémet. De csak próbálkozott volna, mivel Holland telefonja vad csörgésbe kezdett.

-Tessék? -szólt bele. -Itt vagyunk az erdőbe!....Persze minden rendben!.... Oké sietünk majd! -bontotta a vonalat.

-Ki volt az? -érdeklődtem.

-Csak Roby kérdezte, hogy hol vagyunk....

-Hova kell sietnünk?

-Majd vissza, de előtte megmutatom neked azt a helyet! -indult el, én pedig próbáltam utol érni, mivel felgyorsította tempóját.

Egyre csak beljebb kerültünk, s kirajzolódott a fiú arcára az aggodalom. Nem tudtam mire vélni, de egyre csak elkezdett frusztráló lenni. Megtorpantam.

-Holland mi bajod van? -szegeztem kérdést.

-Se... Semmi... -kapkodta jobbra-balra fejét.

-Úgyis kiszedem belőled! Úgyhogy vagy magadtól vagy pedig egykis rásegítéssel mondod el, választhatsz! -vontam föl egyik szemöldököm.

-De csak akkor, ha nem akadsz ki! -alkudozott.

-Jól kezdődik... - vakartam meg orrnyergem. -Legyen, nem fogok kiborulni esküszöm!

-Meglehet, hogy eltévedtünk...! -mondta ki behúzott nyakkal.

-Hogy mivan!? -fakadtam ki.

-Azt mondtad nem borulsz ki!

-Eltévedtünk az erdőbe? -próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat.

Eltévedtünk egy erdőben nagyszerű, kitudja milyen állatok garázdálkodnak erre felé fantasztikus, az is lehet, hogy vannak itt gyilkosok is csodás, vajon megfognak találni? Franc tudja.

-Bele rángattál ebbe a hülyeségbe, és el is tévedünk!? Azt mondtad tudod az utat! -pirosodtam el a dühtől.

-Igen azt hittem, de feltudok hívni valakit!

-Szerinted itt az erdő közepén, messze a várostól lesz kibaszott térerő? -mutogattam kezemmel folyamatosan, hangomat jobban megemelve.

-Egy próbárt megér! -csörgetett meg egy számot, de semmi. -Sajnos nincsen...

-Hát ez csodás! Itt vagyok az erdőben egy piócával, kitudja milyen állatokkal körülvéve, étel és ital nélkül. -fejemet fogva ültem le egy kőre, majd tekintetemet közvetlen a földre szegeztem.

Nem lehet igaz... TOM HOLLAND MEGÖLLEK!

Halihó!

Megint hoztam egy részt! Remélem tetszett, ha igen dobj egy vote-ot és egy kommentet!😁
További szép estét!🤪🌃❤️

U. I.: Köszönöm a 2,5K olvasót, nem tudom mivel érdemeltem ki!😅🤞🏼