🥀19🥀
Elhelyezkedett mellettem, mint legutóbb anya, s mosolyogva figyelt. Még a mosolya is emlékeztetett valakire, de fogalmam sincs, hogy kire.
-Szia kicsilány! -köszönt kedvesen. Összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Ömm... Hello, tudnom kéne ki vagy? -kérdeztem rá.
-Ja, tényleg egy bemutatkozás nem ártana! -kacagott fel. -Liam! -nyújtotta kezét.
-Pamela... -gondoltam, akkor én se mondom meg a második nevemet.
Jobban feltérképeztem arcát, majd az ismeretség lyukat fúrt agyamba. Ajkaim enyhén elnyíltak, szemeim kikerekedtek.
Liam egy híres színész és én nagyon szeretem.
-Te, te játszol az Az utolsó dalban? -csillantak fel szemeim.
Mosolya szélesebb lett, s biccentett. Tehát igen! A fangirl, amit iránta éreztem feltörni készült, s nagy erőfeszítés kellett, ahoz, hogy ne kezdjek el örömömbe visítani. Azt mondják, hogy milyen hülyeség egy énekes, színész iránt rajongani, akik azt se tudják, hogy létezel, de te akkor is rajongsz értük. Rajzokat, írásokat, esetleg történeteket írsz róluk. Zaklatod őket minden közösségi oldalon, hátha egyszer észrevesznek és visszaírnak. Esténként álmaidban elképzelsz vele egy romantikus helyzetet. Róla áradozol barátaidnak, telefonod tárhelye a róla lementett képekkel van tele. Teljesen gondolatba esel miatta és mikor kirángatnak belőle morcosan rájuk nézel. Féltékeny van, ha van barátnője, mert a tudatalattidba ő a te barátod. Meglátsz róla egy szexi képet, s a hasad görcsbe rándul. A falad tele van a képeivel és egésznap csak őt tudnád nézni. Flúgosak vagyunk? Áááhhh, dehogy csak fanetikusak!
-Kicsilány itt vagy? -legyintett kezével előttem.
Pislogtam párat, majd fejemet megrázva halványan elmosolyodtam.
-Bocsánat, elbambultam! -néztem bele kék szemeibe.
-Ne aggódj észrevettem! -nevetett fel.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer találkozok vele. Mondjuk azt se gondoltam, hogy híresek a szüleim. Amint rájuk gondoltam, szívem összeszorult, s egyből elszomorodtam.
-Mi a baj? -arca elkomolyodott, hangjában érződött az aggodalom.
-Kicsit összekaptam a szüleimmel.... -pislogtam párat, hogy könnyeim ne eredjenek meg.
-Én is rossz viszonyba állok a szüleimmel! -vonta meg a vállát hanyagul, mégis arcán kirajzolódott a megbántás.
-Sajnálom! -kezemet automatikusan alkarjára helyeztem, s szorítottam rajta egyet.
-De legalább a két bátyám velem vannak! Meg a gyerekik, igaz az egyiket elveszítettük 3 évesen, de az teljesen megviselt! Ott voltam 10 évesen és mikor ránéztem a kislány testére, arcára, éreztem belül, hogy teljesen egyformák vagyunk, hogy vigyáznom kell az apró kis lényére! -hadonászott kezeivel meggyötört arcal. -2 évesen már úgyahogy elkezdett érdeklődni, játszani, így engem se tartott vissza játszottam vele! Tanítottam beszélni is, de az első szava egy lónév volt! -húzta oldalas mosolyora ajkát az emlékfoszlányok miatt. Csak szívtam magamba a szavakat, álmulattal figyeltem a férfi minden egyes mondatát. -Aztán 3 éves lett... A bátyám úgy döntött, hogy a karrierje befutása miatt, nem fogja abba a teherbe felnevelni, pedig én mondtam neki, hogy majd vigyázok rá, de nem, oda adta Adaméknek azzal a megbízással, hogy óvják, adjanak meg neki mindent, amit ő nem tud majd... -törölt le egy könnycseppet. Szívem majd meghasadt, amikor megláttam a fiú szomorú tekintetét, ahogy szemében könnyek csillognam.
De valami mégis lyukat fúrt. A történet. 3 évesen odaadták, első szava egy lónév volt, nem akarta kitenni a karrierjének, Adam nevű embernek adta oda! Ez az én történetem is. Egyből felpattantam, s fel-alá kezdtem el járkálni, majd megálltam Liammel szemben, s fejemet fogva kérdeztem tőle meg.
-Milyen? Milyen Liam vagy? -tudom szeretem és nem tudom a nevét, de most ebben a helyzetben a sajátomat se tudnám elárulni.
-Liam... Liam Hemsworth! -húzta össze szemöldökét, majd felpattant.
-Kik a bátyáid? -néztem bele szemeibe.
-Luke Hemsworth és Chris Hemsworth! De nem értem ez most miért olyan lényeges? -lépett egyet felém.
Teljesen ledermedtem. Akkor azért volt ennyire ismerős nekem Liam. Már láttam, hogy néz ki, de itt a lényeg, hogy valakire nagyon hasonlított és már tudom is, hogy kire. Kifújtam a levegőt.
-Pamela Gwyneth Hemsworth vagyok! -mondtam szaggatottan véve a levegőt.
-Nem! Az nem lehet! -rázta meg tiltakozva a fejét. -Nem lehetsz Chris lánya! Ő Adaméknél van!
-Már 5 napja nem! Chrisék elhoztak tőlük! -kaptam el tekintetem.
Liam lépett felém egy lépést, majd hajamat arrébb söpörve nézte meg a fülem mögötti helyet.
-Mi az? -tettem fel a kérdést.
Hátrált pár lépést, majd arcomat végig pásztázta, s tekintete megakadt szemeimen.
-És... Tényleg te vagy az! -futott oda hozzám és szorosan magához ölelt.
Nem tudtam rá mit reagálni, így visszaöleltem. Szívverése felgyorsult.
-Nagyon hiányoztál Kicsilány! -fogta keze közé arcomat.
Elmosolyodtam.
-Így neveztél régen? -léptem el tőle. Bólintott. -És, hogy jöttél rá, hogy tényleg én vagyok? -érintettem meg azt a pontot, ahonnan valamilyen oknál fogva felismert.
-A füled mögött van egy anyajegy! Chris és Elsa mindig azt beszélték, hogy majd nagykorodba, ha esetleg elrabolnának innen felismernének! -vont vállat, miközben az óceán partján sétáltunk.
-Sajnos nem elraboltak, hanem odaadtak ők maguk egy másik családnak... -hajtottam le fejemet.
-Tudom... Nagyon szeretem bátyám, mert vele nőttem fel és olyan erős az egymás iránti kötődésünk, hogy az szétszakíthatatlan, de az, hogy téged odaadott másnak, azt sose tudtam megbocsáltani neki! -rázta meg a fejét lehajtva, majd újra előre szegezte.
-Még a kinézetek is hasonlít! -néztem a arcára. -Régen megnéztem A Feláldozhatókat, s akkor láttalak, majd a neten utánad néztem, s volt egy kép, amire azthittem te vagy, de végül odavolt írva, hogy Chris Hemsworth! -ballagtam mellette.
-Ne aggódj, nem te vagy ezzel egyedül! -kuncogott, amin egy halvány mosolyt eresztettem el. -És mesélj már! Hogy-hogy is kerültél te vissza Elsáékhoz!
-Beállított az egyik reggel Chris, miszerint ő az én édesapám, amit én akkor kevésbé hittem el... De Susan megbizonyosított róla, hogy tényleg ő az apukám, így már aznap költözhettem is... Nem voltam az elején valami kedves, de mikor hazaértünk, akkor 8 szempár figyelt engem, ami elég frusztráló volt! -tűrtem hátra egy tincset. -De végül úgy voltam vele, hogy minek bunkózzak? Azzal úgyse érek el semmit! -vontam meg a vállamat.
-Igazad van! Sajnos a kialakult helyzetekkel legyen az jó-rossz megkell barátkoznunk, ha szeretnénk, ha nem! -helyeselt.
-Bölcs szavaid szíven ütöttek! -vigyorodtam el szélesen.
-Ne gúnyolódj Kicsilány! -bökött meg, ami miatt egy halk sikoltást hallattam, majd utána vad nevetésbe törtem ki.
-Pályát tévesztettél! Bölcsésznek kellett volna menned! Mély gondolataid az emberek fejébe fúródtak volna! -nevettem folyamatosan.
-Köcsi gyerek vagy! -nevetett velem.
-Kikérem magamnak! -fontam keresztbe karjaimat. -Már nem vagyok gyerek!
-Persze-persze! -legyintett le.
-18 éves vagyok ember! Felnőtt nő! -durciztam be.
Elkezdett köhögni, "fulldokolni".
-Ha te érett vagy, akkor én micsoda? -karolta át nyakamat.
Megvontam a vállam.
-Nem vagyunk barátok! -fordultam el tőle.
-Dedós Kicsilány fejezze be a hisztit! -kacarászott.
Nyelvet öltöttem rá, majd nagy bociszemeit meglátva elnevettem magam. Ő is eleresztett egy vigyort. Sokat beszélgettünk az úton míg vissza a szálloda fele haladtunk. Mikor eljöttem onnan rövidebnek tűnt az út, de talán a Nagybátyámmal való időtöltés volt az oka.
-És amúgy, mit keresel itt? -kérdeztem finoman, nehogy bunkón hasson.
-Chris felhívott, hogy valamit mondani akar, de hozzátette, hogy Argentínába vannak eltudok-e jönni!? Mivel Los Angelesben élek, így nem volt annyira nagy akadály, de rendesen elfáradtam az utazásban! -túrt bele barna hajába. -Persze még az is közrejátszott, hogy nagyon rég láttam a bátyámat és így, hogy azért közelebb vannak, így nem állított meg semmi! És örülök, hogy eljöttem! -puszilta meg fejembúbját.
-Los Angelesben élsz? -vontam le a szövegből.
-Miley miatt! -vonta meg vállát.
-Ja tényleg Miley Cyrus a barátnőd! -csaptam homlokon magam.
-Aham! -bólintott.
Visszaértünk a szálláshoz, ahol a bejárat előtt teljesen ledermedtünk. Paparazzik!
LIAM HEMSWORTH!
Sziasztok kedves olvasóim, megint elhoztam nektek egy részt, remélem tetszeni fog! Örültök Liamnek?🤭
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro