Az utcán sétálva Sophia egész végig ugrált. Egy percet se állt meg és sétált. Egy percet se rinyált, hogy elfáradt volna. A csaj egy kész energia bomba, még ebben a tikkasztó hőségben is. Én pedig csoda, hogy még álltam a lábamon.

-Lennék anyám helyében! -mondta nagy csillogó barna szemekkel.

-Hogy-hogy? -húztam fel szemöldökömet.

-Apám annyira jó pali! -olvadozott.

-Te gerjedsz az apádra? -nevettem fel hülyeségén, de amint megláttam komoly arcát egyből be is fejeztem.

-Figyelj, amióta láttam a Galaxys őrzőit, azóta nagyon szeretem, aztán hirtelen betoppant anyum új barátjaként! Szerinted mennyire kellett vissza fognom magam, hogy ott egy helyben ne ugorjak a nyakába és puszilgassam agyon? -emlékezett vissza arra az időszakra. Nevetve megráztam fejemet.

-Olyan hülye vagy! -röhögtem folyamatosan.

-Tehetek róla, hogy sok Apucis könyvet olvasok!? -kuncogottt.

-Én nem is ismertem a szüleimet 2 nappal ezelőtt! -túrtam szőke hajamba elhúzva számat.

-Jujj, tényleg mesélj, csak! -húzgálta fel-le szemöldökét.

Aki kíváncsi, hamar megörekszik, de azért bele kezdtem. Attól a bizonyos naptól, egészen a mai napig. Minden apró részletet belefonva. Tom Hollanddal való első találkozásunkat. Egyedül a fürdős részt hagytam ki. Arról csak ketten tudunk, soha senki nem tudhatja meg. Ez a mi huncut titkunk. Meg nem is annyira bízok még Sophia -ba. De kitudja mit hoz azaz 1 hónap. Lehet még a végén tök jó barátnők leszünk.

-Wow, baszod! -hűlt el teljesen. -Tom Holland egy macsó! -nézett rám kikerekedett szemekkel egy vigyorral az arcán.

-Hát biztos nem macsó! Inkább puha pöcsű! -ráztam meg fejemet hevesen.

-Igaz... -gondolkodott el. -Ahoz, hogy macsó legyen nagy kukival kell rendelkeznie! -bólintott igazság osztóként.

-Jézusom! És mi lenne, ha nem beszélnénk a farok méretéről? -dörzsöltem meg arcomat.

-Figyelj, ez egy alapvető szabály! Nagy kuki, nagy élvezet! -vonaglott meg válla.

-Fejezd be Sophia, mert ég a pofám! -tapasztottam tenyeremet szájára. Valami nedveset éreztem ott. -Pfúj, te megnyaltad? -néztem rá szúrós tekintettel.

-Pfff, én? Dehogy... -intett le behúzott fejjel, így elővillant tokája.

-Te lány! -forgattam meg szemeimet kuncogva.

-Hát nem is fiú! -húzta ki magát. Értetlen fejjel néztem rá, de inkább ráhagytam. -DESZKÁK, DESZKÁK, DESZKÁK! -kiabálta, közben pedig karomat ráncigálta. Azt hittem, hogy mindjárt leszakad.

Oda futott, majd arcát az ablaknak nyomta. Behúzott nyakkal siettem hozzá.

-Hány éves is vagy valójában? -nevettem rajta folyamatosan.

-Agyi vagy testi szinten kérdezed? -lesett felém.

-Agyi! -néztem be én is az üzletbe.

-Akkor a 2-őt se ütöm! -röhögött fel, amibe én is becsatlakoztam. -Veszünk deszkát? -nézett rám kiskutya szemekkel.

-Amúgy is lekéne, már cserélnem a mostanit! -vontam meg vállamat, majd behúztam a lányt az üzletbe. -Tudsz deszkázni? -kérdeztem meg vigyorogva.

-Ha nem tudnék, akkor nem lennék itt! -mondta, mintha ez olyan logikus lenne.

-Jóvanna' nem kell lekapni a fejem! -forgattam meg szemeimet.

-Bocsi, csak unom már, hogy alig hiszik el, hogy tudok... -biggyesztette le ajkát.

-Ne haragudj, csak olyan sok az olyan személy, hogy vesz gördeszkát, aztán még egyensúlyozni se tud rajta! -nézelődtem.

-Igazad van! De úgyis megkell még tanulnia! Senki se ezzel születik... -rázta meg fejét. -UUUUUUU, szerintem én ezt veszem meg! -emelt fel egy fajtát, aminek hátulján a Galaxys őrzői szereplői voltak.

-Oksa, én még nem tudom... -sétáltam tovább a sorok közt.

Olyan sok lehetőség volt. Gyönyörű mintákkal. De végül választásom egy Marveles-re esett. Az összes szereplő rajta volt,  felettük pedig egy nagy felirattal, hogy MARVEL. Lehet nem láttam még 1 filmjüket se, de szerintem apáék örülnének neki. Felemeltem a fadeszkát, leellenőriztem kerekeit, majd elmentem kifizetni. Sophia már várakozott, s mikor meglátott heves integetésbe kezdett. Viszonoztam gesztusát.

Mikor sorra kerültem, s az eladó lehúzta, számat egyből elhúztam. Ez nagyon drága! Kétségbeesetten néztem rá Sophia-ra.

-Nagyon drága! -mondtam ki hangosan is gondolatomat, a deszka áráról.

-Csajszi gazdagok a szüleink, simán megengedhetjük magunknak! -hajolt közel hozzám, hogy csak én halljam. Nem akartunk feltünést kelteni.

-De nem szeretném őket lehúzni! -bigyesztettem le ajkamat.

-Most egy pillanatra felejsd el a jó gyermek imidzsedet és vedd meg ezt a szart! -amit tudok már erről a lányról, az az, hogy nagyon szeret csúnyán beszélni.

Nagyot sóhajtva adtam be derekem. Igaza van, ha már jól ellátott szüleim vannak, akkor egy gördeszkát én is beszerezhetek. Természetesen nem fogom őket ilyen szempontból kihasználni, de ha valami tényleg nagyon szükséges, akkor azt lehet megveszem. Biztos nem fognak miatta haragudni.
Megköszöntük, majd egy viszlát kijelentéssel kimentünk az üzletből.

-És most merre? -tettem le a földre a gördeszkát, egyik lábamat pedig rá helyeztem.

-Tudom hol van a forgatás! Elmegyünk? -ugrált örömébe.

-Ühüm! -egyeztem bele. Valójában kíváncsi voltam, hogy-hogy zajlik egy filmnek apró részleteinek a felvétele.

Elindultunk. A deszkán állva gurultunk az úton emberek közt szlalomozva. Sophia tényleg ügyesen csinálja. Végre nem kell egyedül mennem majd.
Kellemes érzéssel töltött el, mikor olykor-olykor a szél belekapott hajamba, így a levegőbe repítette. Volt, hogy megfogtuk egymás kezét, s úgy hajtottunk tovább. Nevettünk, jól éreztem magam. Rég volt olyan, hogy egy személybe barátra lelhetek, s ez örömmel ragadott. Sophival teljesen olyan, mintha már vagy 1000 éve ismernénk egymást és barátként tekintenénk egymásra. Jófej, aranyos, mocskos szájú.

Utunkat egy sorompó állította meg.

-Megjöttünk! Márcsak bekell kéreckedni! -kapta fel kezébe a deszkáját, majd oda ment a biztonsági őrhöz.

-Üdvözlöm, miben segíthetek? -majszolta be fánkját.

-Üdvözlet, -udvariasság tetőfokára hág. -Beszeretnénk menni!

-Van belépőjük? -törölte meg szája szélét.

-Nope! -válaszolta lazán Sop.

-Akkor nem engedhetem be önöket! -rázta meg fejét.

-De kérem szépen! A szüleink itt színészkednek! -válaszolta Sop, hátha ezzel beengednek. Természetesen nem.

-Ön szerint, hány tinédzser próbálkozott ezzel? -húzta föl szemöldökét.

Számat beharapva igazat kellett adnom a férfinak.

-De mi tényleg a gyerekik vagyunk! Ő Pamela Hemsworth, én pedig Sophia Pratt vagyok! -mutatott elsőnek rám, majd magára.

-A barátnője talán még hasonlít is Chris Hemsworth-re, de maga egyátalán nem hasonlít Chris Pratt-re! -jegyezte meg cinikusan. -Még egy kicsit se!

Láttam, ahogy a lány állkapcsa megfeszül mérgében. Édes Jóistenem ments meg minket, mert mindjárt megüti! És lám, hallgatott rám. Anya sietett felénk, maga után húzva az ikreket.

-Szia Ed! A csajok velem vannak! -ért mellénk. Hálás pillantást kültem felé.

A mellettem álló lány megenyhült.

-Ohh, persze Elsa ne haragudj, csak... -kezdett volna bele magyarázkodásába.

-Tudom, sokan letámadtak már ezzel! -legyintette le mosolyogva, majd elindult. Mi pedig követtük.

Sophia még egy utolsó szúrós pillantást vetett a férfi felé, majd mellénk sietett.

-Köszi! -szóltam Elsának.

-Nincs mit kicsim! -simította meg hátamat.

-Uuuu, Pam mehetek veled? -csillant fel Sasha kék írisze.

-Persze! -fékeztem le, s felkaptam az ölembe.

-És én!? -kérdezte szomorúan Tristan.

-Majd én viszlek bro! -gurult mellé Sophia. Felkapta, majd egyszerre ellökve magunkat gurultunk a helyszín felé.

Nevettem Sasha arcán, ahogy élvezettel karolt nyakamba. De szerintem Sop is így járhatott. Kikerültük a stábosokat, majd egy csapatot vettünk észre, ahogy épp egy padnál ülve emésztenek valamit. Egyből felismertem apát, s a néger barátját Idris Elbát. Ám voltak ismeretlen személyek is. Találkozott tekintetem apáével, s Sasha-val mosolyogva intettünk felé, amit ő is viszonzott. Aztán megfordult Ő maga Tom Holland és szemüvegét feje tetejére helyezte. Arca kipirult volt, gondolom melege van a ruhába. Remélni merem, hogy nem hozza szóba a reggeli iccidensüket. Mellette egy vele egyidős srác ülhetett. Orcáját szemüveg takarta feje tetején pedig egy sapka helyezkedett el. Sophia mellém gurult.

-Már most érezni lehet a feszkót köztetek! -harapta be ajkát gonoszan.

-Itt biztos nem lesz semmilyen feszkó! Lazítani fogok! -néztem felé.

Aztán vissza, nehogy elüssek valakit. Sashat szorosabban magamhoz öleltem. Mikor már majdnem oda értünk lefékeztem, s a kisfiút is leraktam a talajra.

-Köszi Pam! -ölelt meg, majd egyenest apához futott.

Mosolyogva biccentettem. Akkor csapjunk a lecsóba.

Sziasztok!

Huhh, hát meg is hoztam a következő részt! Elég hétköznapis lett, így lehet valakinek unalmasan hat, de kell ilyen is!❤️
Remélem tetszett!