Kenma szemszög

Hamar visszatértünk. Az egész út kínos csendben telt. Hinata oda adta Inuokának amit vásároltunk de én utánna már nem nagyon figyeltem a környezetemre. Inkább kivittem a játékom.
Amint befelyeztem már kellet is menni vacsorázni. Olyan hangulatban, mint az ebéd a vacsora is eltelt.
Fürdés után jólesően dőltem bele a futonomra. De valami hiányzott, valami eltért a másik nap történéseitől. Ja igen.. Shoyoval nem futam össze fürdés közben. Szokásomhoz híven keresni kezdtem a szememmel de nem találtam őt sehol. Elméletileg már mindenki végzett a fűrdéssel úgyhogy nem értem, hogy hol lehet. Még ezzel együtt három nap maradt az edzőtáborból. De mindjárt már csak kettő és azután már Shoyoval nem fogok nagyon tudni találkozni, csak ez járt a fejemben. Úgyhogy minél több ideig szeretném élvezni a társaságát. A karasunosok közül legelsőnek Kageyamán akadt meg a tekintetem, ezért oda is mentem hozzá.
- Kageyama, nem láttad Shoyot? - kérdeztem a röpis magazint olvasó fiútól, aki ahogy hozzá szóltam egyből bevágta a durcit.

- Nem.- tudta le ennyivel.

- Hol van Shoyo? - ismételtem meg újra a kérdést, mert hát, úgyis azt kell tegye amit mondok. Hisz' csicska. Nem térhet ki a válasz elől. Nekem határozottan úgy tűnt, hogy kitért és én általában meg tudom ezeket állapítani. De várjunk.. így Shoyot is lecsicskásztam.. na mindegy.

-Kint.. De miért nem keresed meg? - kérdezte még ingerültebben. Amúgy nagyon sok értelme volt megkérdezzem tőle ezt a röpke információt, de késztetést éreztem rá. Attól még nem nagyon foglalkoztam vele. Csak ki mentem.
Hamar meg is találtam akit keresek. A szállásunk előtt ült a parton s bámulta a tengert. Egyedül. Hát kihasználtam az alkalmat és leülltem mellé. Egyből észrevett, egy mosolyt küldött felém és utánna tovább bámulta a tájat. Én is követtem a példáját. Mit tart benne olyan érdekesnek? Mármint a tenger bámulásában. Újra Shoyora néztem, kicsit szomorkásnak tűnt, de nem tudtam megállapítani az okát. Egy kis ideig újra végig mértem az arcát, de ő hirtelen szembe fordult velem, amit nem tudtam mire vélni. Egy kis ideg szemeztünk. A pillanat tökéletes volt, mint valami fura romantikus filmben, ilyenkor szokott elcsattani az első csók. Már akaratom ellenére hajoltam volna hozzá, hogy forró csókba forrasszam az ajkainkat, de ő megelőzött. Egy gyors puszit adott a számra, de ahogy felfogta a tettét gyorsan felállt és vissza futott a házba. Én csak ültem tovább a homokban, még mindig a történtek hatása alatt s néztem az ajtót amit mondhatni rám csukott. Az ujjommal megérintettem az ajkaim, ahol előbb még a Shoyoé voltak, de ebbe a tettembe belepirultam. Vajon mi lelte őt? Itt hagyott számtalan kérdéssel a fejemben. Csak úgy elfuttott. Remek! Mivan ha, de csak mivan ha, ő is többet érez irántam, mint szimpla barátság? Hiszen ha nem így lenne akkor nem csinálta volna azt.. amit előbb. Most az egyszer utat engedtem a pozitív gondolataimnak ezzel a témával kapcsolatban. De ezt jobb lesz ha minél előbb megbeszélem vele. Mert tényleg nem értem. Nem értem őt. Ő az egyetlen ember akit képtelen vagyok kiismerni. Csak vele egy pályán tudom igazán élvezni a röplabdát is. Miért van ilyen hatással rám ez az orange Deku? (írói megj: bocsi ezt nem birtam ki). Hirtelen el kezdett fújni a szél ami miatt megborzongtam. Ideje lenne bemenni. Túl sok volt nekem ez egyszerre. Halkan osontam be a fútonokhoz, mert le volt kapcsolva a villany és páran már az igazak almát aludta. Oda somfordáltam az ágyamhoz, amit úgy értem el, hogy pár embert lábújjhegyen kénytelen voltam átlépni. Szerencsére senkit sem költöttem fel és nyugodtan le tudtam feküdni a fútonra. Shoyo az ellentétes irányba fordulva aludt. Vagyis gondolom aludt, mert csak az egyenletes szuszogását hallottam. De az ilyennek nem szabad bedőlni. Visszafogom magam és nem adok egy puszit a csupasz nyakára. Oké. Inkább én is vízszintesbe tettem magam és vártam, hogy elnyomjon az álom. Valahogy sehogy sem találtam meg azt a bizonyos legideálisabb alvó pózt, ezért csak forgolódtam.
Egy kis idő múlva Shoyo felém fordult. Megint az a kínos szemezés következett. De most a parton történtek miatt volt kínos a légkör. Én fel akartam hozni, de valahogy nem jött, hogy, hogy is kezdjek neki. De inkább mondtam ami elsőnek az eszembe jutott.

- Mi volt előbb az a.. - itt kicsit haboztam, de folytattam - az a puszi? - suttogtam neki kicsit kerülve a tekintetét. Csak pár centire volt az arca az enyémtól, éreztem minden egyes levegő vételét ezért az arcomra szökött némi pír, ami remélem nem látszott a sötétségben.

-Nem tudom. - tudta le ennyivel a választ, és a plafont kezdte el bámulni. - Kérlek bocsáss meg.. nem akartam! - lebiggyeztette az ajkait és abban a kis holdfényben, ami kivilágította egy nagyon kicsit a szobát.

- Nem haragszok..- válaszoltam, de közbe vágott.

- Biztos? - nézett rám a sírástól csillogó tekintetével. Hirtelen nem tudom mit gondoltam, de az egyik kezemmel megfogtam az állát és amire bármit is reagálhatott volna betapasztottam a száját a számmal. Lassan mozgattam az ajkaim az ővéin, rövid csók volt de annál inkább kellemes és izgató. Miután elváltunk egymástól, csak csendben, lihegve bámultuk egymás arcát, míg szinte már csettintésre rámosolyogtunk a másikra.

- Ezt igennek veszem!- suttogta és hozzám bújt. Én megpuszíltam a homlokát és a gondolataimat reggelre hagyva elnyomott az álom. Nem akarom, hogy pillanatnyi boldog gondolataimat elnyomják a "mivan ha?" pesszimista gondolatok. Majd holnap úgy is választ kapok mindenre.

Na ki gondolta volna, hogy ilyen hamar fordul a kocka?
¯\_( ͡° ͜ʖ ͡°)_/¯
Sry.. most nem volt időm rendesen végig újra olvasni, de majd reggel meglesz. De azért kirakom.. örüljetek xd❤️

-Közben kijavítottam