Kenma szemszög

Gyorsan visszasiettünk a szállásra. Amire megérkeztünk, mindenki rajtunk lógott, hogy mégis hol voltunk ilyen sokáig, és főleg, hogy Shoyo miért futott el. Kageyama többször is próbált vele beszélgetést kezdeményezni ami miatt csúnya szemekkel pillantottam rá, de Shoyo nem foglalkozott vele. Amint össze szedtük a cuccainkat Suga és Yaku egyből betessékeltek a fürdőbe, szerencsére már mindenki végzett. Úgy tűnik megint kettesben fogok fürödni Shoyoval, a tegnapi nem sült el jól, de remélem most nyugiban van. Fél szemmel figyeltem ahogy Shoyo leveszi a pólóját, a rövidnadrágját, már a boxerét is le kezdte venni de én inkább gyorsan beléptem a zuhanyzóba és ott vetköztem le. Miért nem tudott ő is ott? Most komolyan. Erre én még nem állok készen, Jesus Shoyo! Lassan folyattam magamra a tűzforró vizet, ami a hideg eső után nagyon jól esett, egész nap tudnék itt állni. De persze nem akartam olyan sokáig fogyasztani a vizet, úgyhogy egy kicsit sietősre vettem és pár perc múlva ki is léptem a zuhanyfülkéből egy más pólóban és egy rövidnadrágban amiben aludni szoktam. Shoyo még javában fürdött, úgyhogy én kimentem, elpakoltam a cuccaim, nyakig betakaróztam és egy rakás párna közé amit elcsortam a többiektől befeküdtem és neki álltam játszani a telefonomon. Most éppen az ötvenedik szinten tartok ahol egy nagyon erős ellenfelet kell legyőzzek, ez még nekem is nehéz, de nem adom fel. Pár perc múlva valaki el kezdte bögdösni a vállam, ami miatt meghaltam a játékban. Mérgesen fordultam az illető felé. Kageyama volt az.

- Mivan? - kérdeztem tőle a legridegebb hangsúlyommal.

- Hinata azóta nem jött ki a fürdőből, és hát.- "nagy levegő"- Kérlek meg nézed, hogy mi van vele?- mondta ezt teljesen monoton hangon miközben lehajtotta a fejét.

- Ne csinálj úgy mintha érdekelne téged, hogy mivan Shoyoval. De ha már elcseszted a játékom, megnézem.- és fel is álltam a jó meleg helyemről és elindultam a fürdő felé otthagyva a megszeppent feladót. Amikor benyitottam egy óriási gőzfelhő ugrott velem szembe, ezért, hogy az egész ház ne teljen meg vele gyorsan beléptem és becsugtam az ajtót. Remélem Shoyo nem ájult el ettől a temérdek mennyiségű gőztől. ( Írói megj: Én már ájultam el ilyentől lol)

- Shoyo? - szólítgattam miközben egyre közelebb mentem ahhoz a zuhanyfülkéhez amiben ő volt. - Mit csinálsz? - szipogást hallottam, úgyhogy résnyire elhúztam a függönyét és benéztem. Shoyo ott ült felhúzott térdekkel a földön, miközben a forró vizet folyatta magára a tusból, és közben némán folytak le a könnyei de alig észrevehetően. - Shoyo gyere ki. Nem tesz jót ez a sok gőz és a forró víz. - De ő csak némán, nemlegesen megrázta a fejét. Hirtelen felindulásból megfogtam az egyik karját és felhúztam. Eléggé nehéz volt, mert elengedte magát, mint amikor a kisgyerekek az anyukájuknak nem akarnak szót fogadni. Én nem az anyukája vagyok. De amikor megláttam, hogy elém tárúlt minden privát zónája, a meglepettségtől és a zavartól amit akkor éreztem elvesztettem az egyensúlyom és rá zuhanva vissza estünk a zuhany alá. Szerencsére Shoyo még időben megtámaszkodott ezért nem lett nagyobb baja. De én mégis csak.. ráestem. Ő csak ölelésbe húzott és úgy ültünk eléggé fura pózban, miközben víz még mindig folyt ránk. Pár másodperc múlva feleszmélve próbáltam kiszálni onnan. Az egész fejem csak úgy égett a zavartól. Miközben felálltam próbáltam Shoyot lehetőleg nem letaperolni, szerencsére sikerült. El zárva a vizet, és őt fejbedobva a törölközőjével idegesen trappoltam ki a fürdőből csurom vizesen és vörös fejjel. Nem értem Shoyot. Ez mi volt? Miért teszi ezt velem? Yaku-san le is cseszett, hogy gyorsan öltözzek át mert nem, hogy csak meg fogok fázni, hanem ahol jártam minden vizes lett. Leültem a sarokba és türelmesen vártam míg Shoyo ki jön mert én nem vagyok hajlandó többet egy fürdőben tartózkodni vele az biztos. Miután kijött még rám sem pillantott, hanem befeküdt az ágyába és nézett ki a fejéből. Ameddig Yaku megint nem szól le, hogy mostmár kéne aludni mert reggel edzés gyorsan befuttam a fürdőbe, mert az az egyetlen hely ahol nyugodtan átöltözhetek és senki nem zavar.
Csoda folytán hamar kész lettem, és igazam volt, senki nem zavart meg. Amikor kijöttem már le volt kapcsolva a villany és mindenki aludt. Sajnos a sok párnát amit még az előbb vettem el vissza került a tulajdonosaikhoz úgyhogy kénytelen voltam csak a saját párnámon aludni. Mielőtt lefeküdtem volna még rápillantottam Shoyora, velem ellentétes irányba volt feküdve és egyenletesen szuszogott. Inkább hagytam és úgy döntöttem, hogy én is alszok.
Amikor már éreztem, hogy lassan magával húz az álmok világa valaki újra megzavart és szintén megkocogtatta a vállam, Shoyo felől. Igen, ő volt.

-Kenma.. - szólt suttogva, amire egymás felé fordultunk, túl közel is mert az orra az enyémtől csak pár centire volt. Én csak kérdőn hümmögtem jelezve, hogy folytassa. - Nem tudok aludni. Megölelhetlek? - ez volt az utolsó amire most számítottam. Folytatta, mert feltűnt neki az értetlen arckifejezésem. - Előbb is amikor megöleltél úgy éreztem, hogy megnyugodtam. Nem tudom miért.. Úgy érzem megnyugtat a közelséged. - amire ez eljutott a tudatomig úgy éreztem, hogy a szívem kihagy egy ütemet, de megprobáltam megőrizni a hidegvérem, ha ez kell neki, hogy megnyugodjon, ahogy ezelőtt mondtam, akkor öleljen. Egyik kezemmel megfogtam a derekát és közelebb húztam magamhoz. A két kezét a melkasomra tapasztotta és az orra érte a nyakam, minden szuszogása kicsit megcsikizett. Még elsuttogott egy köszönömöt és egy jó éjtet már aludt is, én is ugyanezt tettem.

Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megirom. Mostanában naponként írok egy kicsit de ezt most egyszerre írtam. De itt az új rész örüljetek.  *.*